Éjjel rosszul aludtam, sőt leginkább nem is aludtam, csak forgolódtam. Kényelmetlen volt újra a régi, gyerekkori heverőmön pihenni, és az is nyugtalanított, hogy anyám nem fogadta el a pénzt. Pedig értük is dolgoztam, hogy segítsek nekik. Reggelinél minenki otthon volt, majd Sofi suliba, anya pedig dolgozni ment. Úgy járkáltam a saját házunkba, mintha vendég lennék. Tettem egy -két kört és alaposan szétnéztem. Anya szobájában találtam egy fénykép albumot, amit a kezembe vettem, s kinyitottam azt.

-De rég volt már! -tűnődtem el a fotókat bámulva. Még a korábbi házunkban lettek készítve, még akkor amikor apa is velünk volt. Sofi születésétől fogva, a kerten való munkán keresztül minden volt ott. Az egyik képen éppen ásóztam.

,,Úgy 7-8 éves lehettem. Ősz volt, dzsekit és sapkát húztam fel, mert nagyon fáztam. Szüleimnek segítettem a kertből az élelmet betakarítani. Apu ásta ki a répát és a zöldséget, én meg utána dolgoztam, és szedtem ki őket a földből. Aztán meguntam.
-Nem cserélhetnénk? Neked sokkal könnyebb dolgod van, mint nekem. Én is tudok ásózni -jelentettem ki mire anyáék összenéztek és hang nélkül megbeszélték.
-Jól van kislányom, megpróbálhatod. De vigyázz, mert nem olyan egyszerű ez, mint gondolod -bólintott apa, majd félre állt helyet hagyva nekem.
Legelső próbálkozásom nem úgy sikerült, mint ahogy elterveztem. Az ásót belenyomtam a földbe, de megcsúztam és elesten. De azért sem adtam fel. Újra nekileselkedtem, ezúttal már jobban odafigyelve és sikerült egy nagyobb adag földet kiszednem. Valamikor ekkor készülhetett a kép rólam, mert nagyon örülök valaminek."

Tovább lapoztam néhányat, majd megpillantottam a gyerekkori Shawnt. Már akkor is nagyon szeretett énekelni, és mindenki oda volt érte. Az anyáknapi, a karácsonyi, és egyéb hasonló ünnepekkor mindig énekelt valami szépet. A kép egyik karácsonykor volt, mikor Sofival átmentünk hozzájuk.

,,December 25-én mindig otthon voltunk, de egy nappal később mehettünk már bárkihez. Általában a Mendes családnál voltunk, de olyan is előfordult, hogy ők jöttek hozzánk. Shawn mindig tartott otthon egy kis zenés műsort, amibe néhány szám erejéig minket is, meg a tesóját is meghívta.
-Ó szép fenyő, ó jó fenyő
Oly kedves minden ágad
Ó szép fenyő, ó jó fenyő
Oly kedves minden ágad.... -énekeltük közösen a dalt, majd miután befejeztük és meghajoltunk óriási tapsiváció tört ki. Ezután sütit kaptunk, majd a fa körül negajándékoztuk egymást. Mi is adtunk nekik mindig valamit és ők is nekünk. Shawn átnyújtott nekem egy dobozt, majd amikor kinyitottam a szám elé kaptam a kezem. Pár héttel korábban sétáltunk a városban, és az egyik kirakatban láttam egy ruhát, ami nagyon megtetszett, csak sajnos nem volt rá pénzem. Ő meg odaadta nekem karácsonyi meglepetés gyanánt.
-Júj, de jó. Nagyon köszönöm Shawn. Annyira szeretlek -néztem rá először elképedve, majd szorosan átöleltem őt."

Nem is tudom, hogy jutott ez az eszembe. Nem is emlékeztem korábban arra, hogy kimondtam neki, hogy szeretem. De a képeket látva olyan volt, mintha újra átélném a dolgokat. Utólag belegondolva, lehet, hogy többször is elmondtam neki, hogy mit érzek iránta. De azt hiszem ez volt a legelső alkalom. És ha a megérzésem nem csal, még néhányszor biztos el fogom mondani neki. Azt hiszem mi mindig is többek voltunk egymásnak, mint szimpla barátok.