Niall volt az első aki megszólalt.

-Ez nagyszerű srácok! Gratulálok!- mondta.

-Gratulálok.- mondta Liam halkan közben csúnyán nézett rám.

Kényelmetlenül fészkelődtem a széken, próbáltam elkerülni tekintetét.

Zayn odahajolt Bellához és megborzolta haját.

-Hallod ezt BellBells? Lesz egy kistestvéred!

-Ez még egy kicsit korai, nem gondolod?- hallottam Carlyt motyogni.

Meglepetten fordultam felé.

-Elnézést?

-Még csak MOST mentél férjhez és már van egy gyereked. Csak azt akarom mondani, hogy nem tűnik egy kicsit korainak egy másik gyerek.- mondta védekezve.

-Igen, nos, ha azt nézzük, hogy TE magad is még mindig csak egy gyerek vagy, akkor valóban nem értesz ehez a helyzethez.- mondtam gúnyosan, mielőtt Harry-hez hajoltam. -Szörnyen fáj a fejem, ugyhogy haza megyek. Te és Bella maradjatok, érezzétek jól magatokat. Majd hívok egy taxit.- mondtam, és odahajoltam megcsókolni arcát, majd letöröltem a rúzs foltot.

-Szaisztok fiúk!-mondtam vidáman. -Majd találkozunk!

Kaptam egy kórus búcsúzkodást és Liam "mindent tudó" szövegéből.

Bólintottam, mielőtt elléptem az asztaltól, majd kiléptem az étteremből s egy taxit próbáltam meg elcsípni.

~*Carly szemszöge*~

Louis megállás nélkül dobolt lábával s ujjaival az asztalt, és a nyakát nyújtogatta, hogy Lucyt láthassa az ablakon keresztül.

-Haz? Inkább hazaviszem őt.- mondta egy perc múlva. -Gyorsabb lesz. Biztonságosabb. Na meg ingyen van.- mondta.

Harry rámosolygott.

-Köszönöm Loubear. De akkor siess, mielőtt tényleg sikerül fognia egy taxit.

Nem volt szükséges kétszer mondania, Louis felugrott, és már rohant is ki. Ekkor vettem észre, hogy otthagyta a telefonját a széken.

Hmmmmmmmmmmm.

Kíváncsian vettem el a székről és bekapcsoltam. Ah fenébe. Le volt kódolva. Csak a hagyományos szavas dolog. Mi lehet az? Aztán valami kattant a fejemben és beűtöttem, hogy "Lucy". Valóban a lány neve volt az.

-Kódok.- morogtam szarkasztikusan, mielőtt elkezdtem volna a képeket átnézni.

Sok volt Lucy-ról és róla, amik akkor készülhettek, amikor Harry távol volt és amikor találkoztam Lucy-val. De aztán egy képen különösen leragadt a tekintetem. A szemem elkerekedett, de szerencsére nem adtam ki hangot vagy bármi mást a fiúk előtt.

A kepen Louis és Lucy csókoloztak. A keze Louis hajában volt, de egyértelműen látszott bal kezén a jegygyűrű. Megcsalta Harryt! Gyorsan átküldtem a telefonomra, majd kitöröltem az értesítést Louis telefonjából. Nem tudtam elhinni, hogy ez a lány. Harry Rohadt Styles felesége. És megcsalta a barátommal?! Nem ez nem fog megtörténni. Leszámolok a dolgokkal. Végleg.

~*Lucy szemszöge*~

Nem sokkal azután, hogy elhagytam az éttermet, Louis utánnam jött, mondván, Harry engedélyt adott rá, hogy haza vigyen. Nem talaltam valami vidámnak, miért kell engedélyt kérnie a barátjától ahoz, hogy haza vigyen? Bár Louis egy kicsit több volt, mint barát. De ha Harry megtudja, akkor nem fogja, majd megengedni.

Az út nagy részében csenben voltunk. Egyikönk sem volt túl beszédes. Louis megmarkolta a kormányt és ezt akkor szokta csinálni, amikor ideges.

-Mi a baj Loubear?- kérdeztem tíz preccel azután, hogy megérintette.

Kissé zavarosan rám nézett, mielőtt megrázta fejét.

-Semmi. Jól vagyok.

Felhúztam szemöldökömet.

-Louis. Úgy nézel ki, mintha megakarnál ölni valakit....gyerünk tovább. Mi a baj? Azt hittem barátok vagyunk...

Vett egy mély lélegzetet, majd rám nézett.

-Azt hittem, Harry-nek a vacsora után mondod el...- mondta végül.

Várjunk. Amiért azt mondta?

-Én..akadt egy jó pillanat, hogy elmondjam neki. Várj. Ezért haragszol rám?

-Nem, nem vagyok dühös.- mondta. -Nekem csak... több időre van szükségem, hogy lelkileg felkészüljek, azt hiszem.

Odanyúltam, és megfogtam kezét s kis köröket rajzoltam rá hüvelykujjammal.

-Miért nem tudsz szakítani Carly-val?- kérdeztem egy pillanat múlva.

Éreztem, hogy hol rám néz hol az útra.

-Őszintén szólva, én akartam. De mível Harry-nek azt mondtad, hogy együtt vagyunk, nem tudtam. Egyébként azt gondolta, hogy hazudtál róla. De ha eljön az ideje szakítani fogok vele.

Önzőnek éreztem magamat. Itt voltam, a legjobb barátomat kérdezve, hogy miért nem tud szakítani a barátnőjével, és akkor lehetne egy kapcsolat kettönk között. De nem voltam hajlandó Harry-vel elválni.

-Köszönöm Lou.- motyogtam, már a házam előtt.

Viccesen nézett rám.

-Ne, hagylak itt egyedül. Gyerünk. Nézzünk meg egy filmet vagy valami.

Belenyúlt a bal zsebébe. És akkor a jobba is.

-A francba...azt hiszem a telefonomat az étteremben hagytam....használhatom egy kicsit a tiédet? Én csak felhívom Harryt, hogy tudassam vele, itt maradok.

Bolintottam, és kihúztam a telefonomat táskámból, mielőtt bementünk a lakásba.

Max a széken kuporgott, de amikor kinyitottam az ajtót fejét felkapta s logó nyelvvel nézett rám.

-Hello baby.- gügyögtem s óvatosan megpacskoltam buksiját, majd a szobámba sétáltam, hogy átöltözzek egy kényelmes ruhába.

Felvettem egy rózsaszín rövidnadrágot és egy póló után kotorásztam, amikor Lou karjai körém fonodtak.

-Jézusom, Louis a frászt hozdtad rám!- kiáltottam fel, amikor keze a hasamra tévedt.

Nevetve fordult velem szembe.

-Bocsi, de nagyon jól nézel ki.- mondta nekem, amitől elpirultam.

-Fel hívtad Harryt?- kérdeztem.

-Azt mondta rendben. Egy óra múlva itthon lesznek.

Közelebb hajolt, majd ajkait az enyémhez érintette, de nem csókolt meg. Kezei szerte táncolnak bőrömön. Könnyűnek éreztem, mintha ott sem lennének. Kezének érintését s forró leheletét egyszerre érezni arcomon felemelő volt.

-Tudod én tényleg szeretlek Lucy.- mondta nekem, bármennyire is utáltam, de eszembe jutott, hogy Harry is ezt mondta nekem korábban.

Nem tudtam mit csináljak. Nem gondoltam már Harry-re. Úgy értem, most Louist akarom? Ezért voltam most itt vele, igaz? Mivel nem akartam Harry-re gondolni, közelebb húztam arcát s határozottan megcsókoltam. Ez volt az, amit most szerettem volna. Nem hagytam, hogy az érzéseim Harry-vel kapcsolatban befolyásoljanak most.

~*Liam szemszöge*~

Amikor Lucy elment, bármire tudtam gondolni. Nem nézett ki valami jól. De amikor Louis dadogott valami kifogást, hogy elmegy, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.

Harry csak mosolygott elismerően, mielőtt elment. Vajon tényleg ennyire tudatlan? Vajon nem látja, ahogy Louis Lucy-ra néz és ő rá? Ők ketten pedig aztán egyáltalán nem rejtették el az érzéseiket. Azt hiszem, Harry volt az egyetlen aki nem vette észre.

A telefonom rezgett, lenéztem, Niall írt nekem.

Niall: "Uhm...szóval. Ezt magyarázd meg. Harry Louis Lucy. Tudom, hogy tudod. Zayn is tudni akarja."

Sógajtottam. Lucy megölne, de a fiúknak tudniuk kell.

Én Zayn-nek és Niall-nek: "a baba Louisé. Nem Harryé. Nyilvánvaló, hogy nem tudja. De...igen. Nem mondhattok EGY SZÓT sem."

Mindannyian tágra nyílt szemekkel néztek rám. Bólintottam. Ez komoly volt.

Ránéztem Carly-ra, Lou feltételezett új barátnőjére. Csinos volt, igen. De biztos fiatalabb, még csak egy tinédzser. Véleményem szerint, Lou csak kihasználja, hogy elfelejtse Lucyt.

Abban a pillanatban inkább arra koncentráltam, ami a kezében tartott. Lou telefonját bámulta egy kicsit meglepődve.

Telefonom rezgett, ami azt jelenti üzenetet kaptam.. Niall-től.

Niall: "ööö...izé...ők elementek...Harryt ez nem érdekli? Úgy értem...ő tudja, hogy Louis-nak ez előtt is voltak érzései a lány felé. Azt hiszi, hogy csak elmentek vagy mi?"

Én: "Nem vagyok biztos benne Ni. Nem tudom mi folyik a fiú fejében."

Carly hirtelen felpattant, Lou telefonját az asztalra csapva.

-Azt hiszem, haza megyek, mivel Lou sincs már itt.- mondta s azonnal elhagyta az éttermet.

Mindenki látta, ahogy elhagyja az épületet nagyon furcsán viselkedve. De senki nem ment utánna, mint Lucy után.

-Tudjátok...én nem igazán szeretem őt.- vallotta be Harry.

Mindenki kuncogott.

-Az érzés kölcsönös haver.- mondtam s elvettem Louis telefonját az asztalról. Legalább oda tudom adni neki holnap az interjúnál vagy oda adom Harry-nek mielőtt elmegy.

De a kíváncsiságom nem múlott. Mit láthatott Carly amitől ilyen ideges lett?

Feloldottam Louis telefonját (amit valójában nem is olyan nehéz feloldani, úgy értem, bárki rájöhet, hogy mi a kombináció.)

Végig néztem az üzeneteket, nem volt ott semmi érdekes, csak ő kérdezz valamit Lucy-tól, Harry amiben meghívja vacsorára, tőlem semmi. Meg pár Simon-tól. De semmi rossz. Megnyitottam a galériát és elkezdtem átnézni a képeket. Egy pár megmosolyogtatott. Volt olyan, ahol ő és Lucy Londonban hülyéskednek. De aztán a gyomrom összerándult. Ez...Úr Isten. Ettől volt úgy megdöbbenve Carly. Olyan volt, mint a kép amit Lucy töltött fel Twitter-re, csak itt most Harry helyett Louis-szal volt. Biztosan tudtam, mert Lucy ujján ott volt a csillogó gyűrű, ahogy Louis hajába túr vele. Ez határozottan egy édes kép. De ha kiderülne mindennek vége.

Niall szemölödök ráncolva nézett rám.

-Mi a baj?- tátogta.

Ránéztem, de aztán átcsúsztattam neki a telefont.

Tágra nyílt szemmel nézett rám, majd vissza a telefonra.

-A francba...ezért ment el?!

-Azt hiszem, igen...- sóhajtottam.

-Harry mennem kell. Uhm. Az egyik barátom üzent nekem. Ő uh...szüksége van valamire.- kért bocsánatot Niall, majd ki szökkent.

Harry és Zayn zavartnak tűntek.

-Srácok, ez a vacsora már unalmas. Mit szóltok egy másik estéhez?- javasoltam, míg kitöröltem Louis telefonjából a képet.

Harry felsóhajtott.

-Ez valószínűleg egy jó ötlet..

Előkaptam telefonomat és írtam Lucy-nak egy gyors üzenetet.

-Harryék elindultak hazafelé.

Néztem, hogy az idő miként játszik velünk.

~*Louis szemszöge*~

Lucy aludt, és én néztem őt. Harry melegítő nadrágja volt rajtam póló nélkül. Megláttam a telefonját a pulton ami zölden világít úgy döntöttem megnézem. Üzenete érkezett.

Liam: "Harryék elindultak hazafelé."

A francba. Ezt körübelül....15 perccel ezelőtt küldte. Bármelyik pillanatban itt lehetnek.

-LUCY siess és vegyél fel valamilyen átkozott ruhát HARRYÉK bármelyik pillanatban HAZA érhetnek!- kiabáltam a szobába befutva és hozzá dobtam egy véletlenűl felvett pólótt.

Lucy kiugrott az ágyból és már rohant is a szekrényhez.

Visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét egy véletlenszerű csatornára és úgy teszek mintha roppantul érdekelne. Körübelül 30 másodperccel később Lucy takaróba csomagolva leült a kanapéra fejét az ölembe hajtotta és elvárta, hogy dédelgessem, mint ahogy mindig is, amikor filmet néztünk. Talán három perccel később Harry lépett be Isobele-el, aki egy McDonalds Happy Meal játékot szorongatott kezében, nyilván ő sem evett az étteremben.

Harry elém lépett és megcsókolta Lucyt.

Leakartam ütni őt. Komolyan. Kárt tenni benne. Tönkre tenni a csinos kis arcát. Ez csak egy dolog neki, hogy megcsókolja Lucyt. Az TELJESEN MÁS amikor a nyelve a rohadt szájába van, és RAJTAM KERESZTÜL HAJOL ODA HOZZÁ, hogy betegye oda!

Maga elé bámultam a tévére, nem mondtam semmit.

-Elvoltatok ketten?- kérdezte Harry, miután elhúzodott Lucy arcától.

Vigyorogtam.

-RENGETEGET szórakoztunk.- törtem ki.

Lucy vetett rám egy figyelmeztető pillantást.

-Legjobb ha elmegyek. Azt hiszem az éjszakát Carly-nál töltöm.- mondtam s visszamentem a fürdőbe, hogy levegyem Harry ruháit és helyette felvegyem az enyémet.

Éppen ki akartam menni, amikor Bella átölelte labaimat.

-Lou bácsi miért nem szereted anyucit többé?

Adtam neki egy furcsa pillantást.

-Ezt meg hogy érted? Persze, hogy szeretem anyukádat.

-Nos uh. Mindig szomorú miattad és olyan rossz érzés látni, hogy nem mosolyog.

Szomorúan nézett rám.

-Ez apa dolga most. Apunak kell valamit csinálnia. Nem Lou bácsinak.

-Elengedte lábaimat, majd visszamentünk a nappaliba.

Lucy összegömbölyödve ült Harry ölében arcát nyakába temette. Egy kicsit remegett is. Nagyszerű. Mit csináljak most?!

Oh..igen...Carly megjegyzésére nem lett volna semmi szükség...

-Ezt az asztalnál hagytad.- nyúlt be Harry a zakójaba és előhúzta a mobilomat.

-Ó, köszönöm.- mondtam és gyorsan megnéztem.

Csak egy üzenet Carly-tól.

Carly: "Azt hittem, azt mondtad, látni akarsz... és te elmenekülsz Lucy-val? Azt hiszem, tudom, ki számít leginkább neked...

Huh. Miért kell ennyit drámáznia.

-Találkozunk holnap az interjúnál vagy hol.- mondtam neki, mielőtt kieléptem a lakásból és a kocsimhoz mentem.

A ma este nem úgy telt, ahogy terveztem.