Mikor felkeltem Harry még aludt. Az órára pillantva olvastam le, hogy 9 van. Lassan dörzsölöm meg a szemeim és próbálok életet verni magamba. Minden egyes reggel egy küzdelem volt. Valahol legbelül a tudat kényszerített hogy kelj fel, csináld a dolgod, sodródj az árral. Minden egyes reggel egy izzasztó rossz álom után kínszenvedés volt. Most azonban más... Harry fejét az oldalamba fúrta és csak a fürtös haja látszik. Hallom ahogy szuszog.
Ő volt az oka annak hogy küzdenem kellett minden reggel. És most ő az oka hogy csodás álmom volt. Hogy az addig bent tartott levegő kiszökik és végtelen nyugalom tölt el.
Az álmomban  fogalmazódott meg bennem hogy randira viszem a Fürtöst. Tudom hogy az én nyomorult, törött lábam miatt kicsit csökken a választék, de majd kitalálok valamit. Úgy érzem jót tenne nekünk. Nem gondolok valami nagy dologra. Inkább valami egyszerű, snassz program. Éppen ez kell most. Semmit nem túl gondolni, mindent lazán, nyugisan venni. Ez kell most nekünk.

Ki szenvedek az erkélyre.  Előveszem a cigim és azonnal meg gyújtom.  Lassan fújom ki a füstöt, hagyom hogy átjárja az agyamat, a testemet az érzés. Rengeteg cigit szívtam el az utóbbi időben. Többet mint bármikor. Pedig én aztán tényleg rengeteget cigiztem világ életemben. Azonban most nem monoton kaptam elő és nem idegességtől remegő kezekkel gyújtottam rá. Most valahogy sokkal nyugodtabb mozdulatok voltak. Próbálok mindent kizárni az agyamból amíg elszívom. Csak lehunyom a szemem és lazítok. Végül a kis hamutartóba nyomom el és irány a fürdő. Nehézkes, gyorsnak egyáltalán nem mondható zuhany után a tükörképemre bámulok. Határozottan jobb mint akár pár napja. Mintha kicseréltek volna, azonban még mindig látszanak a megviseltség jelei. Idő kell. Idő mindenkinek, hogy feldolgozhassuk az érzéseinket. Óvatosan mosolygok magamra.
Az életem pillanatok alatt borult fel egy kisfiú miatt. Aztán majdnem véget is ért miatta. Ebből pedig pillanatok alatt lett nyugalom, boldogság és határtalan szerelem. Annyi minden változott, olyan kevés idő alatt. Annyi minden átértékelődött bennem. Annyi mindent tanultam. Ez az egész a javamra válik. Életem leg eseménydúsabb heteit éltem át.

A szobába vissza érve hamar lehuppanok  az ágyra és szemügyre veszem a még mindig  édesen alvó Harryt. Nézem a vonásait, mindent ami miatt bele szerettem. Hatalmas pillái néha meg meg rebbennek. Biztosan álmodik. Óvatosan simogatom a homlokát hogy a lehető legjobbat álmodja. Kezem átsiklik a göndör fürtökbe amelyek nélkül el sem tudnám képzelni. Imádom azt ahogy kunkorodnak mindenfelé. Ha hozzám simul, csikizi az arcomat. Elmosolyodok ahogy az ajkain végig simítok. Olyan gyönyörűek, teltek. Nyugodt arcán végighúzom az ujjam. Itt szoktak megjelenni a kis gödröcskék amikor úgy igazán boldog, mosolyog, nevet.

Nem tudom meddig ülök ott úgy benne gyönyörködve, végül ébredezni kezd.
- Cica - hajlok felé, és cirógatom a pofiját. - Hasadra süt a nap - suttogok a fülébe.
- Louu - ásít és rám pillant.
- Jó reggelt  - mosolygok és a hajába simítok.
- Álmodok? - szuszog félig csukott szemmel.
- Meglátjuk… - csókolom meg hosszan. A végén kicsit meg is harapom az ajkát.
- Nos? Álomnak tűnik?
- Igen - sóhajt jólesően és a nyakamat átkulcsolva gurul át rám, így ő kerül felülre. Pontosan a popsija oda kerül ahol lennie kell...
- Nem fáj a lábad Apuci? - nézi szomorú szemekkel a gipszemet.
- Nem, Fürtöske - pirulok ki, ugyanis az a kerek, tökéletes popsi pontban a reggeli merevedésemen foglal helyet. Ártatlanul néz rám.
- Baby...ugye tudod hogy hol ülsz? - morgok.
- Öm...azt hiszem.
- Hol? - húzom magamhoz és megnyalom az ajkait, amik elválnak egymástól.
- A… - elpirulva marad néma.
- Mondd ki - simítok az arcára.
- A farkadon ülök Apuci. És nagyon kényelmes - búgja a nyakamba.
- Baszki… - rezzenek meg. Az ismerős érzés végigfut a gerincemen, hamarosan megrándul a férfiasságom.
- Mi az Apuci? Talán tetszik valami?
- nem tudok megszólalni.
- Sejtettem… - nyúl be a pólóm alá. Forró tenyerei a hasamra tapadnak, majd a mellkasomra.
- Hazz… - nagyon vékony a hangom. Nem mond semmit csak kacsint, és szexin húzza le rólam a bő melegítő nadrágot. A gipsznél nagyon óvatos. Nincs semmi alatta, Harry nyel egy aprót ahogy vizsgál. Megőrjít amit csinál. Imádom!
Hevesen rángatja le a pólóm, és eldobja. A lábaimat széjjelebb teszi, közéjük mászik. Rajta csak az alsója van. Nyögök egyet ahogy attól is megszabadul. Magabiztosan nyúl a kis fiókomba és pillanatok alatt kotorja ki a síkosítót.
- Azt a kurva…
- Shh - csap játékosan az orromra. Az ajkaimra tapad, én a derekára teszem a kezeim. Egyre lejjebb halad, hamarosan megharapja az egyik mellbimbóm.
- Harry! - nyüszítve rezzenek meg. A visszahúzódó, ártatlan kisfiú most teljesen más. De nagyon is tetszik a hirtelen változás.
- Apuci tetszik?... - kezdi szopogatni őket. Sóhajtozok, nyögdécselek és hagyom hogy kényeztessen. Nyelve végig siklik a hasamon, combomon. Végül csak a leheletét érzem a farkamon amitől megőrülök.
- Baby...csinálj valam… - befogja a szám puha ajkaival majd hevesen csókol meg. Hirtelen kattan a kis tubus, Hazz síkosítót ken a férfiasságomra, majd sóhajtva a bejáratára. Az élvezettől remegve nézem ahogy lassan ereszkedik rám az ölembe. Teljesen megbabonáz a teste. Az arca ahogy minden egyes centinél megfeszül. Mikor teljesen rajtam ül, a nyakamba fúrja a fejét. Fájhat neki. Megsimogatom a hasát, oldalát és biztosan, gyengéden tartom.
- Ha fáj baby szólj, és abbahagyjuk.

Megrázza a fejét és hosszan csókol meg. Lassan kezd mozogni. Teljesen összeolvadunk. Nagyon gyengédek vagyunk, szenvedélyesek. Ez hamar csap át kemény mozdulatokba, hangos sikolyokba. Harry arcán az élvezet van végig. Folyamatosan sikít, zihál, és a vállamba marva élvezkedik. Kemény, szapora döfésekkel ostromlom míg mindkettőnket el nem nyel az élvezet. Apró csillagokat látok. Végül Harry ölelő karjai találnak meg és nedves ajkai ahogy fáradtan kóstolgatja az enyémeket.

Harry

A csodás, kicsit eldurvult kelésünk után  Ő egy kávéval, én pedig egy kakaóval indítom a napot. Nem volt már korán, dél körül járt az idő.
- Cuki vagy a pulcsimba babe - kacsint rám. Elpirulva ölelem át a hatalmas bordó pulcsijában.
- Éhes vagyok - suttogom a fülébe.
- Nyugi göndörke. Fogunk enni. Amíg a fürdőben áztattad a szexi kis tested én rendeltem kaját - nevet és a popsimba mar.
- Naa! - harapom nyakon vigyorogva. Erre egy nagy csapást kapok a fenekemre. Vihogva ugrok meg.
A kanapén, pontosabban Louison fetrengek.

A pizzánk hamar megjön és ott helyben a kanapén falni is kezdjük. Lou a csatornák között váltogat, végül egy számomra elég unalmas meccsnél áll meg. A gondolataimba mélyedek és hirtelen vigyorodok el.
- Emlékszel mikor először aludtam itt és ezen a kanapén aludtunk?
Na akkor pont ugyanitt így pizzát ettünk. Én meg megkérdeztem nem baj e hogy nem tányér felett, így itt a kanapén eszünk - nevetek.
- Most már nem zavar, potyoghat ami csak akar úgyis te takarítod majd - vihogok mire Lou fölém kerekedve kezd el csikizni. Azonnal hangos visításba kezdek.

Így telnek az órák. Louissal nem beszélünk a múltban történt rossz esetekről csak felszabadultan beszélgetünk. Mindig hamar megtaláljuk a közös hangot. Bár néha nagyon butának érzem magam mellette ami talán, sőt biztos így van.

Újra kapcsolgatni kezd.
- Állj! - sikkantok ahogy megpillantom Stefant a képernyőn. Louis engedelmesen marad ott.
- Ez meg mi? - nézi.
- Vámpírnaplók! - kiáltok izgatottan. - az életem ez a sorozat. Team Damon!
- Szent ég igaz! - forgat szemet. - Mira is imádja.
- Igen! - lelkesen nézem majd ahogy megjelenik Damon visítani kezdek.
- Ez a fószer tudhat valamit - morog Louis - Te is meg Mira is sikítoztok meg bugyiba élveztek ha megjelenik - forgat szemet.
- Ahh imádom - puszilgatom meg a telefontokom ahonnan szintén Damon néz vissza rám. Lou látványosan féltékenyen pislog majd összefont karokkal elfordul. Kuncogva figyelem majd közelebb mászok.
- Apuci - csókolok az oldalára - Damon sosem lesz olyan jó pasi mint te - szuszogok majd a tarkójára simítva csókolom meg. Lou halkan felsóhajt és a derekamnál fogva húz közelebb.
- Sosem cserélnélek le egy vámpír pasira sem - motyogom a csókba, mire Lou elvigyorodik és hevesebben tépi az ajkaimat. Jó darabig csak csókolózunk, végül a kezét fogva bújok hozzá.
A közelsége biztonságot ad. Nem félek mellette. Tudom hogy idővel minden jobb lesz.

Sziasztok Aprólékok! ❤️
Ez itt a történet utolsó előtti része! 🙌
Illetve lesz még egy Epilógus rész. ❤️

Tudom hogy nagyon rövid lett, sajnálom. 😟 Viszont ígérem a következő hosszabb lesz! Illetve a szünetben aktívabb leszek!  ❤️

Azért remélem hogy tetszett nektek. Ha így van, kérlek írjatok egy kommentet, vagy hagyjatok egy csillagot. 😘

Arra még kíváncsi lennék, hogy nektek melyik szemszög tetszik jobban? Lou vagy Harry? Írjátok meg kérlek. ❤️

Minden egyes apróléknak hálás vagyok ha olvas még! 😍

❤️❤️❤️

(2018.12.16.)