-Szereztem neked ezt a rózsát, és tudnom kell. Hagyod elhervadni vagy felneveled? -fogta meg az egyik legszebbet és felém nyújtotta.

-Nem fogadhatom el. Ez a leggyönyörűbb és ezért biztos sok pénzt kapnánk -sóhajtottam szomorúan.

-Akkor nem. Most mennem kell, de meglátogatlak a piacon. Hány körül leszel kint? -kérdezte meg, miközben visszatette a virágot a többi közé.

-Hat -feleltem már az ajtóban -Szia -intettem és a válaszát meg sem várva bementem a házba. Egyenesen a fürdőbe mentem, de már későn értem be... kiment a víz a vödörből és az egész helyiség úszott. Szitkozódtam egyet, miközben nekiálltam takarítani. A csövet áttettem egy másik vödörbe, és a felmosóval elkezdtem a kiömlött vízet takarítani. Hiába csináltam több mint fél óráig, alig haladtam vele. Idő közben anya és a húgom is hazaért.

-Kicsim segíts Sofinak a háziban, én megcsinálom ezt -mosolygott rám anyu.

-Köszönöm, megyek is -mondtam és átmentem a másik szobába -Na mi a gond hugi?

-Nem megy ez a matek. Nem értem. Elfelejtettem, hogy mit mondott a tanító néni, hogy kell a literből decilitert csinálni -rázta meg a buksiját csalódottan.

-Ha a litert át szeretnéd váltani decibe, mindössze meg kell szoroznod tízzel -mutattam meg a szabályt a másik könyvbe.

-Akkor ez kész is -rajzolt egy nullát a szám mögé, majd összeadta azokat.

-Nem, még nem. Ha szöveges feladatot oldasz meg, szöveges választ kell írni. Azt kérdezték a sütihez mennyi tej kell összesen. Szóval mit írsz le?

-A sütihez 15 dl tejet használtak el -hadarta el a választ, miközben leírta a füzetébe.

-Mi van még?

-Környezetet kell tanulnom, minden más megvan már. Jövő héten dolgozatot fogunk írni belőle.

-Akkor hajrá, én megnézem, hogy mit csinál anya -mondtam és elindultam ki. Pont kenyeret sütött vacsorára. Addig én megterítettem az asztalt és szedtem ki a hűtőből felvágottat meg lekvárt. Vacsora után, mivel anya fáradt volt, így ketten mentünk ki a falu központjába a virágokkal. Beálltunk a megszokott helyünkre és pluszba néhány könyvvel -amit már kiolvastam- vártuk az embereket. Jöttek is bőven, s valahogy mindig megnyugodtam mikor egy könyvemet vették meg, s nem azt a rózsát.

-Hola Señoritas! -köszönt nekünk Shawn, mikor megérkezett hozzánk.

-Hola -fogadtuk őt mosolyogva -¿Cómo estás? (Hogy vagy?) -érdeklődtem mosolyogva.

-Bocsi, de idáig még nem jutottam a spanyol nyelv tanulásában -felelte és zavartan beletúrt a hajába.

-Szólj, ha kell egy tanár, én vállalom a tanításod. Amúgy csak azt kérdeztem, hogy hogy vagy? -nevettem, miközben egy vásárlónak adtam vissza pénzt.

-Köszönöm jól vagyok. Majd lehet elfogadom a segítséged, de most más dolgom van. Vásárolni jöttem. Ezt a virágot szeretném megvenni, hogy odaadhassam egy különleges lánynak -fogta meg azt, amit még kora délután nekem akart adni. Biztos annak szánja, akit láttam azon a bulin.

-Mivel ez itt a legszebb, ezért kétszeres árat kérünk érte -mondta helyettem Sofi, aki már beletanult abba, hogy a piacon kötelező alkudni

-Igen -dadogtam én is, mert teljesen lefagytam. Hogy ajándékozhatja azt valaki másnak??

-Rendben tessék -adta oda nekem a pénzt, majd elment valamerre. Még 10 perc sem telt el, mikor újra látom közeledni őt.

-Hát te? -néztem rá értetlenül.

-Becsomagoltam az ajándékot, és visszahoztam neked.