~*Louis szemszöge*~

Miután Liam hagyta, hogy Lucy elmenjen tegnap este fel-alá jákáltam a lakásban, várva, hogy vissza jöjjön.

Nem kellett volna elengednie. Ő rendben volt két hétig, és most ilyen mini ruhában ment el valahova az Isten se tudja mi van vele. A telefonját persze itt hagyta, így nem tudtam felhívni, hogy megtudjam hol van. Most 12. van, a következő nap, és még mindig nincs életjel felőle.

-Nézd, talán elmehetnénk, sétálhatnánk, és...hátha egy kicsit kitisztul az elméd. Az elmúlt hétben éppen olyan rongyos voltál, mint ő.- mondta Liam bizonytalan hangon.

Lőttem rá egy pillantást.

-Liam. Láttad, hogy mi volt abban a rohadt interjúban. Ő miatta lett ilyen! Én csak...urgh! Végre kaptam egy esélyt vele és, hogy "neki mennyire hiányzik Harry" végre nem számított! Tényleg rendben vagyok?! És ő most hogyan érezheti magát?

Liam felsóhajtott.

-Itt ülsz és azon gondolkozol, hogy mi lett volna ha...Lou. Igen. Úgy tudom ez frusztráló. De én azt javaslom, hogy menjünk el valahova és CSINÁLJ valamit. Oké?!

Felsóhájtottam és bólintottam.

-Azt hiszem menjünk akkor....

~*Lucy szemszöge*~

Másnap reggel felébredve iszanyotasan lüktetett a fejem és szembe találtam magam Harry göndör fejével. Nagyot sóhajtottam a megelégedettségtől. Lábaink össze voltak gabalyodva, jobb karjával átölelte derekamat, a bal karja fejem alatt volt, mint egy párna. Mosolyogtam alvó arcán, olyan aranyos, ahogy álmában ráncolta homlokát, mint mindig.

Közel hajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam. Felnyögött és magára húzott elmélyítve ezzel csókunkat.

-Állj le Harry.- kuncogtam szájába.

Úgy látszik nem voltam túl meggyőző mert megint megcsókolt, ezúttal durvábban s határozottabban. Nem panaszkodtam.

-Harry, keljünk fel.- mondtam neki és egy kicsit elhúzodtam.

Duzzogva nézett rám.

-Nem akarok....- mondta.

Kuncogtam és gyorsan újra megcsókoltam.

-Fogd be és keljünk fel. Én...én azt hiszem beszélek Louis-szal.- mondtam nem meggyőződve arról, hogy valóban szeretnék-e beszélni vele.

-Miről kell beszélned vele?- kérdezte, nem dühösen hanem inkább kíváncsian, hogy vajon miért.

-Nos, először össze kell pakoljam a cuccaimat a házában, másodszor meg kell beszéljem vele ezt az egész baba dolgot és ki kell találjuk, hogy mi legyen, mert fogalmam sincs mit kéne csinálnom...és...és csak...mindent.- sóhajtottam.

Harry elgondolkodva nézett rám, mielőtt kissé elmosolyodva bólintott, majd homlokon puszilt.

-Azt lehet el kéne mondanod neki, hogy csak úgy felbukkantál a házam előtt egy sráccal az éjszaka közepén és, hogy a terhességed alatt ittál.- kissé nevetett majd kiugrott az ágyból, távol tőlem.

-Ughh. Mindegy. Gyere vissza!- nyögtem.

Rám nevetett és egy pólót húzott mmmmph testére.

-Nenenenene. Neked nem is kéne felvenned azt a pólót.- mondtam neki felülve.

Harry ismét felnevetett.

-Én is mondhatnám neked ugyanezt.- kuncogott és a pólóra mutatott ami lecsúszott vállamról így elég sokat megmutatva.

-Hmmmm na. De nem mondtad.- feleltem, mielőtt kimásztam az ágyból, majd a szekrényhez mentem megnézni, hogy milyen ruhákat hagytam itt.

Választottam egy fekete skinny farmert, egy krémszínű felsőt és egy pár bokacsizmát.

Egy pillantást vetettem magamra a tükörben, ledermedtem amikor megláttam magamat. A sminkem el volt kenődve. Tiszta maszat voltam mindenhol.

-Harry! Nem mondtad el nekem, hogy milyen szörnyen nézek ki.- szidtam le, miközben sikertelenül próbaltam letörölni a sminekemet arcomról, ami nem igazán működött.

Megforgattam szemeimet és úgy döntöttem hagyom az egészet a francba, mert ez csak még rosszabb lesz.

-Elég a stírölésből Styles.- mondtam, ahogy elmentem mellette.

Felkuncogott.

-Csak téged szerelmem. Gyere. Menjünk.- mondtam s kezét hátámra tette így mentünk ki kocsijához.