Visszaemlékezés

-Szeretlek- mormolta halkan, ajkai súrolták az enyémeket, de nem csókolt meg.

Megborzongtam az érintésétől.

Zöld szemei néztek vissza rám és mosolygott. Ő most szórakozik velem.

-Mmm én is szeretlek Styles.- suttogtam és ajkait övéire nyomtam. Vágyakozva csókolt vissza, kezeivel szorosan fogta a csípőmet, lábaink összefonodtak.

Először elhúzodtam tőle, a szeme csukva volt, homloka a homlokomon pihent, orraink érintették egymást.

-Miért állítottál meg?-kérdezte, ezúttal édesen csókolt, nem úgy mint azelőtt.

-Mert... még nincs itt az ideje, Harry.

Szemei találkoztak az én szemeimmel.

-Rendben szerelmem. Akkor nem most.

Közelebb bújtam hozzá, fejemet nyakába fúrtam és csak élveztük a pillanatot.

Lucy szemszöge

3 órája nem jött vissza. Lou fel-alá járkál a lakásban én a kanapén ülve rágom a körmeimet. Mindig ezt csinálom ha ideges vagyok. Harry-t legalább 20-szor hívtam.

-Lou hova mehetett?!- kérdeztem idegesen.

Lou mellém ült, és óvatossan simogatja hátamat.

-Kicsim, hamarosan vissza jön, ígérem. Nem mehetett Bellával olyan messzire.

Ott ülünk még egy darabig, majd Louis ölében merültem álomba.

~*~*~*~

-HOL A VÉRES POKOLBAN VOLTÁL?! -ordibálásra keltem ami Louis-tól származott. Felültem és ásítottam egyett. Előttem Harry állt kezében az alvó Bellával.

-Belly!- kiáltottam, felugrottam és át vettem tőle.

Szerencsére nem ébredt fel és még békésen alszik.

-A lányommal töltöttem a napot. Nem hiszem, hogy ez olyan szörnyű dolog lenne.- morogta, egyenesen rám meredve. Ettől a nézésétől olyan bünösnek éreztem magam, mint még soha.

-Harry... én nem akarom, hogy dühös legyél rám... Én azt hittem ez lesz a legjobb.- suttogtam.

-Ne hazudj nekem. Miért mit akartál mi legyen a legjobb?

-MERT NEM AKARTAM, HOGY ŐT IS BÁNTSD, AHOGY ENGEM BÁNTOTTÁL. Te és a fiúk el voltatok foglalva a turnéval és elfeledkeztél rólam... Nem akartam, hogy ezt a hibát elkövesd mégegyszer, hogy egy nap eltűnsz az életéből. Megakartam védeni őt.

Harry úgy nézett rám, mint akit pofon vágtak volna.

-Te azt hiszed, hogy elfeledkeztem rólad? Lucy, a világon nem akartám mást csak téged és azt, hogy vissza gyere. De a menedzsment nem engedte. Mindazok a lányok? A menedzsment felépített rólam egy "képet". Soha nem akartam mást... Csak, hogy velem legyél.

Úgy éreztem könnyek szöknek a szemembe.

-Mennem kell.- nem haboztam sokat, ki rohantam a házból, Louis még utánnam kiabált, de nem érdekelt. Nem tudok vissza menni. Most nem. Miért van az, hogy én mindig csak bajt kapok az élettől?