~*Lucy szemszöge*~

Szerencsére Bella alszik, de fogalmam sincs, hogy mi történt Louis-szal. Miért lett olyan dühös hirtelen?! Úgy értem csak barátok vagyunk. Vajon tényleg mérges rám, mert én nem érzem ugyanazt, mint ő...?

Lehuppantam az ágyamra, és a párnák közé temettem arcomat. Ez nem igazságos.

~*Harry szemszöge*~

Elementem a lakására, remélve, hogy ott lesz. Liam azt mondta, hogy haza ment, remélem Louis nem lesz ott. Istenem, az szörnyű lenne. Felmentem a lépcsőn, a gyomrom kavarog az idegességtől. Remélem nem rúg ki újra. A dolgok jól alakultak... este. De talán ő csak... kedves volt?

Kopogtattam az ajtón, egy perc múlva sem jött válasz, így újra kopogtam. És megint semmi. Mikor a harmadik kopogtatásom után sem jött válasz, kinyitottam az ajtót. Fény szűrődött ki a konyhából, az egyik hálószobából és a folyosó végéről. A folyosón sétálva belestem Bella szobájába, a kiságyában aludt, mosolyogtam, odamentem hozzá, hogy jobban megnézzem őt.

-Szia Bella.- motyogtam, és megsimítottam a fejét. Mocorgott egy kicsit, majd lehajoltam hozzá és lágyan csókot leheltem homlokára.

-Jó éjszakát szerelmem.- mondtam halkan, mielőtt Lucy szobájába mentem volna.

Csakúgy, mint a lány ő is aludt az ágyban Liam pulcsijában. Mentálisan nyögtem. Hát persze, hogy nem járt otthon. Normális esetben, ha alszik, az arca nyugodt, akkor halványan szoktam mosolyogni rajta. De most, az arca meggyötört és szinte fáj ránézni. Nyöszörgött és forgolódott az ágyban. Rémálma volt.

Lerúgtam a cipőimet, befeküttem mellé és magamhoz húztam. Gyakorlatilag körém burkolózott, fejét a nyakamba fúrta, kezével körbe ölelt és a lábaink össze voltak gabalyodva.

-Mmmmmmharry-sóhajtott.

Fejemet fejbubján pihentetem.

-Itt vagyok angyalom.- súgtam, bár ő nem hallott engem.

Szívverésem össze szedett, úgy éreztem, hogy... a karjaimban egyre nyugodtabb. És egy részem, szóval...boldog. Épp a nevemet suttogta álmában. Nem tudta, hogy teljesen utál. Nem volt módja.

~*Lucy szemszöge*~

Egy részem alszik, a másik ébren van. Nem voltam egészem magamnál, hogy kinyissam a szemeimet, hogy elkerüljem álmaim világát. De eléggé ébren voltam ahoz, hogy halljam a hangokat szobámban. Fel akakrtam ébredni. Azt akartam, hogy ez...ez a rémálmom eltűnjön. Louis és Harry és minden megy tovább. De egy részem nem ébred fel. Éreztem, hogy az ágy besüpped mellettem és a vanília illata megcsapja orromat, és egy kar átölel, közelebb húz magához.

-Mmmmharry.- mondtam és közelebb bújtam hozzá.

Melegség költözött a korábbi hidegség helyére. Annyira jó érzés, hogy újra a karjaiban lehetek.

-Itt vagyok angyalom.- hallottam a hangját, amire csak mégközelebb bújtam hozzá.

-Szeretlek Harry.- motyogtam, mielőtt vissza sódrottam volna az álmok világába.