2. fejezet

Otthon lecibálta magáról a kabátot és a sálat, feldobta mindkettőt a szobainasra, lehúzta a lábáról a bakancsot is, és az ajtó melletti szekrénybe tette. Meleg volt a lakásban, otthonos érzés kerítette hatalmába. Pontosan olyan volt az albérlet, mint amilyennek mindig is szerette volna, ha egyszer saját lakása lesz a jövőben. Alice-nek viszont azonnal eszébe jutott a férfi, aki valószínűleg még mindig ott fagyoskodott a buszmegállóban, miközben neki meg volt az a lehetősége, hogy a meleg lakásban pihenjen. A lány mérgesen vetkőzni kezdett, még mindig a fiatal férfi körül forogtak a gondolatai, de kezdett elálmosodni. Az éjszakai műszakok után mindig sutának érezte magát. Könnyű reggelit követve ledőlt aludni és csak délután kelt fel.

Először azzal indította a napot, hogy kitakarította az egyszobás lakást, összeszedte a mosodába való ruhákat, amit a nagy, fekete táskába pakolt a bejárati ajtó mellé, hogy később le tudja vinni a holmit, amikor másnap hazaér. Mikor mindennel elkészült, felöltözött és nekiindult, hogy visszamenjen a munkahelyére. Egész héten éjszakás volt, szeretett ebben az időszakban dolgozni, tényleg csak az ismerős arcok jártak a boltba a késői órán.

Így ment ez több napon keresztül, már közeledett a hétvége, mikor az utca túloldalán leszállt a buszról, nem kerülte el a figyelmét a férfi, aki megint fel-alá sétált a buszmegállóban, néha ugrált a lábán. Alice úgy gondolta, biztosan azért csinálta, hogy serkentse a vérkeringését és felmelegítse magát. Mára nagy hideget jósoltak esővel, Alice remélte, a férfinak lesz hova behúzódni, azonban sokáig nem töprengett, célirányosan a bolt felé vette az útját.

Eric az éjjel-nappali bolt tulajdonosa volt, általában a délutános műszakot vitte, ha Brittany, Sarah vagy Joey nem ért rá bejönni dolgozni az egyetem mellett. Nem sokan dolgoztak a boltban, Alice viszont nagyon szerette a kis közösséget, amit a munkatársak jelentettek.

– Alice, szia!

– Eric! Minden rendben volt délután? Megjött már a szerelő? – fordult Alice Eric irányába. A férfi kora ötvenes volt, az apja is lehetett volna. Ősz haját lófarokba kötötte, szakálla kesze-kusza volt, úgy nézett ki, mint valami bohókás télapó pocakos hasával és ősz szakállával.

– Sajnos nem, azt mondta, talán tizenegyre fog ideérni. Bocs, kislány – pillantott rá Eric sajnálkozó tekintettel. Alice csak sóhajtott lesújtottan. Valahogy meg kell oldania, hogy arrébb húzza azt a nagy hűtőt, amihez kihívták a szerelőt és már nem egyszer könyörögtek neki, hogy lehetőleg napközben jöjjön, mikor Eric is bent volt, de ezt soha nem sikerült megugrania a szerelőnek.

– Mindegy, megoldom valahogy – legyintett félszegen a lány. – Majd együtt arrébb húzzuk, ha dolgozni is akar a pénzéért – vont vállat Alice. Eric-kel átbeszélték a továbbiakat, mit kellett még szétszórni és kipakolni a boltban, amivel le tudta foglalni magát egész estére, aztán az idősebb férfi nyugodt éjszakát kívánva továbbállt.

Lassan kezdett elcsendesedni a bolt, a délutáni roham is leült, így Alice nyugodtan kezdte el pakolni a dobozokból az árut, hogy feltöltse az üres polcokat, amire napközben Ericnek nem volt ideje, viszont nem egyszer pillantott ki a bolt ablakán. A férfi még mindig odakint volt a buszmegálló környékén, Alice-nek feltűnt, hogy volt, amikor nem látta őt vagy fél órára, aztán újra visszajött, mikor rákezdett a vihar.

Az ég besötétedett, szakadt az eső és fújt a szél, megrezegtette az ablakokat a szélroham, ami keresztül söpört az utcán. Alice nem egyszer kapta fel a fejét, nem számított ennyire viharos időjárásra, ellenben annyira elfoglalta magát a pakolással, hogy arra eszmélt pár órával később, hogy időszerű arrébb húzni a hűtőt, ami a szerelőre várt. Az a hűtő a feje fölé ért, volt vagy két méter magas, kétajtós monstrum. Alice neki veselkedett, amennyire csak tudta, oldalról próbálta meg először kihúzni a hűtőt a helyéről, de alig pár centit mozdult.

– Fú, ezért sokkal jön nekem a szerelő! – morgott az orra alatt a lány, aztán újra nekiveselkedett, de ebben a pozícióban alig tudott mozgatni valamicskét a hűtőn, olyan nehéz volt a berendezés. Többszöri nekifutásra is csak annyit sikerült elérnie, hogy leizzadt, de a monstrum alig mozdult a helyéről. Már nem tudta volna megmondani, mennyi ideje próbálkozott, észre sem vette, hogy valaki bejött a boltba és árgus szemekkel figyelte minden mozdulatát. Újra és újra nekiveselkedett a feladatnak, mikor nem figyelt oda eléggé és szemből kezdte el húzni a hűtőt, mikor megbillent az egész. Alice nem tudott időben reagálni, csak magatehetetlenül várta, hogy a hűtő rázuhanjon és agyonnyomja, mikor kiabálás ütötte meg a fülét, aztán valaki a feje felett két kézzel elkapta a hűtőt és még időben állította meg annak lendületét.

– Jól vagy?! – kiáltott rá a férfi, Alice remegve ült a padlón a hűtő takarásában, nem látta jól, ki volt az, de mikor újra rákiabált az a valaki, feleszmélt végre. Gyorsan kimászott a hűtő alól, és remegve állt fel, hogy segítsen a férfinak visszatolni álló helyzetbe a gépet, mikor felfogta, hogy ki mentette meg az életét. Ugyanaz a kék színű szempár meredt rá, mint alig pár napja, csak most a gazdája inkább tűnt aggódónak, sem mint dühösnek.

Alice remegve ült le az egyik felfordított sörös rekesz tetejére, két kezét a térdén támasztotta meg és kapkodta a levegőt. Ez nagyon közel volt! Hogy lehetett olyan ostoba, hogy megpróbálta egyedül arrébb húzni azt a dögöt, korholta magát folyamatosan. Ha most nincs itt a férfi, isten se tudja, mikor találtak volna rá, ha egyáltalán túlélte volna ezt a kalandot. Nem is figyelt igazán, csak azt érezte, hogy szeme könnybe lábadt és akaratlanul is hangosan felszipogott, miközben a fiatal srác leguggolt hozzá és két kezébe fogta Alice remegő kezét.

– Megütötted magad? – Olyan csendesen, szinte lágyan beszélt vele az idegen, Alice csak a fejét rázta tagadólag. Érezte, hogy könnyei patakzanak, egyrészt nem értette, most miért ilyen kedves a férfi, másrészt még mindig sokkos állapotban volt az előzőek után, szíve annyira kalapált a mellkasában, attól félt, hogy kiugrik a helyéről. A férfi keze hideg volt, Alice csak most eszmélt, hogy az előtte guggoló idegen csurom víz volt, a ruhájából is csöpögött a víz.

– Meg fogsz fázni.

– Túlélem – vont vállat a férfi beletörődő módon. Alice úgy gondolta, ha nem ilyen körülmények között találkoznak és nem úgy, ahogy először, akkor még kifejezetten helyesnek is találta volna az idegent. Már múltkor is feltűnt számára, hogy milyen fiatal volt, hideg kék szeme lenyűgözte, borostás arca, rövid barna haja megadta neki azokat a markáns, férfias vonásokat. Mai napig nem értette, mit kereshetett az utcán, főleg ilyen ítéletidőben, de nem akarta erről kérdezni. – Rendben leszel? Mert akkor nem zavarlak... – Ezzel egyidőben felállt a férfi, úgy nézett le Alice-re.

– Nincs kedved maradni? – nézett rá Alice megszeppenve, mikor a férfi megtorpant, ahogy fordult volna, hogy elmenjen. – Esik az eső... meg hideg is van – motyogott a végén Alice maga elé, nem mert a másikra nézni.

– Ha nem gond.

– Készítek valami forró italt – állt fel Alice a rekeszről. Érezte, hogy térde remegett, de próbálta figyelmen kívül hagyni az érzést, és a feladatra koncentrált. Sebes léptekkel indult meg a bolt hátsó része felé, a személyzeti iroda és konyha irányába, meg sem várva a férfi válaszát. Zavarban érezte magát és nem tudta, hirtelen mitévő legyen, de úgy gondolta, igenis ennyivel tartozik, miután a férfi megmentette az életét. Pont jókor volt jó helyen, így a gondolataiba mélyedve alig vette észre, hogy az ismeretlen követte a konyhába, az ajtóban állt meg reszketve. Alice azonnal kapcsolt, az egyik szekrény mélyéről előhalászta azt a vastag plédet, amit alig pár hónappal korábban vett, mikor nem működött a fűtés rendesen a télen és szüksége volt rá este. – Tessék, ezt terítsd magadra! Törölközőt is mindjárt kerítek – ismét nem várta meg, hogy a férfi ellenkezzen, gyorsan elszaladt a személyzeti mosdóba és az egyik nagyobb, tiszta törölközőt lehúzta a polcról, aztán rohant is vissza a konyhába.

– Nem muszáj...

– De szeretném! Ülj le, feljebb kapcsolom a fűtést – pillantott határozottan a férfira, aztán fordult is a kicsi melegítőhöz. Plusz fűtés volt, amit még Eric hozott korábban, gyorsan bekapcsolta és a férfira irányította, aki reszketve foglalt helyet a konyhaasztal melletti egyik széken. Alice hallotta a csendben, ahogy a férfi foga néha összekoccant, azonnal megtörölte magát a törölközővel, végül magára terítette a vastag plédet. – Tea jó lesz?

– Igen – nézett rá furcsán az idegen, Alice-t azonban már nem zavarta a helyzet, talán csak kicsit érezte magát szokatlanul, de így, hogy lefoglalta magát a tea készítéssel, nem kellett azon gondolkodnia, mi történt odakint nem olyan régen. – Miért vagy ilyen?

– Milyen vagyok? – kérdezett vissza Alice félénken. Igazából tudta, mire irányul a kérdés, de próbálta elkerülni a kellemetlen pillanatot, tartozott még egy bocsánatkéréssel a férfinak.

– Normális.

– Mindig ilyen vagyok.

– A múltkori után csodálkoznék – vágta rá azonnal a férfi szinte gúnyosan prüszkölve. Alice az ajkára harapott, nem akart reflexből csúnyát felelni.

– Sajnálom. Nem akartam goromba lenni veled – felelt inkább, közben a víz felforrt. Gyorsan tiszta bögréket vett elő, a filtereket beletette, aztán rájuk borította a forró vizet. A két bögrével a kezében fordult oda a férfihoz, aki még mindig gyanakvó szemmel mérte végig a lányt és a felé nyújtott forró italt. – Cukrot vagy citromot, esetleg mézet?

– Cukrot – vette át a bögrét a kékszemű Alice-től, a lány a sajátját az asztalra tette. Alice visszafordult a konyhaszekrény irányába, hogy a kért édesítőt előkeresse, végül helyet foglalt a másik széken. A csend köréjük telepedett, csak a melegítő búgó hangja törte meg ezt, illetve a férfi szürcsölése, ahogy a forró italt két kezébe fogta, úgy próbálta felmelegíteni önmagát. Ebből a szemszögből nézve Alice megsajnálta, borzalmas lehetett az utcán élni, fedél és minden nélkül.

– Van esetleg, ahova... – kezdett bele Alice percek múltán, mire a férfi durván félbeszakította.

– Semmi közöd hozzá!

– Rendben – hajtotta le a fejét a lány, kavargatta a forró italt, de alig ivott belőle, nem mert a másikra nézni, még mindig szégyellte magát.

– Hogy hívnak? – kérdezett végül a férfi sokkal kedvesebb hangot megütve a lánnyal szemben. Alice érdeklődve kapta fel a fejét és nézett a fiatal srácra.

– Alice.

– Logan. – Ennyiben maradt közöttük a bemutatkozás, sokáig nem is szóltak ismét egymáshoz, mikor Alice meghallotta a csengőt az ajtó felől.

– Maradj, ameddig szükséges, de vissza kell mennem dolgozni – kelt fel a lány a székből, a saját bögréjét a pultra tette, alig fogyott az italából. Logan meglepetten nézett a fiatal lányra, azonban csak bólintott az ajánlatra és inkább az italát szürcsölte tovább.

Alice fejében ugyan megfordult egy pillanat elejéig, talán nem kellene magára hagyni a férfit, de az után, ami történt, nem volt képe kidobni őt. Ahogy visszasétált az eladótérbe, az ablakokon keresztül látta, milyen erőteljesen tombolt odakint a vihar, ráadásul a szerelő pont ezt az időpontot választotta arra, hogy megérkezzen.

– 'estét, kis hölgy! – sétált oda hozzá mosolyogva a szerelő, volt benne valami, amit Alice nem tudott hova tenni. Sóhajtott és a kezét nyújtotta a férfinak.

– Jó estét. Már azt hittük, sosem ér ide! – fakadt ki a lány szemrehányó módon, mire a szerelő idegesen nevetett. Elfogadta a felé nyújtott kezet, bár Alice-nek feltűnt, milyen sokáig fogták egymás kezét. – Jöjjön, megmutatom, melyikről van szó. Hozott magával mindent, amit Erickel megbeszéltek?

– Nem gondolja, hogy szerszámok nélkül jövök? – Nagyon furcsa volt az a hangsúly, amivel ezt mondta a szerelő. Alice kissé megütközve nézett rá, nála legalább húsz évvel volt idősebb a fickó, de úgy viselkedett, mintha örök barátok lettek volna. Alice elindult a hűtő irányába, amit korábban próbált meg kihúzni a helyéről. Az emlék gondolatára is kirázta a hideg, nem akart a hűtő közelébe menni. – Látom, még mindig a helyén van, így nem fogok hozzáférni.

– Akkor húzza kijjebb!

– Egyedül nem fog menni. Segít nekem, kedves? – Alice hátán a hideg futkosott ettől a "kedves" jelzőtől, utáljára valami távoli rokon hívta így és akkor sem tetszett neki. Alice idegesen fújta ki a levegőt, végül bólintott. Egye-fene, próbálkozhatnak együtt, talán több szerencsével járnak. – Jöjjön erre az oldalra, majd segítek – mutatta a férfi, hova álljon. Alice odasétált, ahova a szerelő mondta, de mikor az idősebb férfi váratlanul mögé lépett, hirtelen nem tudta, mi a fenét csináljon, túl közel volt hozzá. Ácsi, mégis mi folyik itt?!, futott át a gondolat az elméjén.

– Megtenné, hogy arrébb megy? – szólt rá Alice, nagyon nem volt jó hangulatban, nem volt ínyére a férfi tolakodó viselkedése sem.

– Ne butáskodj, nem történt semmi! – felelt a szerelő azonnal elhessegetve a dolgot, mintha semmiség lenne, de a szavai ellentétben álltak azzal, amit csinált. Előrébb lépett, Alice beszorítva érezte magát a gép és a férfi teste közé, nem akart hozzáérni, de ebből a helyzetből nem tudott mit tenni, úgy érezte, csapdába szorult, azonnal leverte a víz.

– Kérem, menjen hátrébb!

– Különben mi lesz? Csak ketten vagyunk itt, tündérem!

– Álljon hátrébb! – Alice hirtelen túlságosan erőtlenül hallotta a saját hangját, csapdában érezte magát, próbált valahogy arrébb menni, de a férfi kinyújtott karja meggátolta, a testével szorította oda a hűtőnek, miközben ágyékát a lány fenekének dörzsölte. – Engedjen el!

– Ne kéresd magad, tudom, hogy te is akarod! – suttogott a lány füléhez hajolva a szerelő, Alice-t kiverte a víz, szíve erőteljesen vert, fogalma sem volt róla, mégis mi a fenét kéne tennie, hogy tudna kijutni a szorult helyzetből, az akciófilmek erre nem adtak választ soha.

– Engedje el a lányt! – Dühös hang ugrasztotta meg kettejüket, Alice rögtön oldalra kapta a pillantását, még épp látta a szeme sarkából, hogy Logan közelített feléjük.

– Ch... – A szerelő abban a pillanatban ellépett Alice mögül, a lánynak sem kellett több, rögtön Logan felé fordult és a férfi mellé rohant, nem figyelve, mit csinál, azonnal a srác mellkasának nyomta az arcát és átkarolta a derekát. Érezte, hogy Logan meglepődött a váratlan mozdulattól, ennek ellenére megölelte a reszkető lányt.

– Takarodjon innen és vissza se jöjjön, amíg szépen mondom!

– Mert mi lesz?! Majd pont egy utcakölyök fogja megmondani, mit csináljak?

– Ha nem takarodik el kurva gyorsan, szétrúgom a pofáját, világos?! – Logan dühös hangja megrémítette Alice-t, ennek ellenére nem volt hajlandó elengedni a fiatal férfit. Egészen addig nem mozdult, amíg nem hallotta, hogy a szerelő mögött csukódik a bolt ajtaja. – Elment.

– Nem érdekel! – nyomta az arcát Alice Logan felsőjének. Az sem érdekelte, hogy merő víz lesz a férfi miatt, nem akarta elengedni a másikat. Úgy érezte, ha megteszi, biztos, hogy összecsuklik és azt már nem bírta volna ki.

– Jól vagy?

– Úgy nézek ki?! – fakadt ki a lány hangosan felszipogva. Alice még hallotta fél füllel, hogy Logan morgott valamit az orra alatt, ennek ellenére nem engedte el a fiatal lányt, helyette megnyugtatónak szánt mozdulatokkal simogatta a hátát.

– Hívd fel a tulajt, szerintem jobb, ha most bezársz.

– Ez nem olyan rossz ötlet – motyogott Alice Logan pulóverébe, reszketve markolt bele a viseltes anyagba. Nem akarta elengedni a férfit, most túlságosan is jó érzés volt, hogy nem volt egyedül. Bele sem mert gondolni, mi történt volna, ha egyedül találja a szerelő. A gondolatra felnyögött és ismét megszorította Logant.

– Hívd fel a tulajt, és beszélj a zsarukkal. Gondolom van kamera, mutasd meg nekik, mi történt, a többit meg intézik ők.

– Itt maradsz?

– Csak amíg megjön a tulaj, van más dolgom – felelt Logan fojtott hangon, mire Alice végre elengedte őt és felnézett rá. Volt valami a srác tekintetében, amit Alice nem értett, mintha Logan nem akart volna a rendőrökkel találkozni, vagy bárki mással.

Percekkel később Logan idegesen, mégis óvatosan fejtette le magáról a lány ölelő karját, aztán hátra kísérte az irodához. Addig ott maradt, amíg Alice beszélt a bolt tulajdonosával, végül meghagyta a lánynak, hogyha elment, zárja be az ajtót, amíg a tulaj meg nem jön, aztán minden jót kívánt és otthagyta Alice-t a boltban. A lány még most sem tudta elhinni, mi történt az este, és Logan viselkedése is szokatlan volt.

Kelt: Budapest, 2024.05.06.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top