rosszul lenni egy temetésen szívás. jönne, hogy azt mondd, hogy rude, akár
de a barátaid azt mondták, szerintük nem rude. mert nem tehetsz róla.
szóval, mit kéne csinálnod, ha rosszul leszel egy... temetésen?
leguggolhatsz. legalább nem ájulsz bele se a gödörbe (fogadok, az egész család emlékezne arra a pillanatra), és általános problémákat sem okozol. attól függetlenül, szívás.

könnyen megúszod, ha így nem ájulsz el. aztán futhatsz a temetési kalácsokhoz, egy harapásért, egy harapásért, legalább... de... az igazat megvallva... az is szívás. a temetési kalács tele van cukorral. aztán sok szerencsét, hogy az miatt aggódj, hogy a délelőtt 12-s reggelid, - ami, egy harapás helyett három szelet lett - máris annyi cukrot juttatott beléd, amennyit normál esetben délután négyig sem eszel.

azt hiszem, temetésekre járni akkor is szívás, ha nem leszel rosszul. olyan mű tud lenni az egész. ott vannak, ki tudja hányan (bár a vírushelyzet miatt viszonylag kevesebben), esetleg végig várják, amíg betemetik a koporsót, aztán elmennek, és esetleg visszajönnek halottak napján gyertyát gyújtani. rosszabb esetben csak a következő temetéskor jönnek vissza, remélve, hogy majd a saját temetésükön is sokan lesznek.

próbálok nem sztereotípizálni, tho

biztos van, ahol ez nem mű
aki nem mű
remélem, hogy nem minden mű. talán nem is a jó kifejezést használom. nem föltétlenül mű, csak... olyan... nem őszinte
mégis, ha tudnám, életem végéig elkerülném a temetéseket