Levi idegesen szállt be a kocsiba és padlógázt nyomba indult a kórház felé. Közeben azon gondolkozott hogy mit fog csinálni Sango-val. Amint megérkezett egyből rohant is [T/N]-hoz. 

- [T/N] Hiroasi! Most hozták be! Hol van? - kérdezte idegesen és kétségbe esve. 

- Uhm mindjárt nézem. 300-as lesz. - mutatott jobbra a recepciós. 

Ahogy csak tudta szedte a lábait. Életében nem rohant olyan gyorsan. Mindenkit félre lökve kereste azt az ajtót. Ekkor megpillantott két ismerős alakot. Mina szülei.

- Oh Levi. Hát te? - kérdezte az anyja.

- Úgy volt hogy én viszem haza [T/N]-t de ez történt.... A barátai szóltak...

- Vannak barátai? - kérdezte idegesen az apa. - Neki nem lehetnek barátai! - ütött egyet a falba.

- Miért? Miért akarja legyen mint maguk?! Így is próbál megfelelni! Önök meg leszarják! - emeli meg a hangját. 

- Oh tényleg? Akkor tudod mit? Vidd el tőlünk. Soha nem kellet nekünk még egy gyerek. Nézzük meg hogy te jobb életet tudsz e neki adni. - mondta kihívóan az apja.

- Legyen. - ráztak kezet.

- Akkor mi megyünk is. Innentől már nem a mi dolgunk.- azzal sarkon fordultak és elmentek. Levi dühösen nézett utánuk. - Hogy tehettek ilyet a lányukkal...

- Elnézést maga [T/N] hozzá tartozója? 

- Uhm persze én vagyok a barátja. 

- Értem... A szülők? 

- Ők nincsenek. - válaszoltam semleges hangon.

- Értem... Szóval. [T/N] rendben van a karján fog maradni egy égés folt illetve a szemén egy vágás de túl éli. - mosolygott kedvesen rám. 

- Rendben. Köszönöm. Be mehetek hozzá?

- Persze tessék csak. 

Amint be szörnyű látvány fogadta. Csövek lógtak ki minden honnan belőle és sápadt volt az arca. Oda ment hozzá és meg simogatta a fejét. Aludt.

- Mostantól én fogok rád vigyázni.