-Ööö bocsi, nem tudtam. Nem akartalak megbántani -nézett rám bűnbánón -Meghívhatlak valamire? Mondjuk egy jégkására?

-Ezzel szoktad a lányokat kiengesztelni? -nevettem rá, de elfogadtam a meghívást. Láttam, hogy Shawn végig engem figyelt. Mikor visszatértem a játékhoz, rögtön odajött hozzám.

-Mit akart tőled? -kérdezte úgy, hogy a hangjából nem tudtam kivenni, mégis miért érdekli ez őt.

-Meghívott jégkásázni. Figyelsz majd addig a húgomra? Felülhetnétek megint a körhintára -feleltem mosolyogva.

-Aha persze -morgolódott magában és otthagyott. A kör végeztével még egyszer azért odamentem hozzájuk.

-Sofi, most Shawnnal leszel egy picit oké? Felültök a körhintára néhányszor és már itt is leszek.

-De jó, de jó. Gyere már Shawn -fogta meg a kezét és magával húzta. Ezután jelent meg Dina.

-Hát a többiek hova lettek? -kérdezte tőlem. Elmondtam, hogy hova mentek, mire sajnálkozva nézett rám
-Kár. Most indulok haza és el akartam köszönni tőlük. Meg mondod majd Shawnnak, hogy örülök, hogy megismerhettem?

-Persze átadom majd. Szia -hagytam őt ott, mert megérkezett a fiú -Sikerült elszabadulnod? -kérdeztem meg, mikor mellé értem.

-Igen, de csak fél órára. Amúgy Marcusnak hívnak -mutatkozott be -Akkor mehetünk Camila?

-Igen Marcus -mondtam és máris útban voltunk. Közben beszélgettünk.

-Te hová valósi vagy? Úgy értem honnan származol, hiszen hallom a hangodon, hogy nem Kanadai vagy.

-Havanából jöttünk, mikor 3 és fél éves voltam.

-Áh szóval tudsz spanyolul -esett le neki. Közben mindketten kértünk innivalót. Én málnásat, ő kiviset.

-Sí señor -bólogattam és belekóstoltam a jégkásába -Ez hideg

-Azért ez a neve -nevetett ki és ő is ivott a sajátjából -Ez annyira nem. Megkóstolod?

Néhány másodpercig elgondolkodtam. Egy idegen fiú elhív jégkásázni, és megkínál az italából. Amibe már beleivott. A szája már hozzáért a szívószálhoz...

-Bocsi, nem túl biztató. Ilyet az ember a barátaival, meg a barátnőjével szokott csinálni, nem egy olyannal, akivel először találkozik -folytatta néhány pillanat múlva.

-Engem nem zavar -hazudtoltam meg magam és még a saját szívószálamat sem tettem át, csak úgy lazán ittam az övéből -Tényleg nem olyan hideg -vontam le a következtetést.

Nem tudom, hogy hogyan, de már az első percben amikor megláttam, olyan másnak tűnt és rögtön megbíztam benne. Egy csomót beszéltünk mindenről, majd mennie kellett.

-Holnap is lejösz? -érdeklődött, mire Igennel válaszoltam -Akkor a holnapi viszontlátásra.

-És ha ma is találkozunk még? Miután hazaviszem a húgom én még lejövök -helyesbítettem.

-Jó akkor úgy mondom inkább, hogy a legközebbi viszontlátásra -röhögött és búcsút intve újra beállt a munkába.

A körhintánál rátaláltam Shawnékra. Vagy nyolcan kapaszkodtak össze, köztük a zenésztársai és az itteni haverjai is. A lényeg, hogy Sofi jól érezte magát.

-Sziasztok -köszöntem nekik, mikor leszálltak -Sajnálom, de muszáj haza mennünk.

Senki nem örült neki, de megígértem, ha hugi elalszik akkor lejövök, és másnap ő is lejöhet. Így már mindenki jobban fogadta a híreket. Amint megérkeztünk haza, anya kifaggatott minket és elmesélte, hogy sikerült eladnia az összes virágot. Vacsi után kint játszottunk kicsit az udvaron, majd Sofi megfürdött és anyuval elment a szobába. Már kezdett sötétedni, és a szúnyogok is előjöttek. Így felhúztam egy zoknit és a cipőmet, meg egy fekete pulcsit. Ahogy leértem Shawnnal szembe találtam vele magam.

-Jössz az Óriáskerékre? -kérdezte köszönés nélkül.

-Aha -mosolyogtam és a következő alkalommal fel is szálltunk rá.

Sziasztok.
Mivel kedvenc sztárunk visszatért az instagramra, ünnepeljünk! Most egymás után 3 részt osztok meg, remélem tetszeni fog. (Jó hogy őszinte legyek, az elmúlt pár napban nem publikáltam új részt, ezért is  teszek ki most hármat)