Hívogatni kezdem, de ő nem veszi fel. Egyre idegesebb vagyok és nem tudom mit kellene tennem. Várnom kellene még, vagy induljak el megkeresni. Esetleg szóljak Mayanak...nem neki sosem szólhatok erről! Ha megtudná csak bonyolódna a helyzet.
Olyan ideges, és mérges vagyok! Gondolataimban elsősorban mégis az kavarog, vajon baja eshetett-e?...

Mi a faszért nincs itthon mikor erre a kicseszett lapra leírta, hogy hétre itthon van?! A cetlit szét tépve söpröm le az asztalról és a viseltes cipőm magamra rángatva sietek ki a ház elé.
Folyamatosan hívogatom, küldöm neki az üzeneteket, de semmi. Ahogy idegesen lépkedek a kocsi felé, megcsörren a telefonom. Majdnem megnyugszok hogy Harry hív vissza, de ez Mira.
- Sziaa - hallom meg lelkes hangját.
- Szia Mirám - tépem fel a kocsim ajtaját. - Figyelj, később beszélünk de most fontos dolgom van...és... Várj! tudod ki az a Niall?
- Niall Horan?
- Nem tudom, valamilyen Niall...
- Persze, a haverom - kuncog.
- Vicces egy gyerek, bírom nagyon.
- Megtudod adni a lakcímét?
- Persze - diktálja le. - De minek ez Lou?
- Csak... Harry kérte hogy menjek oda érte és ezért... Na szia majd hívlak! - csapom le a telefont amit a mellettem lévő ülésre dobok. Utálom hogy így le kellett ráznom, mert már nagyon hiányzik, de teljesen beparáztam. Mi van, ha baja esett? Mit mondok Mayanak? Ha nincs ott Niallnél...ha baja lett esküszöm...
féltem a babym...

A gázba taposva hamarosan ott is vagyok, hisz szerencsére nincs messze a Horan ház. A virágokkal teli kerten végigtrappolva idegesen tapadok a csengőre, mire egy szőke nő jelenik meg az ajtóban. Kedves tekintete van, igazi minta anyának tűnik.
- Jó estét... - néz rám bizonytalanul.
- Elnézést...Harry Styles hozzátartozója vagyok...őt keresem - nyugtatom magam, nehogy a végén valami betörőnek vagy pszichopatának nézzen, mert az állapotom most hasonlít.
- Áhh, persze a göndör kisfiú - kuncog. - Jöjjön be, az emeleten balra a második ajtó - mosolyog majd el is szalad a konyhába ahonnan finom illatok terjengenek.

Hatalmas kő gördül le a szívemről, Harry itt van, semmi baja.
A következő érzelmem a düh. Hetet mond, erre itt van nyolc óra. Mégis miért nem tartotta be?
Felrobogok a lépcsőn, és nem valami kedvesen benyitok a megadott ajtón. Harry egy szőke srác mellett ül az ágyon, éppen valami játékot nyomogatnak. Hazz ijedtében eldobja a konzolt és megrezzenve les rám. Mint egy őzike a vadászaton...és én vagyok a vadász.
- Harry megyünk! - jelentem ki mire ő csak pislog egyet.
- Öm...heló Niall vagyok - mosolyog rám hirtelen a szőke srác. Nem tudom látja-e a helyzet jelentőségét, mert nagyon idegesít a vigyora.
Harry lepattan az ágyról, és a füzeteit rózsaszín táskájába söpri, míg én idegesen állok az ajtóban.
- Louis - biccentek végül a még mindig engem figyelő szőkének. Talán szar ötlet volt így berontanom ide, ez mégiscsak az ő szobája.
- Lekísérlek - néz Harryre és egy papucsot felkapva megindul a nyomunkban.
Még mindig idegesen robogok le a lépcsőn, és csak az ajtón kívül várom meg hogy a szőke megölelgesse azt ami az enyém...
Idegesít ahogy vigyorog rá, és mégjobban idegesít ahogy Harry mosolyog vissza rá.
Mikor becsukódik a díszített fa ajtó, Harry beiszkol a kocsiba, és ezt jól is teszi. Ahogy elindulok a kormányra csapva csattanok fel.
- Ezt mégis hogy képzelted? Azt írtad arra a kibaszott lapra, hogy hétre otthon vagy, most tudod mennyi az idő? Nyolc óra is elmúlt!
Behúzott nyakkal ül mellettem és a cipője orrát bámulja amit monoton nekiütöget a kocsi falának.
- Fejezd be, mert azt nekem kell majd kitakarítani! - csattanok fel újra. Hazz lefagyva ül és mostmár csak a térdeit bámulja.
- Ráadásul mi az hogy csak egy cetlit hagysz? Miért nem szóltál?
- Én...sajnálom csak...szóval...
- Hagyjuk! - mordulok fel mikor csak dadog, és onnantól egyikünk sem szól semmit.

Mikor bemegyünk a házba, már bűntudatom van. Annyira lecsesztem...igaz nem volt szép hogy nem jött időbe és még csak el sem indult, én meg még aggódtam érte, de akkor is! Talán messzire mentem. Hazz elindul fel a lépcsőn behúzott nyakkal.
- Nem vagy éhes? - kiáltok utána, ő csak megrázza a fejét majd felszalad és hallom a szoba ajtót becsukódni. Valószínűleg evett a szőke srácnál. Jobban is járt, így nem kell az én pizzámat ennie, amit ha elkészítettem volna is szar lett volna. Bazdmeg Tomlinson ezt is elcseszted!
Belerúgok egy székbe ami hangos csattanással odébb repül.

Végül hogy kicsit lenyugodjak, fekvőtámaszozni kezdek. Sokszor van hogy az edzésen vezetem le a feszültséget, máskor a szexen. Azonban magam is megdöbbenek milyen rég voltam lent a bárban. Ennek az oka is most ez a göndör aki teljesen megzavarja az érzéseimet.

Nem is figyelem hanyadiknál járok, csak azt veszem észre egy idő után, hogy kegyetlenül izzadok, és a karjaim is fájnak. Mit kellene tennem, talán bocsánatot kérni...nem azt neki kellene! Kurvára neki kellene...
Meg neked is Tomlinson...

A zuhany alatt jut eszembe hogy mit fogok tenni. Meg fogom büntetni! Meg fogom büntetni hogy megtanulja ilyet nem szabad tennie. Azonban jutalmat is ígértem neki... De ha most bármit is tenni fogok vele, el megy majd az eszem...alig bírtam ki eddig is. Ha nem figyelek magamra, úgy az ágyba döngölöm a kerek popsiját hogy még egy hét múlva sem tud majd járni.
Kiszállok a kellemes vízsugár alól, és magamra kapva egy otthoni rövid gatyát kilépek a kis helyiségből.
Gyűjtsd a jó pontokat Louis....
Első jó pont, nem betörök, hanem bekopogok. Hamarosan érkezik a válasz.
- Itt vagyok.
Lassan benyitok. A fiú az ágyon ül és telefonja a kezében van.
- Beszélnünk kell jó? - mondom kedvesen.
- Uhum.
- Megfürdesz, majd bejössz hozzám oké?
- Oké - suttogja félve.

Harry

Szaporán veszem a levegőt Louis ajtaja előtt. Már megfürödtem, és pizsamában toporgok, nem merek benyitni. Szólnom kellett volna neki mikor elmentem, de túl mérges voltam, és amúgy is valamin nagyon dolgozott. Az hogy nem értem haz hétre...nos amiatt volt mert bedurcáztam. Először csak elnéztem az időt a szőke haveromnál, és már tíz perccel elmúlt hét. Először pánikba estem és pakolni kezdtem, de Niall azt mondta nyugodjak meg, nincs gond ha nem hívott még Louis. Engem pedig pont ez zavart. Nem hívott. Ennyire nem foglalkozott velem? Arra gondoltam talán nem is bánja hogy el múlt hét és nem mentem haza. Végül teljesen összetörtem, mikor fél nyolc is elmúlt, és ő nem hívott. Háromnegyed után kezdett el hívogatni, és csak azért sem vettem már fel. Ha addig nem érdekeltem, minek érdekelném utána?
A szívem is kiugrott a helyéről mikor berontott Niall szobájába és rám parancsolt hogy hazamegyünk. Miután hazaértünk pedig sírtam egy adagot Mira szobája falainak.

Most pedig itt állok és nem merek benyitni. Végül ahogy meghallom bentről a mozgolódást, gyorsan lépek be.
- Harry...ülj az ágyra, beszédem van veled. - Remegve ülök le és pislogok rá, csak egy otthoni gatya van rajta, tökéletes felsőteste rabul ejti szemeimet.
- Ugye elismered hogy ez nem volt helyes baby?... - hajol fölém. Gyönyörű borostás arcát nézem és kék szemeibe veszek, amik mintha most kicsit fagyosabbak lennének.
Igaz félek, de abban a pillanatba eldöntöm hogy kiállok magam mellett. Megrázom a fejem hogy kikerüljek a kék szemek hatása alól, bár ez nem sikerül. Remegő hangon, de végül sikerül megszólalnom.
- Nem érdekeltelek...azért nem jöttem...
- Ezt hogy érted? - mordul fel, mire hátrébb csúszok az ágyon, de ő azonnal megakadályoz.
- Nem is hívtál fel hogy hol vagyok...csak sokkal később! - mondom merészebben.
- Hogy hívtalak volna, azt sem tudtam hogy elmentél! Dolgoztam! Belemerültem a munkámba! Téged akartalak megkeresni mikor megtaláltam a lapodat! Onnantól folyamatosan hívogattalak de leszartad! Erre nem gondoltál?!
- De... - próbálok kitalálni valamit amit visszavághatok az arcába, de így is kicsin múlik hogy rámtörjön a sírógörcs.
Mérgesen néz rám, ami nagyon fáj.
- Maradj itt - mondd ennyit, majd cigis dobozát és öngyújtóját elővéve lép ki az erkélyre.
Nem tudom mit tegyek. Utána menjek vagy csak maradjak itt? Sós könnyek marják a szemeimet, amik végül lassan leszánkáznak az arcomon, hogy újak gyűljenek a helyükbe. A fáradtság végül nyer. Eldőlve az ágyon, szorosan az egyik végébe simulva lehunyom a szemeimet, és már alszok is.

- Harry sajnálom... - hallom meg a suttogását a sötét szobában.
Végig simít az arcomon, hangja mint egy angyalé.
- Gyerekes volt tőlem így leszólni téged... - hallom, és lassan felülök, ő közelebb kúszik hozzám.
- Nem rosszat akartam Lou...tényleg nem, csupán azt hittem hogy nem érdekel téged hogy elmentem... - motyogom halkan, és igazán hülyének érzem magam.
- De igen...de belefeledkeztem a munkámba és mikor meg akartalak keresni akkor találtam meg a cetlidet. Akkor azonnal hívni kezdtelek, de nem vetted fel.
- Mert megharagudtam... - hajtom le a fejem. Olyan gyerekes vagyok... Borzasztó mérges vagyok magamra.
Felsóhajt, és az acom kezei közé veszi.
- Rendben semmi baj...felejtsük ezt el Hazzy... - suttogja a fülembe ami megnyugtat.
- Aludj vissza kicsim... - dörmögi rekedtes hangján a fülembe. Kicsim... Ezt mondta. Mélyen magamba szívom a finom illatát és újra rá pillantok. Olyan kedves most a tekintete, biztonságot adó. Azon eszmélek fel hogy puha ajkai finoman tapadnak az enyémekre. Ez a kis csók melegséggel áraszt el. Szerelmes vagyok belé...bár elmondhatnám neki... Hamarosan már a mellkasához bújva alszok el.

- Baby fiú... - érzem meg Lou ujjait a fürtjeimben. - Kelni kell...csináltam neked reggelit... - mondja kicsit fanyari hangon mire még csukott szemekkel felkuncogok. Louis főző, sütő tudománya nagyon híres.
- Mii? Baby ne nevess, nem vicces - kuncog ő is majd hirtelen megcsikiz. Erre kipattannak a szemeim és nevetve gurulok odébb. Louis nem enged, azonnal fölém magasodik.
- Szabad kinevetni Apucit? - suttogja a fülembe szexin, amitől teljesen kiráz a hideg, de fel is kuncogok. - Ki akarok próbálni valamit Hazza... - suttogja és kedvesen simogatja a karjaimat.
- Rendben... - szuszogom bár nem tudom mit szeretne.
- Feküdj szépen el az ágyon - suttogja és a hideg folyamatosan kiráz tőle. Hangja egy angyaléval vetekszik. Olyan szexi...rekedtes, magas. Kezei bejutnak a pólóm alá és ott kezd el simogatni.
- Lou... - motyogom és figyelem ahogy pólómat már le is kapja rólam. Egy pillanatra eszembe jut hogy talán öltözni kellene már, igyekezni hisz suli van, de ahogy Lou ajkai a felsőtestem kezdik kényeztetni, már nem tudok másra gondolni csak őrá.
Lágyan csókolja a testem különböző pontjait, hol felsóhajtok, hol fel is nyögök egy nagyobbat.
- Szeretnéd cica? - pillant fel rám mikor a nadrágom szélébe illeszti formás ujjait.
- M...mit?...
- Csak mondj igent... - suttogja a csupasz hasamra.
- Nem tudom mire mondok igent...
- Az nem baj baby...csak mondj igen... - húzza végig a nyelvét alhasamon. Zúg a fejem, teljesen elveszek az érzésben.
- Igen...igen szabad bármi - motyogom és akaratlanul is feljebb tolom a csípőmet mire elpirulok ő pedig felnevet.
- Nyughass baby, Apuci itt van - kuncog és lassan letolja a nadrágom. Meztelenül fekszek alatta, kiszolgáltatva neki. Remegek az izgalomtól, félelemtől. Pírba borul az egész arcom. Szégyellem a testem előtte...neki annyival tökéletesebb...minden egyes porcikája. Mintha a fejembe látna szólal meg.
- Ne szégyelld magad Harry... Egyáltalán nincs mit szégyellned - morogja, szemei egyel sötétebb árnyalatot vesznek fel, és nem veszi le őket rólam.
Megszólalni nem merek, csak várom mit fog tenni. Forró ajkait hirtelen érzem meg a férfiasságom végén, és megrezzenve nyüszítek fel.
- Lou... - nyögöm.
Az érzés olyan új ami átjárja a testem.
- Baby úgy állsz nekem mint a cövek...teljesen készen vagy nekem, imádom... - morogja, és akkor veszem a bátorságot hogy lábaim közé pillantsak ahol Lou feje helyezkedik el, és...meredező férfiasságom.
- Jézusom...bocsi - nyögöm ki ilyeden, mire Louis csak felnevet és a combom kezdi simogatni.
- Nehogy bocsánatot kérj Hazza Styles, hogy áll rám a farkad - vigyorog mire csak mégjobban zavarba jövök.
- Hé...lazulj el baby oké? Ez csak úgy fog működni - suttogja a fülemhez hajolva majd lágy puszit hint az arcomra, és a számra. A következő pillanatban lábaimat hirtelen a vállára veti, és óvatosan a szájába vesz. Egy sikoly hagyja el ajkaimat, és zihálva pillantok le rá, míg ő kék szemeivel engem vizslat, és fejét lassan mozgatni kezdi.
Köpni, nyelni nem tudok, levegőt nem kapok ahogy egyre jobban bizsereg mindenem. Olyasmi érzés mint mikor egyik este a kezével kényeztetett, azonban ez más...ez sokkal jobb, élvezetesebb.
Morogva nyalogat végig majd egyre gyorsabban mozgatja rajtam a fejét. Nem bírok magammal, szinte sikítozok ahogy hajszol az élvezet felé. Kezei a combomat simogatják lágyan. Nem bírom sokáig, a hajába kapva próbálom figyelmeztetni, de nem érdekli semmi, csak hogy még élvezetesebb legyen nekem. Mikor foga óvatosan végig karcol rajtam már nem bírom, a szájába élvezek. Leizzadva, zihálva a haját markolva nézem ahogy nyel egyet, és lenyalogat. Kerek szemekkel figyelem, ő pedig mosolyogva néz vissza rám.
A lábaim remegnek, ő pedig az ajkaimhoz hajol, majd lágyan csókolni kezd. Érzem a sós ízt a száján, ami csak arra késztet hogy még jobban csókoljam. Végül ahogy elválik ajkaimtól levegőt is alig kapok.
- Louhh.... - motyogom.
- Igen kicsim?... - kezdi el simogatni csupasz hasamat és a takaróval betakargat.
- Én...nagyon jó volt ez... - emelem oda a kezem és megsimogatom az arcát mire újabb csókot kapok.
- Szeretek örömet okozni neked... - suttogja és egy daranig csak bújik hozzám. Kezemet a hajába vezetem és lassan simogatom, úgy mint ő engem.

- Menj el mosdani, mert el fogsz késni... - suttogja és nyom egy puszit az arcomra mikor már majdnem újra vissza aludnék.
Elbicegek mosdani, és egyszerűen csak nyűgös vagyok, mert Louissal akarok itthon lenni egész nap, ehelyett suliba kell mennem...
Nem bírom elfelejteni Lou érintéseit, nyelve mozdulatait...

- Délután itt vagyok érted göndör - mondja a kocsiban, és egy puszit nyom az arcomra. - Oh várj, csak szólni akartam hogy beszéltem Liammel meg Zaynnel, és ha nem gond holnap náluk ebédelhetnénk...
- Oké - bólogatok mosolyogva, majd szaladok is be, mert már megint késésben vagyok. Mióta Louisnál vagyok, sokkal többet kések mint az évben bármikor is együttvéve.
A folyosókon már senki nincs, én szinte beesek matekra.
Végig hallgatom a tanárom unalmas monológját arról, hogy miért is szemtelen dolog vele szemben ha kések, végül csak lapítva lesek magam elé és a reggel emlékei ugranak az eszembe.
- Harry! - kúsznak be gondolataimba szőke barátom szavai.
- Hé Harry hallasz te engem? - pislog mellőlem, és halkan suttog nehogy az a szipirtyó tanár elkapjon minket.
- Mi történt tegnap?...Nagyon leszidott?
- Majd megbeszéljük - bólogatok gyorsan majd szinte végig alszom az órát.

Egész nap Niallel voltam, elmeséltem neki hogy mi történt miután hazavitt Louis, de a ma reggelt nem említettem.
Niall szerint Louis védeni akart engem, és én is tudom jól. Nem viselkedett volna olyan kedvesen velem ha nem szeretne... Igazából nem tudom mit érez irántam. Fogalmam sincsen...bárcsak szerelmes lenne belém, és úgy szeretne engem mint én őt, de...sosem mondja hogy szeret.

Szünetekben Niallel és Mirával lógtam. Egyre kínosabb a lány előtt állnom, pedig a leges legjobb barátnőm. Mindent elmondtam neki régebben de most...csupa hazugságot kell mondanom ha Louisról kérdez, ez pedig egyre több bűntudatot kelt bennem.
Vajon Louis barátai szerencsétlen kisfiúnak fognak tartani a holnapi ebédnél, ha jobban megismernek?... Őket biztosan jobban szereti mint engem...
A nap folyamán nem egyszer jutott eszembe a reggel. Louis a karjaiba zár, a nevét nyögöm ő pedig kényeztet...forró nyelve van...
Azt akarom hogy csak velem foglalkozzon...csak engem szeressen.

Hali mindenki! ❤❤
Remélem kipihenitek magatokat a hosszú hétvégén!
Én írással fogom tölteni! 💖💖💖
Igyekszem mindenből hozni nektek részt hamarosan! Tudom hogy nagyon el vagyok tűnve :'c
De higgyétek el igyekszem! 💖

Azért remélem tetszett nektek a rész, és ha így van kérlek hagyj egy kommentet, csillagot! 😘
Köszönöm szépen hogy ennyien itt vagytok velem még mindig és támogattok!
❤❤❤

(2018.03.16.)