- Na de erre gyere. - mutatott a folyosó bal oldalára. - Egyébként sajnálom hogy ilyen helyzetbe kellett kerülnöd a törpe miatt. Én mondtam neki hogy engedjen el mert a te életed teszi tönkre ~

- Ne! Egyáltalán nem. Ő megmentett. Mindenkitől és ez most ideje viszonoznom is neki ezt. - mosolyogtam az orrom alatt. 

- Figyelj ha neked ez így jó. - vont vállat a szemüveges. - Amúgy aranyos lányak tűnsz. Lehetnénk barátok is. - ugrándozott mellettem. Én csak hevesen bólógattam. - Nos egyenlőre egyszemélyes szobát kapsz mivel pihenned kell. Majd holnap ha felkeltél gyere le a nagyterembe és ott be mutatunk a többi kadétnak. Szerintem szeretni fogod őket egy idősek veled. - és itt már nem figyeltem rá mivel túl fáradt voltam.

Oda értünk a szobához elköszöntünk és bezártam az ajtót. Amikor nálunk vacsorázott nem erről volt szó. Fel oltottam a villanyt és egy átlagos szoba képe volt előttem de mégis más volt. Éreztem az a citromos illatot amit akkor érzek ha Levi-al vagyok együtt. Jobban körbe nézbe rájöttem hogy az ő szobája volt. Végig néztem mindet csak kívácsiságból de akkor egy kép hullott le elém. Ezen én voltam a nővéremmel és vele. A földre lerogyva fordítottam meg  képet és nézetem meg a dátumot. Ez a baleset előtt egy évvel volt. Alá elmosódva egy szivecske volt írva és egy szeretlek Mitsuko. Lesokkoltam. 

Tehát innen ismert engem. De miért nem mondta el. Miért nem szólt hogy halo szerelmes vagyok a nővéredbe. Lehet irántam egyáltalán nem is érezz semmit? Csak egy minta vagyok aki hasonlít arra a lányra akit szeretett? 

Ezekkel a kérdesekkel kavarogva feküdtem le aludni. De nem tudtam. Fogolódtam. Válaszokat akartam. Most és azonnal. Nem lehet igaz hogy végég a szembe hazudott. Bár amilyen naív vagyok én hülye meg képes voltam elhinni és nem felismerni őt.  Az emlékeim pedig homályosak. Nem emlékszem rá. 

Másnap reggel rendben szedtem magam és lebattyogtam a nagyterembe. Amikor az ajtóhoz értem mindenki rám szegezte a tekintetét. Kicsit lefagytam. Ekkor Hanji rohant oda hozám boldogan. 

- Jó reggelt álomszuszék!!! - vigyorgott vidáman. - Ők a kis csapatunk. Nos, az a lófejű Jean, a krumpli zabáló Sasha mellete a kopasz kobold Connie. - mutott a hármas kis társaságra. - Ők ott hárman Reiner a szőke hajú, Annie vele vigyázz egy pszihopata, és Bertold egy nagyon ártatlan lény. - mutatta be a hátrébb álló társaságot. - Oh az a két lány és a fiú Christa, Ymir és Marco. És ők a legfejlettebb katonáink. Mikasa, Armin és Eren. - ahogy a barna hajú srácra ért lefagytam. Ő volt ott mielőtt Levit elvitték. Ő ribancozott le. 

- Hanji beszélhetünk egy kicsit ketten. - kérdeztem miközben Erent bámultam. Nagyon féltem.

- Jaj már [T/N] ne legyél ennyire szégyenlős. Ismerd meg őket. - lökött oda hozzájuk.