~*Harry szemszöge*~

Három nap múlva lesz két hete, hogy kiderült. Lucy még mindig nem jött vissza. Bellának már hiányzik, és valahol nekem is. Hiányzott, hogy kis testét nem láthatom reggelente összegömbölyödve mellettem az ágyon, általában közel feküdt hozzám, hogy le ne essen. Hiányoznak a reggeli viccei. Hiányzik a nevetése. A mosolya. Eper samponjának illata. Parfümje, ami az őrültbe kerget. Bármit megadnék, hogy vissza kapjam. Akármit. Nem... nem is érdekel, hogy Louist akarja, engem nem érdekel, hogy mit csinalnak, csak...azt akarom, hogy itt legyen velem, most. Nem éreztem azt az ürességet csak amikor elment, és rájöttem. Kell nekem...

~*Lucy szemszöge*~

Már két hete, és minden amit csináltam az az, hogy Louis kanapéján ültem. Nem beszéltem vele. Nem csinaltam semmit. Csak ültem és néztem a híreket, egész nap s egész éjjel. Sok sztori szólt rólam és Harry-ről. Úgy állítottak be, mint...a legnagyobb ribancot a világon. De az voltam. Tényleg. Ez a rohadt TV állandóan erre emlékeztetett. Aztán beszélgettek arról, hogy Harry milyen jól érzi magát és már van egy új lány az életében. Ezt a képek bizonyítják, amiken ő, Bella és Carly van, akik egy tökeletes családnak tűntek.

Üresnek éreztem magam. Mint...nem is tudom megmagyarázni ezt az érzést; mintha egy részemet kitépték, majd előttem rátapostak volna... mintha meghalt volna. Minden alkalommal, amikor a képeket láttam, amin együtt vannak és amit Carly csinált, amit nekem kellett volna csinálnom; egy másik részem meghalt.

Felálltam. A fenébe is, ez már két hete megy, és már nem csinalhatom ezt a hülye dolgot többé! A fürdőszobába csoszogtam. Louis Liam-mel ment el bevásárolni, így enyém a ház. Beléptem a zuhany alá, elindítottam a meleg víz pedig elérte testemet ebben a pillanatban minden tökéletes volt. Kilépve magam köré tekertem a törülközőt és előszedtem a hajvasalot.

***

2 óra múlva már majdnem kész voltam, a hajam hullámosan laza, egy testhez álló zöld ruha volt rajtam. Volt egy pántos fekete tűsarkú a lábamon és egy arany karkötő kezemen. Még nézegettem magam a tükörben egy darabig; végre büszke voltam magamra.

-Lucy, bemehetek még ma?- kerdezte Louis már a századik alkalommal. 40 perce jöttek haza és én még nem engedtem be.

-Már a tiéd.- mondtam, majd drámaian kinyitottam az ajtót.

Szemei kitágultak, ahogy meglátott.

-Mit gondolsz hova mész így?!- kérdezte.

-Csak el.- feleltem egy vállrándítással és ki surrantam mellette.

-Liam! Mondd meg Lucy-nak, hogy nem mehet el így!- kiabálta Louis a fürdőből.

Megforgattam szemeimet, és visszamentem Louis szobájába, megragadtam a táskamat és elindultam az ajtó felé.

-Van egy rossz érzésem arról, hogy így mész ki.- mondta nekem Liam a bejarati ajtónak dőlve. Sóhajtottam és keresztbe tettem karjaimat.

-Li, én csak elmegyek egy kicsit. Itt ültem a kanapén két hétig. Csak egy kicsit szórakozni akarok.- nyöszörögtem és egy elesett kiskutya fejet vágtam.

Nagyot sóhajtott, lenézett, majd vissza rám.

-Én tényleg nem, hagyhatom jóvá, de akkor legyél óvatos, nem igaz?

-Abszolút.- hazudtam könnyen.

Adott nekem egy együttérző mosolyt, mielőtt ellépett az ajtótól.

-Jó szorakozást.- mondta.

Ó Liam, hogy fogalmad sincs...

***

02:00. Túl sokat ittam. Találkoztam egy férfival. Elég. Egy. Éjszaka.

-Húzzunk innen.- mondta a srác és rám vigyorgott.

Megfogta a kezemet, én követtem őt, az elmém nyüzsőg és a fejem tántorog. A srác húzott maga után kifele. Azt hiszem én csak sétáltam, és kuncogtam minden kis dolgon. Egy darabig sétaltunk, majd rájöttem a lakására megyünk, mert...nem voltak autók.

Sétaltunk, nem beszéltünk csak én hümmögtem és kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta.

De ismertem ezt az utcát. Tudom, nagyon is jól ismerem.

-BÉBI. Siess és szed ki Bellst az autóból.- hallottam egy döbbenetesen ismerős hangot az egyik ajtóból.

Körülneztem a hang irányba, és megláttam egy lányt; egy nagyon csinos, fiatal lányt, a lakás ajtajában aki türelmetlenül megérinti a lábával a földet.

-Ó, szia Charles. Látom hoztál egy barátot.- kuncogott rajta, intett nekem, aztán elkerekedtek szemei.

-Carly kivel beszélsz?- kérdezte egy nagyon fáradt hang, ami a kocsi irányából jött egy kislánnyal a kezében.

Szorosan néztem.

-Hééééééééé tudom ki vaaaagy.- léptem a srác elé, akinek a neve nyílván Charles és közelebb álltam a göndör hajú sráchoz és a babához.

-Lucy?! Istenem. Itt vagy. Gyere. Menjük be.- mondta, aggódo, dühös és izgatott hangon egy időben.

Ráneztem, göndör tincseit, imádnivaló gödröcskéit és üdítő szemeit figyeltem.

-Te vagy Harry.- állapítottam meg.

-És te vagy Lucy.- mondta.

-Te vagy az én Harrym. Az én Haroldom.- mondtam újra.

Szája egy kis mosolyra húzodott.

-Ó, én vagyok az?- mondta.

Mégegyszer bólintottam.

-Te vagy az én csodálatos Haroldom és szeretlek.- mondtam, lassan oda mentem hozzá és megöleltem, annak ellenére, hogy a baba köztünk volt.

Kuncogott, mielőtt elhúzodtam tőle ő pedig megfogta karomat.

-Te biztosan részeg vagy és most mész szépen aludni.- mondta határozottan.

Ráztam a fejem, duzzogva.

-Azt momdtam Liam-nek jól leszek.- mondtam neki.

-Az, hogy este egy furcsa emberrel mész haza, nem jó!- kialtott fel, majd felsegített a lépcsőn, amellyel próblémáim voltak.

-Itt. Maradj itt.- mondta nekem, mielőtt sietve lement a lépcsőn, és átadta a gyermeket Carly-nak, aki engem figyelt egy nem túl kedves arckifejezéssel, majd Harry vissza jött hozzám és felvett engem a karjaiba és felvitt a lépcsőn.

-Miért hagyod, hogy itt maradjon?- csattant fel Carly, amire a fejem jobban fájni kezdett.

Összerezzentem, fejemet Harry mellkasába rejtettem s megpróbáltam kizárni hangját.

Harry figyelmen kívül hagyta őt, és bevitt a hálószobába ahol óvatosan letett az ágyra.

-Azonnal jövök.- mondta halkan, mielőtt kiment a szobából.

Rögtön beljebb kúsztam az ágyon és átöleltem az egyik párnát, amely a legközelebb esett hozzám. A szobában annyira hideg volt! Hogyan lehetne aludni egy hideg szobában, mint ez?

Annak ellenére, hogy bezárta az ajtót hallottam mindent. Harry halkan beszélt míg Carly nagyjából, kiabált. Akkor hallom, hogy az ajtó becsapódik, mielőtt Harry vissza jött a szobába és megrázta fejét.

-Halihó.- mondta és leült az ágyra mellém.

-Szia.- mondtam csendesen és megérintettem ujammal egy másik párnát.

Ott ült egy darabig, nem igazán mondott semmit, csak nézett rám.

-Miért nem jöttél vissza?- kerdezte Harry egy idő után.

Végre elég bátorságom volt, hogy felnézzek rá.

-Te és Carly. Mert a TV szerint ti srácok és Bella tökéletes család vagytok...és én nem akartam tönkre tenni.

Harry felsóhajtott.

-Carly nem szeretne elmenni. De én NEM akarom, hogy itt legyen Lucy. Ő csak folyamatosan kitalált hülye kifogásokat, hogy miért kell itt maradnia.

-Soha nem hívtál fel.

-Nem hittem, hogy szeretnéd.- mondta csendesen.

-Azt szerettem volna, hogy ha nem mész el és tudunk beszéljünk erről. De te nem adtál helyet ennek, így azt gondoltam az lenne a legjobb, ha feladom...ha tudtam volna, hogy hívni akartál, akkor már másnap én hívtalak volna, miután volt egy éjszakánk gondolkodni.

Közelebb csúsztam hozzá és fel tornáztam magam, hogy a fejem az ölében legyen, így feltudtam nézni rá.

-Már hiányoztál.- mondtam újra s kezével kezdtem el játszani.

Nagyot sóhajtott.

-Te is hiányoztál nekem Luce.- előrehajolt így homlokunk összeért, de ez volt minden.

Szemei csukva voltak, folyamatosan, lágyan vette a levegőt, kezét hasamon pihentette.

-Ő tényleg Loué?- kérdezte halkan.

-Vagyis a baba.- még mindig csukva voltak szemei.

Bólintottam.

-De te nem voltál itt. Sajnálom, te annyira...izgatott voltál. Én...csak nem tudtam mi mást tehetnék.- ismertem el.

Egy darabig ott ültünk csendben, egy nagyon kényelmetlen csendben.

-Meg tudjuk próbalni újra?- kérdzete olyan halkan, hogy majdnem meg sem hallottam.

Meglepetten felugrottam.

-Te...te valóban ezt szeretnéd?!- kérdeztem zavartan.

Azt hittem el akar válni! Vagy...vagy valami ilyesmi!

Bólintott.

-Lucy, tudom, hogy Louist szereted. Sajnalom, ha tönkre tettem neked valamit ezzel az egész kényszer házassággal. De én szeretlek, és azóta nem szűnt meg a szerelmem irántad, amikor először találkoztam veled. Tudom, hogy valahol te is szeretsz engem.

Könnyek szöktek szemembe újra, arcát enyémhez nyomtam s lágyan megcsókoltam.

Nem tudtam mit mondani. Őszintén nem tudtam! Megcsókoltam, ez volt az egyetlen módja annak, hogy kifejezzem neki az érzéseimet.

Finoman vissza csókolt. Már hiányzott az édes Harry csók. Leírhatatlanul jó érzés volt.

-Aludnod kell.- mondta s egy kicsit elhúzodott tőlem.

-Nenenenenenenene kérlek, ne hagyj el.- könyörögtem s megragadtam kezét.

Harry felnevetett és gyorsan megint megcsókolt.

-Shhh szerelmem. Hozok neked egy pólót, amit fel vehetsz.

Távol volt tőlem kevesebb, mint...30 másodpercig mielőtt vissza jött az egyik kedvenc kék pólójával. Azt hiszem jól fogok aludni.

-Hadd segítsek.- mondta, és átrángatta a ruhát fejemen, majd odaadta a pólót.

-Szépen össze sminkelted a párnámat.- mondta nekem, ahogy kioldotta a cipőmet és levette lábamról.

-Tedd magad túl rajta.- mérgelödtem, arcomat a párnák közé temetve. Egy percel késkőbb az ágy be süppedt mellettem, majd Harry karjait éreztem meg magam körül. Megfordultam, így szembe voltam vele, hozzá bújtam és belélegeztem az ő édes, megnyugtató illatát. Egészen mostanáig észre sem vettem mennyire hiányzott nekem.

-Szeretlek Harry.- motyogtam még egyszer utoljára, mielőtt elaludtam.

Az utolsó dolog, amire emlékszem, az érzés, ahogy megpuszilta fejem búbját.