~*Lucy szemszöge*~

-Harry nem akarok menni az interjúra..- nyögtem, fejemet a párnába temetve.

Harry felnevetett, mellkasára húzott és megcsókolta a fejem búbját.

-Hát én sem, helyette tudnénk csinálni jó néhány érdekes dolgot. De. Liam megölne minket, ha nem jelennénk meg.

Közelebb bújtam hozzá és megcsókoltam nyakát.

-Tudom kezelni Liam-et.

Éreztem Harry testét megfeszűlni mellettem, de aztán felült és kikászálodott az ágyból.

-Gyerünk. Ha nem megyünk most, akkor nincs az az Isten, aki segít rajtunk.

Rá vigyorogtam, majd én is kikeltem az ágyból és elmentem zuhanyozni. Nagyot sóhajtottam, amikor a meleg víz érintkezett testemmel, valamennyire enyhítve az izgalmamon. Rövid idő alatt sikerült le zuhanyoznom. Kilépve testemet száraz törölközöbe csavartam. A ruhám egy rövid szoknyás csipke ruha volt erdő zöld selyemblézerrel.

Bedugtam a hajvasalot a konvektorba, ma úgy döntöttem, hogy jó lenne a hosszú, egyenes haj. Amig felmelegszik, addig kisminkeltem magam.

Utánnam Harry zuhanyzott, és ő is hamar végzett. Sitve kivasaltam hajamat ügyelve arra, hogy meg ne égessem magam a forró vassal.

-Harry?! Mit csinálunk Bellával?!- kérdeztem, mert vele nem leszünk kész.

-Ööö, áthívtam Carlyt, azt mondta, szívesen vigyázz rá.

Lefagytam egy pillanatra.

-Én uh...uhmmm...rendben...- mondtam.

Nem mondtam neki, de én akartam vigyázni Bellára, a hülye interjú helyett. Nem voltam elégedett, egyáltalán nem.

-Mi a baj?- kérdezte, ahogy kilépett a fürdőből az ingét gombolva.

-Csak megégettem az ujjam a hajvasalóval.- hazudtam, ahogy befejeztem hajam egyenesítését.

Nemsokára a csengő is megszólalt, felálltam, hogy megnézzem ki az.

-Jó reggelt Carly.- mondtam egy arcomra kényszerített mosollyal.

Még csak nem is zavarja, úgy tesz, mintha boldog lenne, hogy láthat.

-Kurva.- motyogta, ahogy elsétált mellettem.

Leesett az állam.

-Mi a franc volt ez?!- kérdeztem dühösen.

Mit képzel magáról, hogy beszél velem?!

-Jól hallottad. Maradj távol Louis-tól.- morogta.

Földbe gyökerezett a lábam.

-L...Louis és én csak barátok vagyunk...- mondtam neki.

Felnevetett.

-Igen, talán barátság extrákkal. Ne feledd ő az enyém. A tied Harry.- vicsorgott és elsétált előttem, hogy megkeresse Harryt.

Tágra nyílt szemekkel néztem utánna.

Hogy...várjunk mi?!

Harry a hálószobából jött ki éppen a zakóját vette fel.

-Gyere baby. Menjünk.- mondta, megcsókolta az arcomat, és kimentünk a kocsihoz.

Még mindig le voltam sokkolva. Mennyit....mennyit tudd rólam és Louis-ról?!

*********

15 perccel később megálltunk annál a televíziónál amelyik az interjút készíti. Láttam Louis autójat ugyanugy, mint Liam-ét, Zayn-ét és Niall-ét. Félelem öntött el, nem tudtam eldönteni mi folyik itt.

Gyakorlatilag Harry-nek kellett behúznia, a rámenős paparazzik elől, egy kicsit botladoztam mgassarkúban.

-Hol van Louis?!- kérdeztem zihálva, amikor be értünk és közben szemeimmel kétségbeesetten kerestem.

Harry furcsán nézett rám, de Liam sem semmi pillantással nézett rám.

-A mosdóban.- mondta nekem.

-Megyek, köszönök neki.- mondtam, mielőtt elváltam Harry-től és rohantam, hogy megtudjam mi folyik itt.

-Louis siess!- gyakorlatilag kiabáltam, és vertem a mosdó ajtaját.

-Lucy? Mi a baj?- kérdezte aggódva, miután kinyitotta az ajtót.

-A barátnőd a baj! Harry áthívta, hogy vigyázzon Bellára, és ő azzal jött oda hozzám, hogy ribanc vagyok meg hasonlók, és azt mondta, hogy maradjak távol tőled és azt mondta köztünk barátság extrákkal van! Louis, mi a fene folyik itt?!

Az arca elsápadt.

-Lucy nem mondtam neki semmit, esküszöm!- kialtott fel.

Mélyet lélegeztem.

-Talán csak feltételezi a dolgokat?- vetette fel. -Úgy értem. Ő könnyen féltékeny lesz, talán ő csak feltételezi, mivel én vittelek haza tegnap este.

Sóhajtottam.

Talán igaza volt. Valószínűleg csak túlreagálom.

-Igen, biztos igazad van.- mondtam neki.

Halványan elmosolyodott és egy hatalmas ölelést adott, azt a Louis ölelést, amit annyira szeretek.

-Köszönöm Lou.- motyogtam, amikor elvátunk.

-Gyere. Jobb lesz ha vissza megyünk.

Vissza mentünk és a fiúk furcsán néztek ránk, de Louis csak rájuk legyintett.

-Itt vagyunk kedvesem!- mondta egy túlságosan elegáns akcentussal.

Kuncogva csúsztattam kezemet Harry-ébe és rá mosolyogtam.

-Akkor mehetünk?- kérdeztem s a fiúkra néztem.

Mindannyian bólintottak és előre csoszogtak, hogy lazuljanak egy kicsit és megnézzék hol fognak interjút készíteni velük vagy bármi amit ilyenkor szoktak csinálni.

A fiúk bementek én meg leültem egy kanapéra, ahol pár biztonsági őr vicessen nézett rám.

-Mrs.Styles lehetséges, hogy a fiúkkal legyen a forgatáson.- mondta nekem az egyik.

Egy kicsit kínosan éreztem magam, de követtem őt oda, ahol a fiúk ültek ott a kanapén ahol már javában beszélgettek valamiről.

Harry mellé csúsztam a kanapén, kezemet ővébe csúsztattam, amire halványan elmosolyodott.

Az egyik műsorvezető kissé meglepődött, de folytatta a beszédet.

-Ah, Lucy, annyira örülök, hogy csatlakoztál hozzánk. Olyan másnak tűnsz ma.

-Igen. Úgy tűnik, ma jó nap van, hogy megváltosztassuk a dolgokat.- mosolyogtam rá.

-Igen. Néha, amikor drasztikus dolgok történnek az életünkben, igyekszünk változtatni a dolgokon. Ez teljesen érthető, úgy értem, most már minden volt ott!- nevetett a hölgy.

Zavarodva felhúztam szemöldökömet.

-Miről beszél?- súgtam Louis-nak, aki ugyan olyan zavarosan nézett, mint én és Harry, bár Liam és Niall sem vágtak valami értelmes fejet.

-Nem értem, amit mondani akarsz..- mondtam a kérdezőnek.

Csak egy együttérző pillantást kaptam.

-Semmi gond kedveském. Rendben. Lássuk. Van néhány kérdés az itteni közönségtől, hol kezdjem?

-Mi történik?- tátogta Liam, de elfordult, mielőtt szemeimmel találkozhatott volna.

-Szóval ki lesz a következő? Liam, Niall vagy Zayn?- kérdezte egy lány gorombán.

Leesett az állam.

-Tessék? Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz...a fiúk...ők a barátaim..

A kérdező odanyúlt és óvatosan megvergette lábát.

-Semmi baj. Tudunk a szétválasról. Nem kell úgy tennetek, mintha mi nem tudnánk semmiről.- intett nekem és Harry-nek.

-Mégis mi ez az egész?!- kiabálta Harry dühösen.

Az interjús kissé meglepődött, aztán mögöttünk lévő képernyőre mutatott.

Megállt a szívem dobogni.

A gyomrom összeszorult.

A fejem forogni kezdett.

A képernyőn.

A televízióban.

Az egész világ látja.

Valószínűleg a magazinokban és az interneten is ott lesz.

Egy kép volt rólam, ahogy az ágyban Louis-szal csókolozok.

A szemem csukva volt és Louisé is s csak annyit mondott:

-Sajnálom.- mielőtt felálltam és elfutottam.