Mondd, amikor készen állsz. Várok. Bármikor, amikor készen állsz, én várok. Még ha tíz évbe is telik, és nem találsz senkit ígérem, itt leszek. Mondd, ha készen állsz, én várok rád.

A hétvége nagyon jól telt. Ő végezte a munkáját, de én is beálltam és segítettem a büfénél. Sokan jöttek, hogy kérjenek üdítőt meg ennivalót, így ritkán voltunk egy helyen. Esténként viszont együtt néztük a csillagokat és éjfélig beszélgettünk. Tervezgettük az előttünk álló telet. Már a december első napja nagyon hidegnek ígérkezett. Ilyenkor már a vidámpark egyáltalán nem működött, a nagybátyja vendéglőjébe segített be. Az első hétvégén még el tudott jönni, de ahogy közeledtek az ünnepek, nem találkoztunk. Viszont Karácsonytól egészen Vízkeresztig nem dolgozott, ezért azt nálunk töltötte.

Már december 24-én, Szentestén nálunk volt. Délután négy körül jött, s mi a húgommal megint kimentünk elé.

-Jujj nagyon fázik a kezem -nyúlt a zsebébe Sofi.

-Mondtam én, hogy keresd meg a kesztyűdet -pillantottam le rá, de nekem ugyanúgy a szekrényem mélyén hevert. A táj tiszta fehér volt, az ablakokba már látszódott, hogy egyes helyeken felállították a karácsonyfát.

-Csinálunk este mézeskalácsot? -kérdezte és közben egy helyben ugrált, hogy kicsit kimelegedjen.

-Nem tudom, majd meglátjuk -mosolyogtam, de igazából tudtam, hogy anya pont ezt tervezte. Tudja, hogy mennyire szeretjük ezt az édességet, így összedobtuk rá a pénzt és megvettem a hozzávalókat egyik nap hazafele. Körbenéztem és láttam, ahogy jön Marcus busza. Egy nagy táskával és néhány ajándék tasakkal leszállt, majd odajött hozzánk.

-Sziasztok -köszönt vidáman és megcsókolt. Néha még mindig elvörösödök, ha mások előtt csókol, vagy puszil meg, és akkor is ez történt. Szerencsére már eléggé sötét volt, hogy ne vegye észre. Hamar hazamentünk és leültünk vacsorázni. Semmi különlegeset nem ettünk, hiszen csak másnap volt igazából karácsony. A fát rögtön az evés után feldíszítettük. Kezdésként Marcus feltette az égőket, majd a dobozból fellógattuk az összes díszt. Leginkább gömbök kerültek fel, meg néhány olyan dolog, amit a húgi az iskolában csinált. A csillagot a tetejére is ő tette fel, mert nálunk az a szokás, hogy mindig a legfiatalabbé ez a fontos ,,munka".

-Marc felemelsz? -ment oda hozzá.

-Persze pici lány -fogta meg a két kezével és a magasba emelte.

Ezek után Sofi elment fürdeni. Mi előszedtünk néhány formát és összegyúrtuk a tésztát. Egy adag már a sütőben volt, mikor pizsiben kijött a fürdőből. Örömmel ugrált és a következő tepsit már ő egyedül csinálta meg. Megcsináltam a mázat, majd kidekoráltuk a kihűlt sütiket.

-Mindig ezt csináljátok? -kérdezte a barátom, miután végeztünk és kettesbe kimentünk sétálni.

-Általában igen -húztam a fejemre a vastag télikabátom kapucniját, mert elkezdett szakadni a hó. Kesztyűmet még mindig nem kerestem elő, a sapkámat meg a konyhába felejtettem -Milyen romantikus ez a séta -vigyorogtam önfeledten, de bennem izgatottság volt, mivel másnap megígérte Shawn, hogy átugrik hozzánk vacsira. Még nem is meséltem neki, hogy összejöttünk Marcussal, sőt nem is ismerték egymást.

-Nagyon boldog vagyok, hogy veletek tölthetem az ünnepeket -állt meg egy pillanatra, hogy rám tudjon nézni. Mielőtt mondhattam volna bármit is, lehajolt és néhány pillanat múlva egy hógolyó csattant a nadrágomon.

-Ezt visszakapod! -kiáltottam és én is elkezdtem őt dobálni. A kezem jéggé fagyott, ezért hamar feladtam a csatát. Ő győzött. Mielőtt bementünk volna hosszasan megcsókolt.

-Szeretlek -suttogta az ajkaimra. Elfogott a vágy, hogy az ágyba lefeküdjek vele. De ha már eddig kibírtuk, egy nap igazán nem jelent már semmit. Tökéletes közös ajándékunk lesz, hogy szeretkezünk egymással.

Sziasztok!
Ma kiteszek 3 részt és ezzel (egyenlőre) véget ér a sztori.