-Most már beszélhetünk? -jött hozzám Dina.

-Ja, csak ezt kiviszem -mutattam és gyors oda tettem a vendég elé -Mond.

-Mi van veled és Shawnnal?

-Hogy mondod? -kérdeztem vissza, mert azt hittem, hogy rosszul hallok.

-Úgy értem barátok vagytok? Múltkor elhívott egy buliba és a hétvégen a koncertjén is ott voltál a húgoddal. Tudok én mindent -vigyorgott büszkén, én meg a lefagyásom után gyorsan magyarázkodni kezdtem.

-Hát... Öhm... Igen jóba vagyunk. Gyerekként barátok voltunk és ezért hívott a buliba. Megtudta, hogy a húgom egy rajongója, s ezért kaptunk jegyet a koncertjére is -hadartam, majd egy kis szünet után folytattam -De te honnan tudsz ezekről?

-Tudod itt az étterembe sok mindent lehet hallani. Bocsi, hogy rákérdeztem tudom semmi közöm hozzá, csak kiváncsi voltam -legyintett, mert szerintem észre vettem rajtam, hogy ezek a kérdések rosszul érintettek. Őszintén szólva nem is tudom, hogy tényleg barátok vagyunk -e.

-Semmi baj, csak nem hittem, hogy valaki is ennyire figyeli, hogy mit csinálok, és most kicsit megijedtem -vallottam be egy másik okot.

-Nyugi, ezen nem kell parázni. Attól, hogy figyelnek rád, még nem fognak bántani -tette a vállamra a kezét hogy megnyugodjak -De ha mégis csak szólj, és kiállok érted -mosolygott rám bíztatóan és odament az újonan érkezőkhöz. Én meg egyedül maradtam a gondolataimmal. Lehet, hogy mindvégig itt volt egy jó ember mellettem? Egy munkatárs az aki kiállna értem? Vagy lehet, hogy ő már barátként tekint rám? És miért figyeli bárki, hogy mit csinálok? Semmi közük hozzám, hagyjanak békén.

Végig keményen dolgoztunk, majd 3-kor végre végeztünk. Elmentünk átöltözni és közben beszélgettünk.

-Ti jöttök hétvégén a falunapra? -kérdezte.

-Szerintem igen. Ti? -néztem rá, miközben a cipőmet kötöttem be.

-Mi tuti megyünk. Imádjuk a dodzsemet meg azokat a pörgő hintákat. Esetleg nem tudod, hogy Shawn jön -e? -állt meg egy pillanatra, mielőtt felhúzta volna a pulcsiját.

-Fogalmam sincs. De valószínűleg megy majd a haverjaival. Amúgy miért érdekel?

-Hát őszintén szólva én is a rajongója vagyok és örülnék neki, ha bemutatnál, mint barátnődet -mosolygott rám.

-Jól van, majd beszélek vele -ígértem meg, ő meg átölelt. Kicsit furcsáltam a helyzetet, de nem szóltam semmit.

Ahogy hazaértem, letettem a táskám, ittam egy pohár vízet és rögtön neki álltam főzni. Nem beszéltük meg előre, hogy mit csináljak, ezért csak cukorborsó levest készítettem és bolognai spagettit. Sofi már otthon volt és a háziját írta.

-Segítsek valamit? -kopogtam be a szobájába.

-Most a szövegértést csinálom. Utána kikérdezed a szavakat? -kérdezte úgy, hogy fel sem nézett a könyvéből.

-Persze, csak szólj -mondtam és kimentem a konyhába. Az asztalnál ülve játszottam a telefonomon a kígyós játékkal. A rekordom 1000 pont lett. Mikor hugi odajött hozzám, letettem a mobilt és kikérdeztem őt.

-Egész jól tudtad, de itt a végét ismételd át még egy picit -kértem, mire bólogatva elment.

Egész este nem történt semmi izgalmas. Kártyáztunk, beszélgettünk és tévéztünk. A szegény családoknál legtöbbször ilyen egy átlagos este. Nyolcra már mindannyian megfürödtünk és utána Sofit elkísértem aludni. Meséltem neki egy történetet, amit én találtam ki. Egy bájos lány szerepelt benne, aki várta az igaz szerelmet. Ahogy elaludt kimentem anyához.

-Na megjött a fizetésetek? -érdeklődtem.

-Igen kicsim. Ugyanannyi mint a múlt hónapban -felelte gondterhelten -Nektek?

-Elvileg szerdán fog, és mivel Shawn és a zenész társai sokat jártak az étterembe, így majdnem kérszer annyit kapunk -avattam be végre a jó hírbe.

-Remek, akkor az enyémet teljes egészében félre tudjuk tenni -vált boldoggá az arca és átölelt.