Mindig utánnad nézek ha sétálok,
De te seholsem vagy.
  Semmiből született, és oda talált vissza:
Mégis a minden maga volt ő.
Nem is értheti meg teljesen, mit érzek
Nem vagyok szerelmes már,
  De pokolian szeretem.
Látom alakod az álmaimban
Akkor is csak távolról nézlek.
Meredten és mereven,
Lábaim kocsonyák.
   Táskádon van egy kitűző és fekete.
   Meglep, hogy nem emlékszem arcodra.
   De mikor újra és újra látom, már ismerem.
Minden egyes új bekezdés te vagy.
Miért nem keresel? Már nem tudsz?
Mást keresel.
   Reménykedj.
  Nem tudja azt adni, amit én.
Hiányozni fog, hogy kisajátítottalak.
Senki nem fog mindig rád gondolni.
Csak én.