~*Louis szemszöge*~

Lucy körübelül három órája ment el. Bella már ébren volt és már hiányzott neki. Hívtam a mobilján, a századik alkalommal sem vette fel, de nem meglepő.

-Basszus.- motyogtam és a telefonomat a kanapéra dobtam.

Bella tántorgott ki hozzám, és az ölembe ült.

-Louis hol van az anyukám és az apukám? Anyát és apát akarom.- mondta és a szeméből.

-Bella, én vagyok apu. Louis apu.- mondtam neki és ringatni kezdtem.

Megrázta a fejét.

-Nem. Apu volt itt nem rég. Aki azzal a hölgyel volt tegnap. A szemei olyanok, mint az enyémek. Egyformák vagyunk!

Sóhajtottam. Okos egy három éves.

-Nem tudom hol van anya.- mondtam neki, és oda-vissza ringattam.

~*Harry szemszöge*~

Lucy van mellettem, alszik, mellkasa emelkedik fel és le.

Óvatosan felkeltem az ágyból, hogy ne ébresszem fel és halkan osontam az ajtóhoz.

-Liam?- suttogtam kopogtatva az ajtón.

Hallottam lépteit.

-Igen?-hallottam hangját az ajtó másik oldaláról.

-Ki tudsz engedni? Nem baj.- mondtam neki.

Az ajtó zsanérjánál zörgött, majd kinyilt az ajtó felfedve egy furcsa Liam-et.

-Tehát, hogy ment?- kérdezte, az ágyára nézve ahol Lucy összegömbölyödve alszik.

-Mi...újra kezdtük. Azt mondta, nem bocsátott meg, de még újra tudjuk kezdeni.

Helyeslően bólintott.

-Harry...jobb, ha nem csinálsz megint hülyeséget. Mert ha újra elcseszed....esküszöm. Megöllek.

Sóhajtottam.

-Meg fogom próbálni. Tudnál figyelni rá? Nekem még...tisztáznom kell a dolgokat Amandával.

Liam elmosolyodott.

-Hogyne. Mondjam neki ha felébred, hogy vissza jössz?

-Igen. Fél óra múlva itt leszek ha nem több.- mondtam neki, majd kisétáltam az autómhoz.

~*Louis szemszöge*~

Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam Liam-et.

-Li?! Láttad Lucyt?! Pár órával ezelőtt elment sétálni és még nem jött vissza. Nem tudom elérni sehol!

Liam először nem mondott semmit, majd megszólalt : reszketve.

-Uhm...ööö...igen. Nem...tudom. Nem én nem láttam őt.

Megforgattam a szemem.

-Li? Te milyen egy hazudos vagy, Hol van most?

Nagyot sóhajtott.

-A szobámban.

Majdnem elejtettem a a telefonomat.

-Mi a francért van a te szobádban?!- kiabáltam, Bella rám nézett a tévéről.

-Haver. Nyugi. Az utcán sétált és elkezdett esni az eső, így kölcsön adtam neki pár ruhát. Nem próbálkoztam be nála. Nekem ott vam Danielle. És különben is. Van neki elég baja, az egész te és Harry problémája.

-Nincs több Harry problémája. Kidobta őt. Végzett vele.- morogtam.

Liam újra sóhajtott.

-Louis, te önző vagy. Harryt nem rúgta ki az életéből. Szüksége van Bellának.

-Nem! Ő nem!- ordítottam újra.

-Tudok vigyázni rájuk, ő és Bella tökéletesen megvannak Harry nélkül. Három évig is jól megvoltunk nélküle!

-Louis. Annak a lánynak szüksége van az apjára. Te...amit tettél vele elképesztő. Te voltál a legközelebb hozzá, hogy az apja legyél. De most ott van Harry...és te távol tartottad őt a dolgától. Megakarja csinálni. Igen. Mindent elrontott Amandával. De ő most szakítani fog vele, és dolgozni fog a dolgokon Lucy-val. Hátrálj meg és adj neki egy esélyt erre.

Letettem, és eldobtam a telefont. Liam is Harry oldalán áll. Azt mondja adjam át a helyet Harry-nek amin olyan kemélyen dolgoztam. Ez annyira hülye. Sosem kellett volna Lucy-nak találkoznia Harry-vel. Tudnom kellett volna, hogy valami ilyesmi fog történi.

~*Lucy szemszöge*~

Egy ismeretlen szobában ébredtem a göndör hajú fiú nélkül. Furcsa volt. Emlékeztem rá, hogy elaludtam... Felálltam és a nappaliba mentem megkeresni Liam-at. Telefonált.

-Hátrálj meg és adj neki egy esélyt erre.- hallottam amikor mondta. Ránézett a telefonjára, majd letette. Meglátott és rám mosolygott.

-Hol van Harry?- kérdeztem elfintorodott hangon.

-Vissza kellett menjen a lakására. Azt üzente, hogy mondjam meg neked körübelül fél óra és itt lesz.

Ránéztem az órára, 21:30 volt.

-Igazából, megtudod mondani neki, hogy visszamentem a házamba? Megkell néznem Bellát...

Liam odajött és megölelt.

-Megmomdom neki. Ez rendben lesz Lucy. Oké? Minde rendbe lesz kedvesem.

Ránéztem.

-Azt hiszem ez lesz Li-Li. Meg tudnád uh... szárítani a ruháimat? Később át jövök értük...

-Hogyne. Biztos, hogy gyalogolni akarsz?- kérdezte a pulcsira mutatva.

-Igen. Minden rendben lesz.- mosolyogtam, mielőtt haza indultam volna.

~*Harry szemszöge*~

-Hol voltál?- kiabálta Amanda, amikor beléptem a lakásba.

Megforgattam a szemem.

-Lucy-nál voltam.

-Nos. A következő alkalommal, mikor megakarod látogatni a húgodat, akkor legalább mondd meg, ahelyett, hogy eltűnsz.- motyogta.

Sóhajtottam.

-Nézd...Lucy...nem a húgom.

Amanda felvonta a szemöldökét.

-Oh?

-Ő...az ex-barátnőm...

Amanda szeme elkerekedett.

-Akkor...ő...a gyereked.

-Ő az én kislányom...Bella.

Amanda bámult rám pár percig, majd pofon vágott.

-Hogy tudsz nekem így hazudni?- kiabálta.

Az arcomat fogtam.

-Sajnálom, oké? Nem gondolkodtam, akkor...- motyogtam és a földet bámultam.

-Miért voltál vele?!

-Beszélgettünk. Mi közöm legyen Bellához.- mondtam neki.

-És eldöntötétek?! Mert biztos vagyok benne, hogy nem fogok segítenin vigyázni a gyerekére.- morogta.

Ridegen néztem rá.

-Szakítok veled Amanda. Nem kell aggódnod a kicsi miatt. Mindannyian tudjuk nem lehet kezelni ezt.

A lány álla leesett.

-V-várj. Nem! Te...te nem szakíthatsz velem, szeretlek Harry!

Sóhajtottam.

-Amanda. Én nem szeretlek. Szeretem Lucyt. Nem fogok tovább rontani a dolgokon veletek kapcsolatban. Sajnálom.

Könnyek kezdtek hullani szeméből, bűntudatot éreztem, amikor sírt, mint mikor Lucy is miattam. Lucy-nál mimdent megtettem volna, hogy ne sírjon. Amandánál csak azt akartam, hogy elmenjen.

-Nem tudom elhinni, hogy. Utállak Harry Styles.- kiabálta és futott a szobába csomagolni. Reménykedtem benne, hogy igen. Ez megkönnyítette a dolgokat számomra.

~*Louis szemszöge*~

Körübelül fél óra telt el a Liam-mel való telefonálás óta. Láttam, abogy Lucy megbotlik a lakásban, és csak Liam pulcsija van rajta, nyilvánvalóan semmi más. A haja nedves volt és reszketett.

-Hé Lou.- mondta, és futott Bella szobájába.

-Mi a fene van rajtad Lucy?!- kiabáltam utánna a fejemet rázva.

Néha azon tűnődőm, mi mehet keresztűl ennek a lánynak a fején.

Néhány pillanat múlva újra megjelent az ajtóban.

-Ez volt mindem amit Liam csinált, hogy adott nekem ruhát. Mondtam neki, hogy a vizes ruháimat szárítsa meg és majd később elmegyek értük.

Úgy tűnt ideges volt és nem nézett a szemembe.

-Mi a baj?- kérdeztem tőle, közelebb lépve, az álla alá nyúltam, arra kényszerítve, hogy a szemembe nézzen.

-Én csak...úgy érzem...hát. Csak barátok vagyunk Louis. Nem vagyunk mások. És az szeretném, ha te is tisztába lennél ezzel.

Holmlokát rámcolta, a szemeit össze húzta.

-Ez ugye Harry miatt van, igaz.

Nagyot sóhajtott.

-Louis. Én még mindig szeretem őt. Nem tudom csak...nem tudom...hogy mi van bennem. Szeretlek, de őt szerettem először. És még mindig. És ez jelent valamit...nem igaz?

Ráztam a fejem és nevettem.

-Bármit. Mennem kell. Szia később.- morogtam mielőtt kisétáltam volna, így a zavaros Lucyt magára hagyva.