~*Lucy szemszöge*~

Néhány perccel azután, hogy Harry elment kopogtak az ajtón. Teljesen elfeledkeztem a pizzáról. Biztos a futár. Az egészben az a jó, hogy nem akkor jött, amikor Harry itt volt. Olyan kínos lett volna. Nem tudom, hogyan érezhette volna magát. Úgy értem...Louis megcsókol, majd Harry beront, szerelmet vall?! Egyébként mit képzel magáról?!

Felkeltem a kanapéról, megragadtam a pénztárcámat, és kinyitottam az ajtót. Kifizettem a futár srácot a pizzát pedig a pultra helyeztem és Louis keresésére indultam.

Bella szobájába érve láttam Louist a gyermekágy mellett ülve, ahogyan halkan énekel neki.

Meghozták a pizzát.- közöltem vele az ajtófélfának támaszkodva.

Rám mosolygott.

-Rendben, mindjárt megyek. Ne edd meg az egészet.- ugratott engem.

Megforgattam a szemem, és visszaindultam a konyhába, előszedtem két papír tányért, amikre kitettem két pizza szeletett.

Louis lehet, hogy sovány, de tud enni. Mindig Niallt ugratják, hogy folyton eszik, de azért Louis versenybe szállhat vele.

Elkezdtem enni a pizzát, de eszembe jutott a reggel. Egy részem azt kívánta bárcsak ne lettem volna a reptéren Louist várva. Akkor biztos elkerülhető lett volna a dráma. Talán. Vagy talán, még rosszabb történt volna.

Annyira betöltötte a gondolataimat ez az egész, hogy észre sem vettem, amikor Louis leült az asztalhoz velem szembe.

-Csak ott fogsz ülni és a kaját fogod bámulni vagy enni is fogsz?- kérdezte, mikor ő már megevett egy szeletet.

Arcom elvörösödött, és haraptam egyet a pizzából.

-Nézd...az előbbi...- mondta Louis, és automatikusan elment az étvágyam.

-Igen...?- mondtam tétován.

Ez nem jelent jót. Istenem. Azt hiszi ez mind hiba. Uram Isten gyülöl és most el fog hagyni és mi fog történi, Bella és Harry és...

-Tényleg tetszel Luce...tetszel...nagyon.- mondta szégyenlősen, és lenézett az asztalra.

Várjunk, mi?

-Te...te?

-Igen...Én csak...Azt hiszem, rájöttem, hogy...ez az egész Harrys helyzet...Én csak...nem akartam rosszban lenni veled, vele és Bellával. De...rájöttem, hogyan viselkedett...jobb lenne most lépnem, melőtt még nagyobb bajt csinálok, mint ő...

Csak bámultam rá. Őszintén, nem tudtam, most hova tenni. Ez a nap...annyira zavaros volt.

-Lucy? Jól vagy...?- kérdezte Louis aggódalommal az arcán.

Bólintottam.

-Nekem...csak sétálnom kell. Kérlek, figyelj Bellára.- motyogtam, mielőtt fogtam volna a kabátom és kisétálltam az ajtón.

~*Harry szemszöge*~

Liam nappalijában ültem az asztalnál, miközben meséltem mi történt velem. Ha bíroságra megyünk, nos őszintén szólva, hatalmas port kavarna. Liam próbált lebeszélni róla, mondván, hogy könnyebb lenne beszélni Lucy-val és ketten megoldani.

-Liam...ez nem fog működni. Kirúgott. Ő...nem akrja, hogy bármi közöm legyen hozzá. És...most, hogy tudok Belláról, nem akarja, hogy velem legyen. Azt akarom, hogy Bella az életem része legyen és JÓ apa akarok lenni, és most Lucy nem hagyja...

-Miért hibáztatod őt?!-Liam gyakorlatilag kiabált.

-Harry, sajnálom, de....szakítottál vele, amikor teherbe esett, akkor szó nélkül elmentél egy nappal azután, hogy találkoztál Bellával, és vissza jöttél az új barátnőddel, úgy mutattad be neki őket, mint a húgod és a lányát, mint az unokahúgodat? Őszintén szólva nem vagyok meglepve, hogy nem hagyja.

Arcomat kezembe temettem.

-Li...elcsesztem. Én...szakítani fogok Amandával, üzenetben vagy ha a lakásomra megy. De...nekem... szükségem van a segítségedre. Nem tudom, hogyan kell ezt csinálni. Soha nem próbáltam helyre hozni a dolgokat, általában mások szokták helyre hozni nekem.- mondtam elismerve

Liam felsóhajtott, de mielőtt válaszolhatott volna, megszólalt a telefonja. Megnézte ki hívta, mielőtt felvette volna.

-Hé, Lucy.- és rám nézett.

-Mi a helyzet? Igen. Igen, otthon vagyok. Persze. Gyere. Igen. Lehet...tudok segíteni neked. Haha szeretlek baby. Ja. Oké. Várni foglak.

Letette, és rám néztt.

-Te. Egy szerencsés fiú vagy.- morgott.

-Átjön?!- kérdeztem izgatottan felállva.

-Van egy ötletem. EGY ötlet. Ellenkező esetben, jobb ha fel adod Harry.- figyelmeztetett.

Elkezdtem fel-alá járkálni a nappaliban. Mit csináljak, mit csináljak, mit csináljak.

-Mit kell tennem Liam?!- kérdeztem pánikba esve.

Felállt, kezét vállamra tette.

-Menj, várakozz a szobámban. Meg kell, hogy nyugodj. Mert nem ronthatod el most, mert akkor téééényleg nem tudok majd segíteni. Amikor ideér, kicsit beszélni fogok vele, ki fogok találni valamilyen hülye okot, hogy a szobámba menjen és akkor bezárom az ajtót. Biztos vagyok benne, hogy nem fog elmenni addig amig meg nem mondod neki azt amit akarsz. Rendben?

Bólontottam, és vissza mentem a hideg szobába. De ő legalább nem volt teljesen ellenem.

~*Lucy szemszöge*~

-Haha. Szeretlek baby. Várni foglak.- mondta nekem Liam, mielőtt letette a telefont.

Liam volt az egyetlen személy akivel most beszélni tudtam, és a jó oldala, hogy vele a legjobb ilyenekről beszélni. Ő talán tudja, mit kell tennem. Szerelmes vagyok Harry-be. Ő...volt az első férfi, akit valaha szerettem. De annyira megbántott. És Louist is midig szerettem...de azt hittem csak, mint testvért. De lehet, hogy őt másképp is szeretem? Megráztam a fejem, hogy kitiszuljon. Ez az egész felfordulás, annyira...stresszes volt. Miért kellet ma történnie? Ez annyira nem igazságos.

Szórakozottan mentem Liam házához. 5 vagy 6 háztömböt bizos sétáltam már, de még mindig hátra van 3 háztömb és szerencsémre az eső is elkezdett esni.

A hátralévő távolságot lefutottam, kikerülve az autókat, embereket kerékpáron.

-Itt vagyok!- kiabáltam és becsuktam magam mögött az ajtót. Tetőtől talpig eláztam.

-Úristen. Te bele estél egy tóba vagy mi?-nevetett Liam, mikor meglátott.

Csak meredtem rá, és levettem a kabátom.

-Maradj már. Ez nem vicces. Fázom.

Liam ismét felnevetett.

-El tudom képzelni. Nem éppen az időjáráshoz vagy öltözve.

Igaza volt. Volt rajtam egy rövid farmer amin apró fehér virágok voltak, egy rövid ujjú póló és egy szandál. Jó idő volt reggel, de most nem valami jó ruhát választottam.

-Van valami amit felvehetek?- kérdeztem.

Liam habozott.

-Persze. Menjünk be a szobámba. Biztos vagyok benne, hogy lesz valami hasznos a számodra.

Követtem őt, abbam a reményben, hogy nem hagyok túl sok vízcseppet magam után. Rosszul éreztem emiatt magam.

-Csak utánnad, kedvesem.- mondta és kinyitotta az ajtót.

Beléptem, és egy alakot láttam az ágyon, megfordultam, hogy ki menjek a szobából, de Liam gyorsan kulcsra zárta az ajtót.

-Liam engedj ki! Ez nem vicces!- kiabáltam, és ököllel ütöttem az ajtót.

-Lucy, Lucy hagyd abba! Kérlek beszélj velem.- könyörgött Harry és finoman elrángatt a kezemet az ajtótól.

Most rá kellene néznem?

-Mit akarsz momdani "bátyó"?!- vicsorogtam, szavaim hallatán összerezzent.

-Mi lehet az amiről a bátyám beszélni akar velem? Vajon...az unokahúgát akarja látni? Mert nem akar most vele találkozni. El van foglalava az apjával, Louis-szal.

Harry úgy nézett, mint aki sírni akar.

-Lucy...Sajnálom...én...én pánikba estem. Az első dolgot mondtam ami az eszembe jutott. Amandának az kellett volna mondanom akik valójában vagytok. A fenébe, de ha elmondom, akkor meg kellett volna magyaráznom. Nem gondolokodtam, sajnálom, és szeretnék még egy esélyt.

Nyersen nevettem.

-Még egy esélyt? Tényleg? Harry, én adtam már neked egy esélyt., hogy Bellával lehess. Az volt az utolsó esélyed. Szerencséd, hogy egyáltalán kaptál mégegyett. Én...nem gondoltam volna, hogy belépsz Bella életébe. Louis-nak igaza volt. Te nem vagy megbizható, ha gyerekről van szó, főleg egy könnyen befolyasolható gyerekről, mint Bella. Nem hagyjatom, hogy széditsd, ahogy velem tetted.

Harry csak állt ott, de beszélni nem tudott.

-Szeretlek.- mondta egyszerűen, majd közelebb húzott és megcsókolt.

Eltoltam a mellkasánál fogva, megpróbáltam távol tartani, de ő csak erősebben tartott.

-Harry, ne.- motyogtam a szájára és igyekeztem elmenekülni.

De megint megcsókolt.

Nem akartam bevallani, de már hiányzott a csókja. Az ajkaink tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Ajkai méz édesek voltak és puhák. Mindig úgy tűnt, hogy olyan íze van, mint a fahéjnak.

Visszacsókoltam, és közeleb dörgölöztem hozzá, ő bele vigyorgott a csókunkba, felismere, hogy győzött.

-Te reszketsz.- mondta halkan és elhúzodott tőlem.

-Az esőben sétáltam.- mondtam szégyenlősen és éreztem az arcom lángvörös lett.

Hátrébb lépett tőlem, és Liam szekrényében kotorászott, majd visszajött egy kapucnis pulcsival.

-Vedd fel ezt.- mondta és megfordult, így át tudtam venni.

Levettem a vizes cuccokat, és felvettem Liam kapucnis pulcsiját. Körübelül a combom közepéig ér, de elég hosszú, hogy úgy érezzem tisztességesen szabott Harry jelenlétében. Bár látott már sokkal többet...

-Jól vagy?- kérdezte, felém fordulva.

Lehuppantam az ágyra és arcomat kezembe temettem.

-Annyira össze vagyok zavarodva.- nyögtem.

Érezte, hogy az ágy besüpped mellettem. Harry ült le mellém és gyengéden simogatta a hátamat.

-Megtudsz bocsáltani nekem?- kérdezte.

Ráztam a fejem.

-Nem tudok...úgy viselkedni, mintha a dolgok rendben lennének. Te...annyira megbántottál Harry. De...újra kezdhetjük. Én csak... Nem tudom mit csináljak veled és Bellával. Louis mondta...Louis mondta neki, hogy ő az apja...szóval...Csak nem tudom mennyire van öszezavarodva...

Harry nem mondott semmit, úgyhogy felnéztem rá.

-Miért mondta neki azt? Nem is hasonlít rá. És...te tényleg azt hitted csak úgy elmentem? Akkor kértezd meg Liam-et. Annyira nehéz volt elmennem. Bíroságon akartam megkapni a felügyeleti jogot.

A szívem megállt szavai hallatán.

-Megpróbáltad elvenni tőlem?

Arca pánikba esett.

-Nemnemnemnem nem veszem el őt. Csak...a közös felügyeleti jog, tudod? Törvényesen akartam látni. Amikor még akartam. Az gondoltam, hogyan fogok ezen dolgozni? Nem tudom! Ém csak látni akartam. Én csak...mindent elrontottam...- vallotta be.

-Harry...újra tudjuk kezdeni?- kérdeztem.

Rám mosolygott egy pillanatra, majd elmosolyodott.

-Hello kedvesem, Harry Styles vagyok.

Kuncogni kezdtem. Harry egy kicsit fura.

-Pontosan ezt mondtuk, amikor először találkoztál Bellával. Amikor megint "újra kezdtük".- magyaráztam.

Harry ismét elmsolyodott.

-Azt hiszem, máskor is meg kell próbálni egy kicsit másképp.- mormolta majd ismét megcsókolt.