Noah nagyon ideges volt. Segíteni akartam neki, de ő rámordított.
- MARADJ OTT.
- Hazamehetek? - kérdeztem félve.
- Igen.

Az utcán rohantam. Megint. Most tudtam, hogy hova megyek. Otthon szó szerint beestem az ajtón. Anyáék nem értették. Ekkor meglátták, hogy vérzek.
- HANGA! - ordított le apa.
- Szobafogság! - folytatta anya.
- Nem, nem tarthattok itthon.
- DE megtehetjük. - ordított velem tovább apa.
- Szolga, itt a kulcs, zárd be az ajtót - mondta anyám.
- Nem tarthattok fogságban, szabadnak kéne lennem!
- Nem érdekel!

Fent a szobámban nagyon unatkoztam. Valaki elkezdett kopogni az ablakomon(?). Odamentem, és láttam, hogy Noah az.
- Szia, beengedsz? - kérdezte dideregve.
- Igen, hogy jutottál fel?
- Létra - mosolygott rám.
- A tizedikig felér a létrád?
- Apám tűzoltó - erről meg is feledkeztem.
- Jól vagy? - faggattam.
- Igen, szerencsére csak a tv-t vitték el.
- Az jó. - mosolyogtam bele a szemébe.
- Mikor mentek?
- Nem tudom - dőltem el az ágyamon.

Noah is utánozott. Már vagy fél órája lehettünk így amikor megszólalt:
- Tényleg szeretsz?
- Igen - mondtam és erre adott egy puszit a számra.
- Na megyek - mondta, és elindult az ablakhoz.
- Várj - hirtelen a nyakába ugrottam - nem jöhetsz velem?
- Hova? Az új suliba? Anyától már megkérdeztem, azt mondta, hogy majd jövőre. - mondta szomorúan.
- Azaz tizenegyedikben, ugye?
- Igen, a szüleim "kalitkában" akarnak tartani. - a levegőben idézőjelek mutatott.
- Engem is.
- Na most már megyek, szia - adott egy búcsú csókot.

Miért tartanak kalitkában? Ennyire rossz lennék? Anya sose volt velem ennyire undok. Várjunk. Az nem is anya volt! De akkor ki?
- Anya - kiabáltam, miközben ki akartam jutni.
- Igen kicsim - anya sose hívott kicsimnek.
- Te nem vagy az anyám!
- Matthew, a lányod rájött. - hallottam az ál-anyám hangját.
- Máris jövök Jane - hallottam apám hangját.

- Szia kincsem - nyitott be apám az ajtómon.
- Hagyj békén - mondtam és közben felhívtam Noah-t, hogy hallja, hogy mi is történik nálunk.
- Gyere ide kicsim.
- Nem. Nem tarthattok fogságban!
- De Hanga drágám.
- Nincs drágám. Ezentúl nincs semmilyen drágád.
- Miért? - nézett rám apám értetlenül.
- Miért? Mert, egy, anya eltűnt, kettő, egy ál-anyával akartad pótolni.
- És, kell neked egy anyuka, vagy nem? És itt akarsz lakni, vagy nem?
- Már nem. MIATTAD NEM.
- Matthew - szólalt meg a NŐ is - legyen hosszabb a szobafogság, szerintem - vigyorgott rám.
- Kiugrok az ablakon - néztem bele mélyen a szemébe apámnak.
- Ne, ne tedd.
- Hanga, nyugi, elkapunk - hallottam a fél fülhallgatómból. Noah mindent hallott, és most elkapnak.

Elindultam az ablak felé, de a NŐ visszarántott, mire beleharaptam a kezébe. Igen őrültségnek tűnik a tizedikről leugrani, de ha tudod, hogy valaki elkap, akkor nem vészes. Helikopterből videózva már adták élőben ahogy A polgármester lánya öngyilkos lesz, vajon miért-et. Elkezdtem zuhanni, pedig nem is ugrottam. Hátranéztem zuhanás közben, és láttam, hogy ki lökött ki. A NŐ volt.

Sziasztok.

Hoztam nektek egy újabb rész.

Remélem ez is majdnem olyan jó, mint a másik könyvem.

Nem minden az, aminek látszik.

:D