"Kezemben tartott szavaim mind egy nyelvtani kép,
amit megrághatsz, mint ízes orbitot éhgyomorra,
kattoghat az állkapocs, szavak nélkül tisztázva magában ennek a jelentését."
Lehet, hogy nincs is semminek igazi jelentése, de
mindenki szeret elsuhanni egy minden napos rutinon,
néha könnyű felkelni, néha enni sincs kedved, néha
otthon sem engednek maradni önmagaddal, és nyugodtan sem engedik meginni a kávét.
Remegsz, kattog a rágógumi, íze fogyni kezd, szavak, amiket az emberek elcsámcsognak maguktól.
Felszállnak a buszra, pedig ha nagyot lök, félre is nyelhetik azokat a gondolatokat, amiket már késő kimondani. Vidáman írják egymásnak, hogy jóreggelt,
már megszokták egymás közeledését, túlették magukat műanyag szavakkal, minden átlagos és unalmas.
Kiköpik amikor már minden ugyanolyan, aztán valaki
az utcán bele lép, hogy ez bizony, az övé lehetett,
aki mindent magában tart és az eresz alatt rágózott.
A szemete az ő birtokos jelzője.