~*Lucy szemszöge*~

-Mit értesz azon, hogy Simon látni akar enegem?!- ordibáltam Louis-szal, teljesen bepánikoltam.

Személyes tapasztalatból tudom, hogy ha Simon látni akar valakit az mindig rosszat jelent.

-Nem tudom.- sóhajtott fel Louis, és a tarkóját dörzsölte.

-De...én nem csináltam semmi rosszat!- siránkoztam, és ledobtam magam a kanapéra.

-Akkor nincs miért aggódnod. Csak menj. Az irodája előtt foglak várni, itt vagyunk neked négyen. Azt mondta húsz perc múlva legyél ott. Vagy addig elviszem Bellst egy játékboltba vagy valahol meg várunk.

Szorosan megölelt, és a nyakába fúrtam fejemet.

-Azt hiszem, csak megszökök, elrejtözök és soha többet nem jövök elő. Velem akarsz jönni?- motyogtam a mellkasába.

Louis nevetni kezdett, ami olyan megnyugtató volt.

-Nem, én jobbnak látom, ha meghallgatod, amit Simon akar.

Sóhajtottam.

-Rendben. Elmegyek, ha készen állok rá...- bementem a szobámba, és néztem a ruháimat, hogy mit vegyek fel.

Végül úgy döntöttem, hogy egy piros magas derekú szoknyát, egy fekete-fehér pöttyös blúzt, fekete magassarkút veszek fel, a hajamat lófarokba rakom.
-Készen vagy?!- úgy tűnik Louis türelmetlen.

-Nyugi. Két perc és kész leszek!- kiabáltam vissza vigyorogva, még egyszer átfésültem a hajamat.

Most már készen vagyok.

Bellát beültettem a gyerekülésbe, Louis bekapcsolta a rádiót, az első dal, ami megszólalt Bella énekelni kezdte.

-Wow. Valaki ideges.- kuncogtam, és leállítottam Amy Winehouse egyik dalát.

Louis morgott az orra alatt. Gyűlölte Amy Winehouset.

-Louis, tedd túl magad rajta, és hadd élvezzem a zenét, mielőtt meghalok Simon irodájában.- morogtam, oda nyúltam, és az arcát kezdtem el simogatni, ezt akkor szoktam csinálni ha ideges.

Lou felsóhajtott.

-Azt hiszem rendben van. Megkaphatom a lakásodat?

Rá néztem sokkkt színlelve.

-Miért kellene az ÉN lakásom?! A tiéd háromszor akkora!

-A cipőimnek több helyre van szükségük!-mondta, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga.

Megforgattam a szemem.

-Louis, te olyan vagy, mint egy lány!

*****

-Szóval...írj nekem, ha végeztél, ha túlélted, ha szükséged van ételre, vagy szükséged van egy csapat gyilkos nindzsára akik jönnek és megmentenek...vagy...

-Louis menj csak, minden rendben lesz!- nevettem, és a kocsija felé löktem.

Adott nekem egy bátorító mosolyt, mielőtt elindult volna.

Bementem Simon épületébe, és a recepciósra mosolyogtam.

-Jó napot! Állítólag van egy találkozóm Mr.Cowell-el?- mondtam.

-Ó, igen, Mrs.Styles. A liftel felmegy a tizedik emeletre és ott az első ajtó balra, Simon és Harry már várnak magára.

A szívem megállt, amikor azt mondta: "Mrs.Styles" és, hogy Harry is ott lesz.

A francba. Most már tudom, hogy mi ez az egész. Ezen a találkozó alapos fejmosást fognak tartani...és ez a helyzet is nem néz ki valami jól.