Harry szemszöge

-Haz, el kell menned! Szügségem van RÉPÁKRA.- Louis kiabálva, rám nyitja az ajtót.

Mi volt a probléma ?

-Lou, én tényleg nem szeretnék ma menni sehova... Csak aludni akarok egy kicsit. Akárki is jön át nem fogok zavarni, ígérem.

Louis fújtatott és keresztbe fonta karjait.

-Én... Menj el egy sztiptíz bárba vagy valahova, nem tudom. De menj el most.

Meredten néztem őt egy pillanatig majd nevetésben törtem ki.

-Ó Lou. De aranyos. Most tényleg. Ki az a lány? Vele beszélsz telefonon minden egyes percben. Tudtam, hogy egy lánnyal beszélsz titokban.

Lou elsápadt egy kicsit.

-Ja! Egy lány. Aki hamarosan itt lesz, KÉRLEEEK menj el! Mindent megteszek amit csak akarsz egész nap, holnap, de add már nekem kölcsön a lakást ma délutánra.- könyörgött.

Sóhajtottam. Ha ennyire kétségbe van esve, hogy távol tartsa tőlem akkor azt hiszem rendben...

-Rendben, csak légyszíves menj ki, felszeretnék öltözni.

Ki balagott a szobából, felvettem a cipőmet, a szürke pulóveremet, mivel hideg van oda kint.

Lou idegesen járkált a nappaliban, közbe a száját harapdálta. Látszik rajta, hogy nagyon feszűlt.

-Haver mi a baj?- kérdeztem, közelebb lépve.

A szeme elkerekedett.

-T...Te még mindig itt vagy?! Menj már el!- mondta gyorsan, és elkezdett ki lökni a nappaliból.

Sóhajtottam. Ez...fura.

-Szia neked is.- motyogtam, és lenyomtam a kilincset.

Ahogy kinyitottam, nyomást éreztem a lábaimnál. Egy kislány volt az.

-Sajnálom, kicsim.- kértem bocsánatot. A kislány már fel is állt.

Rám nézett kíváncsian, csillogó zöld szemét rám emeli, göndör haját több millió irányba fújja a szél. A lány arca ki van pirulva és látom a gödröcskéit az arcán.

-Apa?!- kiáltotta egy pillanat múlva de még mindig engem bámulva.

Néztem a nőt a háta mögött, minden olyan zavaros. Egyáltalán miért mondja ez a kislány, hogy az apja vagyok? Az a nő is aki vele van nagyon ismerős, de nem tudom hova tenni.

Amikor rájöttem ki az, épp ésszel fel se fogtam volna. Azok a barna szemek, a fekete haj, a kövér, finom, vörös ajkak. Sápadt bőr. Az arca elsápadt, ahogy meglátott.

-Szia Harry...-mormolta, utolérve a kislányt aki előttem áll.

-Apa?- kérdezte újra, rámutalva.

-Igen...apa...- Lucy mondta, közelebb húzva magához a csöppséget.

Mi a fene folyik itt?!

Lucy szemszöge

-Nekünk...Nekünk mennünk kell.- haboztam és bementünk a házba, magunk mögött becsukva az ajtót.

A nappaliban Lou volt. Mosolygott, de látni lehetett rajta, hogy stresszel.

- HarrylátottengemésőtésBellamondtanekihogyőaz apja.- a azavak csak úgy ömlöttek a számból így egy értelmetlen mondatot kreálva.

Lou szeme elkerekedett.

-Micsoda?! Azt hittem, nem akarod, hogy tudja!

-Én nem. Ő... ő most találkoztunk vele amikor készült elmenni. Bella mondta, hogy "apa", be pánikoltam és azt mondtam neki "igen". Istenem, Lou mit csináljak? Felismert engem.

Lou kuncogott.

-Persze, hogy felismert. Te még mindig ugyanaz vagy. Nagyon szerelmessek voltatok egymásba, Lucy és egy ilyen szerelmet nem lehet csak úgy elfelejteni. Szóval a szerelem...

Emlékszem azokra a napokra. A tizenéves napok, azokra a kalandokra a barátommal, a világhíres Harry Styles-szal. Az élet akkoriban csodálatos volt.

-Mikor tervezted elmondani nekem?- hallottam egy rekedtes hangot az ajtó felől.

Harry állt ott, fájdalom, zavarodottság és harag látszodott az arcán.

Bella már ott állt előtte mosolyogva.

-Apa!- mondta magabiztosan, ezt a jelenetet egyszerre volt keserűséggel és boldogsággal teli nézni.

Harry ránézett, szemében látszik, hogy megenyhül. Bella odarohant és ugrálni kezdett és Harry felé nyújtotta a kezeit. Ő felkapta, ahogyan én szoktam, megpuszilta az arcát, ahogyan én szoktam. Bella odabújt, ahogy hozzám szokott bújni. Lou bizonytalanul néz rám.

-Milyen rossz dolgot tettem, hogy távol tartsd tőlem a lányom?- Harry kérdezte dühösen és jogossan, közben Bella hátát simogatta.

Nen mondtam semmit.

-Azt gondolta, helyesen cselekszik.- védett meg Louis.

Harry figyelme rá szegeződött.

-Te...Te tudtad. A legjobb haverom tudta, hogy a volt barátnőmnek van egy kislánya tőlem, akit megtartott?! Hogy tehetett ezt velem, Lou?!

Nem várta meg a választ. Gyorsan megfordult és ki viharzott az ajtón, egy ezüst autóhoz.

-Harry!- kiabáltam utánna és a lányom után futva. Az én kislányom...

De mielőtt megállíthattam volna elhajtott.
Ó, Istenem.