Vasárnap délelőtt én is, és Louis is belemélyedtünk a munkába. Én a házikat körmöltem, és próbáltam befogadni a sok felesleges definíciót, tételt matekból amiktől lassan a fejem is szétfog robbanni.
Lou előadásokat, prezentációkat készít elő a jövőhétre, ugyanis rengeteget kell majd dolgoznia.
Miután egy irodalom érvelő fogalmazáson is túl voltam, és németből is nagyjából bemagoltam azt az ötven szót a dolgozatra, jöhetett a fizika. Igen, a legnagyobb ellenségem.

Füzetemmel a kezemben megyek át Louishoz, és egy halk kopogás után bedugom a fejem.
- Szia baby, gyere beljebb - mosolyog, és kikapcsolja az ismerősen csengő számot. Mindig megborzongok mikor Louis zenéit hallgatom. Metál, rock, rap. Nem az én világom, mégis szeretem, mert olyan Louisos.
Azonnal leülök vele szemben az ágyra, ami még úgy van hagyva ahogy reggel kikeltünk belőle.
- Na mondd Hazzus.
Borostája gyönyörű keret az arcának. Kék szemei folyamatosan végig szaladnak rajtam. Beletúr a hajába. Louis ujjai formásak. Louis ujjai gyönyörűek...
Kis köhintése zavar meg a rajta való álmodozásomban, és gyorsan hadarom el neki hogy tudna e segíteni a fizikában. Jól tudom legutóbb hogy tette ezt, és egy pici...jó inkább nagyobb részem azt szeretné ismétlődjön meg.
Lou mindent tudóan mosolyodik el és bólint is.
- Rendben - ül át mellém szorosan. Kiveszi kezeimből a füzetet és ahogy olvas, hirtelen harapja be az ajkait.
- Rendben Harry figyelj rám jó? Nyugodtan nyúlj el az ágyon, helyezd magad kényelembe, elmesélem neked - cirógatja meg az arcom mire mosolyogva bólogatok. Imádom hogy megérint, hogy mosolyog rám és olyan védelmező. Szemei gyönyörűen csillognak.
Kezét a combomra teszi majd elkezdi magyarázni az anyagot a mágnesekről. Nagyon türelmes ugyanis az elején egy szót nem tudtam volna neki visszamondani mikor kérdezett, hisz csak rá figyeltem. Arra hogy hogyan mozognak az ajkai miközben beszél. Hogy milyen gyönyörű színe van. Hogy a haja most hosszabbra van hagyva, így a kék szemeibe lóg. Hogy keze a combom simogatja, és bárcsak feljebb tenné ezt. Hogy a fekete pólója feszül az izmos testére...
- Harry. Elhiszem hogy szexi vagyok, és a farkamon gondolkodsz ami a fenekedben érezné a legjobban magát, de így sosem fogod megtanulni ezt az anyagot - vigyorog. - Tartogatok neked meglepetést, de előtte szeretném ha megtanulnád ezt - ujjával a füzetre mutat, arcán perverz félmosoly virít.
Zavarba jövök és nem tudok semmit mondani csak pislogok és a füzetemet lesem, benne a pink kihúzómat. Louis perverz. Szeretem hogy perverz. Megint akarom hogy úgy tanítson. Milyen meglepiről beszélt?
Ezek kavarognak a fejemben, végül feladom a találgatást és komolyan koncentrálok a tanulnivalóra.

Nemsokára értem is azt amit visszamondok neki. Megküzdöttünk érte.
- Ügyes vagy Harry, megdicsérlek. De még van egy fogalom - mutat a füzetbe ahová a Jobbkéz-szabály van felírva. - Ezt nagyon egyszerű lesz megérteni, főleg hogyha
szemléltetem - morogja, hangja most rekedtesebb, szemei sötétebbek.
- Vetkőzz le - utasít. Nem ellenkezem, teszem amit mond. Az arcom lángol ahogy ott állok előtte hamarosan meztelenül. Ha nem vágynék annyira arra hogy megérintsen le sem mertem volna venni.
- Gyere ide - utasít újra, mire mellé ülök.
Szemei a testemen maradnak, egy pillanatra sem néz el, amitől még jobban lángol az arcom.
- Ugye tudod hogy kibaszottul kívánom a tested? - morogja a fülembe amibe hamarosan bele is harap. Felnyögve pislogok.
A fülembe dobog a vér és magamban könyörgök hogy hozzám érjen.
Keze hirtelen kulcsolódik a farkamra. Az ingertől megrezzenek és hangosan nyüszítek fel.
- Shh baby csupán szemléltetem a Jobbkéz-szabályt - suttogja kéjesen.
- A tekercset úgy markoljuk meg... - morogja a fülembe és újra a farkamra markol - hogy behajlított ujjaink az áram irányába mutassanak - morogja, ujjai begörbülnek, amik hangosabb sikkantást erőszakolnak ki belőlem.
- Akkor kinyújtott hüvelykujjunk a tekercs északi pólusa felé mutat - mondja magas karcos hangon, hüvelykujja a farkam végére mozdul. Csípőm akaratlanul is feljebb lökődik, felkarjába kapok és nem tudom abbahagyni a nyöszörgést. Louis szakértő szemekkel nézi a kezében tartott férfiasságom, amit hamar verni kezd, nem is óvatos tempóban. Lábaim remegni kezdenek, ficánkolok míg le nem fogja a testem. Előváladékom összekeni Lou gyönyörű kezét.
- Shh baby. Élvezz el apucinak - morogja sötét szemekkel majd a fülem mögé nyal. Nem kell kérlelnie, azonnal a kezébe élvezek. Hagyom hogy az érzés átjárja a testem. Fejem hátra csuklik, és érzem minden porcikámban a gyönyört.
- Így baby...ügyes vagy apucinak - húzogatja még rajtam a kezét, majd kényszerít hogy ránézzek, miközben kéjesen nyalogatja az ujjait. Egyiket  az ajkaim közé nyomja, ami egy pillanatra megzavar, de végül elkezdem nyalogatni, Lout figyelem közben. Minden jön magától, alig kapok levegőt, Louis megőrjít.
Áthúz az ölébe és az ajkaimra suttog.
- Meg dicsérlek kicsim. Mond el nekem hogy tetszett?
Nehezen, de végül megszólalok.
- Tetszett apuci - suttogom, majd csak kicsusszan a számon - De szeretném én is neked ezt csinálni.
- Babe. Nem kell ezt tenned - suttogja.
- Tényleg nem biztos hogy itt az ideje... - látom rajta a bizonytalanságot.
Talán nem akar engem?
- Félre ne érts Harry, mindennél jobban akarlak... - mondja mintha kitalálta volna a gondolataimat.
Sóhajtok egyet és megpuszilom.
- Máskor - mondom és simogatni kezdem a hátát, hozzá bújok. Ez a bújás többet ér most mindennél. Meleg kezei a derekamat fonják át. Úgy bújunk össze akár a szerelmesek. De vajon mi mik vagyunk most pontosan?

Ó drága hétfő rohadj meg! A nap mikor még a babarózsaszín ruháim is felidegesítenek, pedig én nem vagyok olyan idegeskedő, negatív típus, ráadásul imádom a rózsaszínt.
Lounak korán kellett elmennie, így egyedül keltem egy üzenettel Loutól amiben leírja hogy elkellett mennie, van kaja az asztalon, és vigyázzak magamra, délután jön értem.
Az hogy Ő már nem volt otthon, csak további fa volt a tűzre.
Felrángattam magamra egy fekete farmert és leszarva mindent Lou egyik pólóját kaptam föl. Kedvetlenül baktattam az iskoláig.

A suliban egész nap arra gondoltam, vajon Lou mit csinál most, kikkel van. Kik csurgatják a nyálukat az ÉN Louisom után. Én akarok vele lenni, és nem a hülye suliban. Niall nyakán lógtam egész nap, és bújtam hozzá mint egy kismajom. Biztonságot ad a szőke srác, és végtelen nyugalmat.

Egy német ötössel és két csokis muffinnal fölszerelkezve várom Lout. Direkt vettem neki is egyet, imádom ha valami ilyen kis aprósággal meglephetem azokat akiket szeretek. Főleg ha ez most Louis lesz. Az enyémet lassan majszolva nyomkodom a telefonom és arra eszmélek hogy Louis ismerőseit kutatom az interneten. Végül már nem érdekel semmi, zsebre vágom a telóm. Lou késik. Abban a pillanatban hogy ezt eldöntöm magamban, ő megjelenik az ajtóban, és biccent nekem. Ilyenkor nagyot dobban a szívem, és boldogan nézem, kisietek hozzá.
- Milyen napod volt? - túr a hajamba, és lassan a kocsijához battyogunk.
- Nem a legjobb, főleg hogy nem veled keltem.
Erre elmosolyodik.
- Hamar kellett mennem baby, nem volt szívem felkelteni olyan korán.
- Neked milyen napod volt?
- Fárasztó, egyben unalmas - szállunk be a kocsiba. A kezébe nyomom a muffint és leplezett izgatottsággal nézem vajon mit szól hozzá. Ő elmosolyodik, az állam alá nyúl, és lágyan megcsókol. Minden másra számítottam, na de erre nem. Elmosolyodok és pislogok rá, az egész testem bizseregni kezd.
- Szereted ugye?
- Nagyon. Imádom - suttogja, és hangja teli van erotikával. Keze a combomra simul és gyengéden megsimítja, majd paskolja azt. Alhasamban a kis pillangók azonnal bevadulnak.
- Jól áll neked a pólóm - mosolyog ahogy hazafelé tartunk. Ezen is csak pirulok.
- Baj hogy fölvettem?...
- Dehogyis. Örülök hogy fölvetted - mosolyog, mire megnyugszok.

Louis megengedte hogy Niall átjöjjön, aminek eszméletlenül örülök, hisz ez a vicces, csupaszív fiú egyszerűen ott van nekem mindig, és bármi van felvidít.
Filmeztünk egyet, és velünk is vacsorázott, bár nem hiszem hogy a mi mirelit kajánk jobb volna az anyukája isteni főztjénél.
Louval hazadobtuk Niallt, és mire hazaértünk, felvánszorogtunk a szobájába, már mindketten kidőltünk.
- Baby siess a fürdéssel jó? - húzza elő a cigijét, és legszívesebben az arcába ordítanám hogy tegye le, hogy ez nem tesz neki jót. De nem tehetem. Nem merem megmondani neki, amúgy sem tudnék mit tenni ellene.

Nem volt valami érdekes nap, sőt elég unalmas, de a végét megkoronázta az ahogy Louval bebújtunk az ágyba, és én a mellkasára hajthattam a fejem. Keze a hasamra simul, így alszik el. Én hallgatom a halk szuszogását, érzem a csupasz hasamon a forró kezét és érzem fülem alatt a szíve dobogását. Igen. Ez a legmegnyugtatóbb dolog amit valaha átéltem.

Már csak négy napunk van hátra. Vajon mi lesz utána? Keresni fog? Találkozunk majd? Ugyanígy ölel majd és csókol?... Túl kevés ez a pár nap és akaratlanul is arra gondolok, Lounak nem fogok kelleni. Félek.

Sziasztok! 💟 Nagyon rég eltűntem, és bizony úgy volt hogy a nyár elkezdtével majd itt leszek nektek, de nem voltam.
Miután letudtam a sulit, és egy kis diákmunkát, úgy volt hogy végre tudok majd nektek írni. Azonban közbeszólt sajnos egy kisebb családi tragédia. Nem a legkönnyebb heteim voltak most, de most már itt vagyok. Minden rendben. 💖  Kérlek erről ne kérdezzetek, nem szeretnék beszélni róla.

Sajnos azt sem tudom megjósolni mikorra hozom a többi könyvem részeit, vagy ennek a folytatását de ígérem nektek rajta vagyok.  💖
Nagyon szépen köszönöm ha még itt vagytok páran és olvastok! Rengeteget jelentetek nekem, és tényleg nagyon sajnálom hogy nem tudtam itt lenni.

Hagyjatok kérlek egy kommentet ha tetszett, nagyon jól esne.
❤❤❤

(2018.07.10.)