~*Lucy szemszöge*~

Bella a padlón csücsül előttem, Harry és én a kanapén ülünk az új lakásunkban, és üres tekintettel meredünk a tévére.

Az esküvő után két héttel, új lakásba költöztünk. Bella sem akart már ott maradni. Először Harry költözött be a lakásomba, erre az újságírók ellepték az utcát, lehetetlenné téve, hogy akárhova is menjünk és ezzel nem maradt más választásunk. Őszintén szólva, azt hittük, hogy ezek után találnak jobb elfoglaltságot...

-Ilyen hamar baj történt a Styles család háza tájékán? Harry Stylest kiszúrták volt barátnőjével Caroline Flack-kel, ahogy elhagyták annak házát, minden bizonyal egy késő esti randevút tarthattak! Vajon Harry már is megcsalta új feleségét, Lucyt? Maradjanak velünk, és megtudhatják...

Ránéztem Harry-re aki csak nevetett.

-Ez olyan, mintha azt gondolnák, nem élnénk együtt. Tudom jól, hogy aznap egész reggel velem voltál, még előtted is ébredtem fel.- magyaráztam.

Harry elvigyorodott.

-A hajam rövidebb volt azon a képen, amikor valójában randiztam Caroline-al.

Saját mosolyom egy kicsit eltűnt, de aztán gyorsan vissza varázsoltam.

Felvettem Bellát karjaimba, és már vittem is végig a folyosón, szobájába.

Éreztem Harry jelenlétét hátam mögött. Mindig ott volt. Mindig tudtam, mikor ott volt.

-Elmegyek Lou-hoz, rendben, drágám?- mondtam, szembe fordulva vele.

Valami megcsillant a szemében, bár nem voltam benne biztos, mi, de aztán villantot egy halvány mosolyt.

-Persze. Kérlek...csak...ne csinálj semmit. Kérlek, Lucy.

Fel néztem rá, és lágyan megcsókoltam.

-Megígérem. Nem sokára jövök.

Megpróbálom vele. Próbálkozom, ezt a munkát csinálni.

De most szükségem van Louis-ra. Szükségem van arra, hogy...érezzem őt. Szükségem van a csókjára, és a szeretetteljes ölelésére. Nem tudom elfelejteni.

Gyorsan felöltöztem, egy fehér v-nyakú pólót, fekete bőrdzsekit, fekete farmert, fekete bakancsot vettem fel. Hajamat hagytam természetes módon leomlani vállamira.

-Harreh! Elmentem! Nem sokára jövök!- kiabáltam, mielőtt elindultam Louis háza felé.

~*Louis szemszöge*~

Mosolyogtam a csók közben, érezni a szeretett lány meleg, puha ajkait, mégpedig olyan...tökéletesen enyémeken. Ahogy ujjaival beltúr hajamba, és ahogy lábaival körbe ölelel, vagy ahogy csípőjét szorosan enyémhez préseli. Érezni őt olyan...bódító. Segített kiverni a fejemből Lucyt.

Carly, a lány a kávézóból pár héttel ezelőttről, jelenleg ő az a lány akit csókolok. A barátnőm. Azután a nap után, Lucy esküvője után, kérdeztem meg, hogy lenne-e a barátnőm. Kellett valami figyelemelterelés.

Ajkaim a lány nyakára siklanak, ahol nyakát harapdálom és csókolgatom, kezem inge alá csúszik, amikor zihálást hallok az ajtóból, felnéztem, és egy teljesen megilletődött Lucyt láttam, kezében a lazán fogott lakás kulcsommal, amit még én adtam neki.

-Nem tudom elhinni, hogy.- suttogta, mielőtt elviharzott.

-Carly...azt hiszem, menned kell.- mondtam csendesen, és óvatosan letoltam magamról.

~*Lucy szemszöge*~

Az egyetlen gondolatom hazafelé, az volt, hogy megakartam bántani Louist. Tudta, hogyan érzek iránta. Akkor miért...tenne ilyet?! Nem zavartak a lehulló könnyeim. Úgy éreztem magam, mint egy csecsemő.

Amikor hazaértem, becsaptam az ajtót. Harry rögtön felugrott, amint meglátott.

-Kicsim? Mi a baj? Mi történt?!- kérdezte, de én csak durván megcsókoltam.

Ha Louis más lányokat csókolgathat, akkor én miért ne tehetném a férjemmel.

Harry válaszul türelmetlenül, ugyanolyan mohón visszacsókolt. Háttal vezetett a hálószoba felé, ajkaink egy percre sem váltak el egymástól. Kezem inge alá csúszott, ahol mellkasát simogattam. Talán hagyom, hogy ez tovább menjen, mint ahol Louis-ék tartottak. Talán megtudja...