(18+ rész szoval aki nem bírja előre is elnézést plusz csak egyszer írtam ilyet szóval lehet kaki lesz 😳)( De kezdjük :3)

- Miért csinálod ezt? - kérdeztem lehajtott fejjel. Nem tudtam semmit se tenni ellene. Le voltam bilincselve és kötve. Bármerre is mozdulnél a szürke ragasztó ami a derekamon ékeskedett tépte a bőrőm. Lehet már vérzett is párszor. 

- Mit is? - kérdezte miközben a meredező tagomat a szájával kezelésbe vette. Pasi vagyok és heteró nem tudom irányítani. Nem néztem rá mert undorattam ettől. Nem ilyennek ismertem. Éreztem hogy a nyelve elkezd mozogni. Élesen beszívtam a levegőt.

- Fejezd be... Mit tettek veled? 

- Hhmp - vett ki a szájából ami hangosan cuppant egyet. - Tudod te milyen életem volt szerintem. Itt legalább megbecsülnek nem úgy mint azok az idióta szüleim mert a kis picsa hugom. - nevetett és a kezébe vette szerszámomat. Legszívesebben pofán rugtam volna. 

- Te teljesen félre beszélsz... HAGYD MÁR ABBA TE RIBANC. - kiabáltam rá bár nem sok haszna volt. inkább gyorsított a kezével és ismét csatlakoztatta a száját. Éreztem hogy közel a vég. 

- Ohj ugyan miért? Látom mindgyárt elmész. - azzal egyre nyálasabb csókokat hintett rám. Nem bírtam már sokáig és egy morgással bele élveztem a szájába. - Meg amúgy is. Mit beszélek én félre? Látszik nem tudsz te semmit se rólem se a drága hugicámról. - megtörölte a száját felállt és az ölelbe ült. 

- Ha rám mersz ereszkedni akkor esküszöm megfolytalak... - egy nevetéssel etudva a dolgot belém vágta magát amitől sikított egyett. Én elfordítottam a fejemet mert nem akartam látni a mocskos pofáját. 

- Hé szép fiú hova nézel? - fogta meg az arcomat és vissza fordított. - Így ni. - azzal a lendülettel megcsókolt. Hiába elleneztem nem tudtam mozogni. - Ahj még mindig olyan jó rajta ülni. - vált el egy pillanatra tőlem. Szájáról egy nyálcsík lefolyt a mellére ami jobban beindította. Elkezdett mozogni. - Ahh Leviii. Miért nem engem választottál? - nyögött az arcomba miközben és fintorogva néztem mit csinál. 

Nem tudtam mit tenni. Végtelen voltam vele szemben jelenleg. Csak arra tudtam gondolni ha kijutok ott vár rám [T/N].  De mindig vissza hozott a valóságba az hogy Mitsuko ott ugrál a farkamon és nyögdécsel. Éreztem hogy egyre mélyebbre nyomja magát. Sajnos az ösztöneim győztek és megint elmentem. Nem szállt le rólam hanem tovább folytatta. Én már nem voltam a magam ura és csak morogtam és hörögtem. Lassan már csillagokat láttam. Ő csak sikoltozott és már a harmadik után nem is számoltam hányszor ment el rajtam. Alattunk már tocsogott minden az örömnedvben. Már nem bírtam sokáig és lassan fáradni kezdtem. Hátra döntöttem a fejem. Oldalra pillantottam és megláttam egy fegyvert. Biztos ki akartak végezni ha végzett. Ekkor támadt egy ötletem. Minden maradék erőmet össze szedve elkezdtem én is mozogni ami nagyon tetszett neki. Előre hátre hintáztam a székkel ami azt eredményezte hogy hátra estünk. Én felhúztam gyorsan a fejem nehogy beverjtem de Mitsuko az élvezettől nem volt képben azért arca a földel találkozott. Annyira el volt lazulva hogy nem zavarta csak a nevemet nyögdécslte és hirtelen elhallgatott. Vagy bealutd vagy elájult. Mindegy is. Addig mozogtam még hogy a bilincs ami rajtam volt a súlyunk alatt össze tört. Gyorsan kiszedtem a kezem lerántottam magamról azt a ribancot és rohantam a ruháimért és a pisztolyért. Gyorsan felöltöztem és indultam az ajtó felé amikor egy fegyver kattanást hallottam.

- Hova hova? Ki mondta hogy befejeztem? - egy másik pisztolyt tartott felém de még annyira káéba volt hogy alig bírt állni és össze vissza dölöngét. Oda sétáltam mosolyogva és a nőiessége közé nyomtam a tértem amitől visitott egyett és elesett az élvezettől.

- Undorító vagy. - azzal ott hagytam. Ekkor egy szajhát.

Hallottam hogy nyílik az ajtó. Két őr és egy hóhér szerű valaki lépett be rajta. Mivel jó volt a reakció időm azonnal lőttem. Mind a hárman a fölre hullottak. Nem ma itt engem senki se öl meg. Rohanni kezdtem a foylosón reménykedve hogy találok egy ablakot amin ki tudok ugrani. Éppen fordultam be a  kanyarba amikor megpillnatottam a majmot. Erre jött még két másik emberrel. Nem tudtam sehova menni. Sréhen volt egy ablak ami nyitva volt. El kellett odáig futnom hogy kijussak. Minden erőm össze szevde rohanni kezdtem. Hát persze észre vettek de én gyorsabb voltam és kiugrottam az ablakon. Még szerencsémvolt mert csak az első emeleten voltam. Fel állva futottam tovább a kapuhoz ami szemben volt velem. A pisztollyal leszedtem a őrőket és koronygoltam a kapun. Megláttam egy kocsit amiből most szállt ki valaki aki valószínüleg ott dolgotott. Le ütöttem az emberünket, beszálltam a kocsiba és el húztam a francba.

Fáj mindenem. Megcsonkították két újjamat és mivel nem kaptam rendes ellátás valószínüleg el is fertőzödött. Borzalmasan fáj. Nem az egész ujjaim lettek oda csak a fele. Viszont ezen kívül még rengeteg sérülésem volt. A jobb szememre nem láttam rendesen mert valami löttyöt bele öntöttek. Az arcomon vágások hada sorakozott. A szám és a szemöldököm felszakadt. Nem voltak frissek de ha felszakadtak akkor véreztek. A testem tele van horzsolás és verés nyomokkal. A hátam valószínüleg kék zöld mivel az ülés háta akár egy picit is hozzá ér megsajdul az egész testem. Ezért úgy ülök ebben az isten verte roncsban mint egy 90 éves nagypapa aki alig lát valamit. Vajon ha vissza megyek akkor mi lesz? Szeretni fog ígyis? El kellene neki mondanom hogy él a nővére?

Ezekkel a gondolatokkal vezettem tovább amikor éreztem egy lökés hátulról és neki csapodtam egy oszlopnak. A fejemet a kormány kemény anyagába bevertem amitől kissé megszédültem. Éreztem hogy valami folyik a szám felé. Amint a nyelvemmel találkozott megéreztem a vérnek azt a fémes ízét amit már hetek óta érzek. Fantasztikus vérzik az orrom is. A kezemet felemeltem és a vissza pillantót lejebb fordítottam hogy megnézzem ki jött nekem. Láttam az enyhén koszos tükörben hogy a másik jármű ajtói becsukódtak. Annyira nem volt erőm hogy kiszálljak. Ezért csak oldalra fordítottam a fejem és néztem hogy ki az aki mégjobban elbaszta a napom. Ekkor egy ismerős arc jelent meg az abalak túloldalán és megörültem. Már kezdtem homályosan látni amikoris nyílt az ajtó és én kifele kezdtem borulni a kocsiból. Csak az ő hangját hallotam aztán egy másikat. A szívemet melegség töltötte el. Olyan régen láttam őket. 

- OHJ ONI-CHAN!! - halottam a vörös hajú lányt. Innentől képszakadás.