Camila szemszöge:

Hajnalban aludtam el, de a rossz buli ellenére boldogan. Shawnnal SMS-eztünk. Találkozni akar velem, hogy beszélgessünk, amit én nem tartok olyan jó ötletnek. Bőven van itthon dolgom. Segítenem kell anyukámnak meg a húgomnak. Azt mondta Shawn, hogy a házunknál akar találkozni... Ő még nem tudja, amit apánk tett, és azt, hogy új helyen élünk. Odamegyek 4-re, hogy elmondhassa, amit akar.

Délelőtt 9-kor felkeltem, mikor a telóm jelzett. Igen fáradt voltam, de muszáj volt tennem a dolgom. Megfőztem az ebédet, megterítettem magunknak. Anya és a húgom is délre megérkeztek.

-Szia Drága, köszönjük a finom kaját -mondta anya, és a hugival együtt megpusziltak, aztán mentek is a dolgukra. Hugi vissza suliba, mert volt még neki egy erkölcstan nevű órája, anyu meg felpattant a biciklire és vitte  tovább a postát. Én nyugodtan megedtem még a másodikat is, majd adtam a kutyánknak kutyatápot. A mosogatóba vízet engedtem és mosogatószert tettem bele. Miután elmostam mindent, már fél 2-re járt az idő. Leültem egy picit a székre, de valaki csöngetett, ezért felpattantam.

-Igen? -néztem ki az ajtón és nem várt személlyel találtam szembe magam -Shawn? Te mit keresel itt?

-Azt hiszem, te tartozol nagyarázattal -mondta ő is köszönés helyett.

-Ööö gyere be. Nyitva van a kapu -dadogtam, majd hátravezettem a kertbe és leültünk a hintaágyba.

-Szóval kezdheted. Mióta laktok itt? -nézett rám, és bár én úgy éreztem, hogy dühös, ennek semmilyen jelét nem fedeztem fel rajta.

-Mióta szegények vagyunk, és anyával ketten próbálunk megélhetést biztosítani önmagunknak meg a húgomnak -adtam rövid magyarázatot, de nem elégedett meg vele.

-Mi van apáddal?

-Nem tudom. Elváltak a szüleim, és mivel az apám sokat ivott, meg néha rosszul is bánt velünk, ezért nem beszélünk vele -mosolyogtam szomorúan, miközben megosztottam vele az egyik legnagyobb titkom.

-Jaj ezt nem is tudtam. Megölelhetlek? -nyújtotta felém a kezeit és egy bólintással jeleztem, hogy engedem.

-Senki sem tudja, de nem is akarom, hogy megtudja. Azt sem, hogy itt lakunk -motyogtam a pulcsijába.

-Bízhatsz bennem -mondta és elengedett, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Köszönöm. Most te jösz. Miért akartad, hogy találkozzunk? -kérdeztem kiváncsian.

-Csak szeretném, hogy újra olyan jó barátok legyünk, mint annak idején. Te mit szólsz hozzá? -érdeklődött, mire nevetve válaszoltam.

-Remek, akkor segíthetsz. Le kell vágni a tönkrement rózsákat egy zsákba, és egy vázába pedig a szépeket kell tenni, amit még el tudunk adni este a piacon. Melyiket választod?

-Mindkettőt megcsinálom. Szeretnék segíteni, ha már ennyi időt elvettem a mai teendődből -mondta és egyenesen a hátsó épületbe ment zsákért és metszőollóért, míg én hoztam egy vázát.

-Honnan tudtad, hogy mi merre van? -csodálkoztam.

-Attól, hogy híres lettem, még emlékszem, hogy mit, hogyan csináltunk régen -mosolygott rám, miközben már csinálta a rá bízott munkát.

-Akkor én megyek is és bedobok egy mosást -mondtam el neki, hogy mit fogok csinálni. A szennyeskosárból összeszedtem a nadrágokat és a pulcsikat, majd a mosógépbe tettem egy kis mosószerrel. Az öblitőnk már elfogyott, de amíg valamelyikünk nem kap fizetést, addig csak kajára költünk és ünnepnapokra veszünk csak valami üditőt. A szennyvízre is figyelünk és próbáljuk, hogy minnél kevesebbet kelljen jönnie a szippantósnak, ezért ami kijön a mosógépből víz azt kivisszük a kert hátuljába és oda burítjuk ki.

Kifele menett töltöttem két pohár vízet és kitettem néhány sütit egy tányérra. Igaz már egy hete fel volt bontva, de semmi baja nem volt.

-Kérsz egy kis inni vagy sütit? -kérdeztem meg Shawnt, aki rögtön odajött mellém és elfogadta a vízet. Ahogy megitta már ment is vissza, hiszen alig maradt már néhány szép rózsa amit még a vázába kellett volna tenni.

-Szereztem neked ezt a rózsát, és tudnom kell. Hagyod elhervadni vagy felneveled? -fogta meg az egyik legszebbet és felém nyújtotta.

-Nem fogadhatom el. Ez a leggyönyörűbb és ezért biztos sok pénzt kapnánk -sóhajtottam szomorúan.