Korán keltem nehogy megint lekéssem a vonatot. Gyorsan fel öltöztem és rohantam de valami furcsát vettem észre a házunk előtt. Egy fekete kocsi állt ott és az elejének neki támaszkodva Levi. 

- Nem úgy volt hogy iskola után? - kérdeztem gúnyosan.

- Neked is jó reggelt. És csak látni akartalak. Nem mondtam hogy el is viszlek. - mosolyodott el gonoszan.

- De el is vihetsz mivel lekéstem a vonatot. 

- Hm miért nem mész busszal? - neveti el magát. Ekkor elsötétült a tekintem és lehajtott fejjel kullogni kezdtem a buszmegálló felé. - Baszki már... [T/N]! Várj! Elviszlek. Egy feltétellel. 

- És mi lenne az?

- Mond el miért kerülöd azt a csajt. - sóhajtottam egyet. Ez nehéz lesz. 

Be szálltunk a kocsiba és elindultunk. 

- Szóval? - fordult kicsit felém miközben vezetett. 

- Hát az egész 6 éve kezdődött... Amikor a nővérem meghalt... A temetés utáni első nap mentem suliba... Nem kellett volna. Sírva mentem be és egész nap nem szóltam senkihez... Akkor csak Sango volt ez egyetlen barátom... Hozzá se szólta... Ezért egyik szünetben fogta azt osztályomból a fiúkat és pár lányt elvittek az udvar hátsó részébe és megvertek... Utána meg egyfolytában cseszegettek... Minden nap sírtam és csöndben tűrtem... Aztán jöttek az ikrek és minden megváltozott. Chuugo és Giichi kiálltak mellettem és megvédtek. Ezen felbátorodva vissza szóltam egyszer Sango-nak és verekedés lett a vége... Azóta kerülöm és nem beszélek vele.

- Hm... Érdekes is történet drágám. - már megint kezdi. - Akkor látom jobb is hogy megfenyegettem. - mosolyodott el.

-Uhm igen... És köszi hogy megvédtél. - pirultam el.

- Szívesen babygirl. - kacsintott. - Még sok ilyen alkalom lesz remélem. Oh megérkeztünk. 

- Igen... Na szia - szálltam volna ki a kocsiból de vissza rántott. - Igen? 

- Hol a búcsú csókom? - biggyesztette le az ajkait. 

- Tudtommal nem vagyunk egy pár Szivi. - pöcköltem meg az orrát és kiszálltam a kocsiból. Mosolyogva sétáltam a bejárat felé pillangókkal a gyomromban.