Noel napokig alig szólt hozzám. Csütörtökön és pénteken is otthon volt, de folyamatosan kerülgetett engem. Péntek délután Shawnra vártam, hogy bevigyen a kiadóhoz, de nem jött. Már vagy fél órája ott kellett volna lennie, mikor megcsörgetett.

-Szia. Merre vagy? -vettem fel a telefonom.

-Hola. Bocsi, de nem tudok érted menni. Megbeszélni valóm van. Van aki be tud hozni?

-Jah, szerintem Noel ráér -bólogattam, bár tudtam, hogy ő ezt nem látja.

-Oké, akkor itt találkozunk! Hola -köszönt el, és azonnal kinyomta a hívást.

Megdöbbenve néztem magam elé. Még arra sem hagyott időt, hogy megkérdezzem a barátom tényleg bevisz vagy, hogy elköszönjek. Kimentem a szobából a konyhába, ahol megtaláltam Noelt kávét iszogatva. Ahogy végig néztem rajta, reggel óta még át sem öltözött, és se fésülködve, se borotválkozva sem volt.

-Noel! -szólítottam meg az asztal másik végéről és mágvártam, hogy rám emelje tekintetét -Bevinnél a kiadóhoz? Shawn nem tud értem jönni, valami fontos megbeszélésük van.

-Szegényem. Hiába van köztetek több, mint barátság, de ő nem ér rá -morgolódott elég hangosan ahoz, hogy meghalljam, de mielőtt megszólalhattam volna, átment egy másik helyiségbe, s mire utolértem már indulásra kész volt. -Mindened meg van? Mehetünk? -kérdezett, majd a bólintásomat látva feltépte az ajtót és sietősen kifutott. Gyors utána mentem, majd a kocsiba leültem és vártam. Nem telt el fél óra sem, mire megérkeztünk.

-Tudom, hogy haragszol rám -néztem rá szomorkásan -De azért drukkolj -kértem, mire elmosolyodott és úgy válaszolt.

-Biztos felvesznek, mert csodálatos vagy, de azért szorítok -emelte fel két kezét, hogy bizonyítsa igazat mond.

-Köszönöm -öleltem át, majd egy gyors puszi után elindultam a nagy épület felé. Ahogy beléptem az ajtón egy öltönyös férfi jelent meg mellettem.

-Camila Cabello? -érdeklődött, s miután Igennel válaszoltam neki, kérte, hogy kövessem őt.

A lifthez mentünk, majd megnyomta az 5-ös gombot. Idegesen rágtam a szám szélét a felfele út során. Amint kinyitódott a lift ajtaja, idegesen néztem körbe, de követtem a férfit, aki néhány kanyar után megállt egy ajtó előtt és kitárta. Lassan közeledtem felé, mert féltem, hogy mi vár rám a túloldalon. Ahogy beléptem Andrew mosolyogva fogadott.

-Gyere csak Camila nyugodtan. Ne idegeskedj.

Bólintottam, majd elkezdtem lépdelni felé. Ekkor becsapódott mögöttem az ajtó. A hirtelen zajra ijedten hátranéztem, és kezdtem magam valami horror sztoriba érezni. Shawnt nem láttam sehol, pedig a jelenléte megnyugtatott volna. Az asztalhoz érve Andrew hellyel kínált. Idegesen ültem le vele szemben egy bézs színű fotelbe. Aztán bejött az ajtón egy másik férfi. Bemutatkozott, és elmondta, hogy ő itt a főnök, persze nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege. 50-es éveiben járhatott, szemüveges volt és kopasz. De valahogy nyugtatón hatott rám.

-Szóval kedvesen. Nem is akarom sokáig húzni az időt, üdvözlünk a csapatunkban. Néhány papírt aláírsz és máris leszerződtél hozzánk -mondta, majd elém tolt egy köteg iratot, meg egy tollat. Elkezdtem olvasni az első oldalt, majd a következőt, ők meg türelmesen várakoztak. Felnéztem a jövendőbeli menedzseremre, aki megadóan bólintott.

-Írd alá nyugodtan, már átnéztem -végig gondoltam az egész szerződést, majd a tollat bekapcsolva áláírtam az összes oldalt, amit kellett.

-Akkor hivatalosan is üdv nálunk -nyújtotta ki a kezét, mire felugrottan és kezet ráztunk. Mindjárt idehívom a többieket, hogy megismerkedj velük.

-Remek, köszönöm -mosolyodtam el, majd Andrew is felkelt és mellém lépett.

-Örülök, hogy együtt fogunk dolgozni. Múltkor amit hallottam dalodat, egyszerűen imádom -tárta szét a karját, majd kissé esetlenül átölelt.

-Én is örülök -motyogtam és viszonoztam az ölelést, majd hátrafordultam, mert ismerős hangot hallottam.