Amikor felébredtem Harry eltűnt. Ahogy Bella is. Biztos, hogy valahova elvitte. Olyan volt, mintha nem is mellettem aludt volna: az ő része meg volt ágyazva, a takarón egy ránc nem volt. Amikor megnéztem a lakás többi részét, olyan volt, mintha nem is az én lakásom lenne. Minden tökéletesen tiszta. Nem lehetett megmondani, hogy egy szervezetlen 20 évessel és egy rendetlen 3 évessel élek együtt.

Nem volt semmi cetli, se semmi.

Elő húztam telefonomat, figyelmen kívül hagyva pár üzenetet, küldtem egyett Harry-nek.

"Reggelt drágám, nem láttalak titeket ma még. Hol vagy Bellával? Remélem jól vagytok! Xx"

Aztán megnéztem a többi üzenetet.

Niall:

"Jajjj! Nem akarsz ma velem lazulni?!

Louis:

"Gyönyörűm. Át jössz? Üres nélküled az ágyam xx"

Jenny:

"A férjed téged keres!"

Liam:

"Jól vagy?"

"Láttad Louist?"

"Lucy hol vagy?"

"Lucy??! ??"

Végül Louis-nak válaszoltam.

"Te is Lou<3 Fogalmam sincs hova ment Harry, szóval, ma lenne egy jó napom ha át jönnél. Vagy mit akarsz csinálni?"

"Bármit amit te akarsz csinálni, baby ;)"

Megforgattam a szemem válaszán. Gondolkodtam, Harry is így szokott flörtölni.

Megszólalt a telefonom, rájöttem, hogy Louis az ezért egyből válaszoltam.

-Komolyan! Mit akarsz csinálni, ha ott leszek?

-Hm...Bella csak köszöni akart neked....Mit gondoltál ki vagyok az...?- hallottam Harry hangját.

A szemem elkerekedett.

-Hm...azt hittem Jenny az. Ő...mondta, hogy át mehetnék hozzá.- mondtam gyorsan.

Ha azt mondtam volna Louis, Harry tudná, hogy valami készül.

-Ó. Nos. Itt van Bells.- motyogta, mielőtt átadta neki a telefont.

-Szia anyuci.- kiáltotta, nem láttam, de tudtam, hogy mosolyog.

-Szia kicsim. Jól szórakozol apuval?

-Igen! Elvisz, hogy lássam a mamát meg a papát!

Majdnem elejtettem a telefont.

-E...ez nagyszerű édesem! Vissza tudod adni apunak a telefont?

Hallottam a csoszogást a telefonba, majd Harry hangját.

-Igen?

-Tudod, legközelebb lehetnél olyan kedves, hogy megmond nekem, mielőtt a lányomat ki viszed a reptérre.- ordítottam a telefonba.

-Tudod, jó lenne, ha a FELESÉGEM megmondja nekem az igazságot, hogy hova tűnik. De azt hiszem egyikönk sem fogja majd megkapni, amit akar.- csattant fel, majd megszakította a vonalat.

Én csak tátott szájjal bámultam a telefont. Nem is TUDTA, hogy mit csináltam tegnap este, nem is hívtuk egymást, ez egy kicsit durva. Tárcsáztam Louis számát, idegesen toporogtam, ahogy a választ vártam.

-Hello, szerelmem.- mondta.

-Át megyek hozzád.- mondtam neki s a szekrényemben túrkáltam.

Elő húztam egy fekete-fehér pöttyös blúzt és egy fekete szoknyát.

-Remek. Akkor mi csak...lógunk?- kérdezte.

-Ja!- mondtam neki. -Nem tudunk sehova menni. Gyanús lenne.

-Bármit. Kockáztatok, ha szeretnéd.- mondta nekem, és tudtam, hogy komolyan mondta.

-Nézd. Át megyek egy kicsit. Csak fel kell öltözek.- mondtam neki.

Louis csoszorog a vonal másik végén.

-Miért nem mehetnék át én? Tegnap te voltál itt. Ne aggódj sétálni tudok és tudom hol laksz.

Sóhajtottam.

-Rendben. Akkor gyere át ha akarsz. Harry és Bella elmentek meglátogatni a szüleit.

Tudtam, hogy Louis vigyorog a másik vonalon.

-Jól hangzik. Nem sokára találkozunk.

Letette s lesüllyedtem a kanapéra.

Egy lyukba akarom magam elásni mélyebbre s mélyebbre. Mit kellett volna tennem ezzel? Nekem...szükségem van Harry-re és Louis-ra....én csak....nem tudom mi a helyes választás.