- Petra! És ezt ti is jól tudjátok! - emelte fel a hangját Levi. 

- Az a kis liba minden nap megcsal téged fiam! Vedd már észre! Csak a pénzünk miatt van veled! Nem lehetsz ennyire seggfej! - kiabált az anyja vele. Aucs. Ez nekem fájt. 

- É-én azt hiszem felmegyek a szobába. - állok fel azt asztaltól. 

- Én is megyek... - áll fel Levi velem együtt. Kicsit megszeppentem. Soha nem volt még fiú a szobámba az ikreken kívül.

Gyors léptekkel mentem ő meg jött utánam. Amint beértünk le ült az ágyamra és a fejét a tenyerébe temette. Oda sétáltam elé. Most mit csináljak? Egy vad idegen ül az ágyamon és nem szólal meg. Leguggoltam elé és megfogtam a kezét.

- Minden rendben? - kérdezem kicsit félve. Nem jött válasz. - Figyelj nem tudom milyen a barátnőd de~

- Igaza van... Hülye vagyok hogy nem vettem észre... - suttogja alig hallhatóan. - Minden nap megcsalt... Én meg nem vettem észre... -hátra dőlt az ágyamon és rázkódni kezdett. Sír?

- Levi. Igaz nem ismerjük egymást még annyira de nekem bármit elmondhatsz. - ülök le mellé. Rám vezette a tekintetét és megrázta a fejét. - Most miért?

- Mert belém szeretnél és bele vinnélek a rosszba.- sóhajtott.

- Mi? Ácsi! Én soha nem szeretnék beléd. - fordítottam el a fejem.

- Fogadjunk drágam? - mosolyodott el kajánul. Kicsit megszeppentem.

- Fogadjunk. -nézek vele farkas szemet. Közelebb hajol hozzám.

- Akkor holnap iskola után várlak a kapuba drágám. - fogja meg az arcom és megpuszilja az orrom. Azzal fel is állta az ágymaról és kiment. 

Én csak mereven ültem az ágyamon. Mi történt az előbb? És hogy érti hogy csak bele vinne a rosszba. Érdekes fiú az egyszer biztos. Nagyon kíváncsivá tett. Vajon holnap tényleg eljön értem?