Sziasztok! Belekezdtem egy új történetbe, remélem tetszeni fog! Ha érdekel olvass bele! ❤👇❤👇

- Szóval a nagy ötletetek az volt, hogy családot cseréltek? - próbáltam értelmet találni az egyébként elég fura ötletben, de nem nagyon sikerült.
- Igen! Mivel folyton panaszkodik az anyjára meg nővérére. Pedig ők a legjobbak, nagyon jó fejek ám! Főleg a nővére! Érted? Ráadásul tök izgi lenne! Csak két hét! Nagyon jó fej, meglennétek! Aranyos fiú.
- Szóval velem nem szeretsz lakni? - vontam fel a szemöldökömet.
- Nem erről van szó apa, hanem arról, hogy kicsit izgalmasabb legyen minden, és Harry belássa, hogy a családja jobb, mint... - vigyorodott el.
- Én?
- Ahamm... - mosolygott pimaszul a nevelt lányom.
- Na jó. Bele mehetek, de erre innom kell.
Mira boldogan tapsikolni kezdett és azonnal szaladt, hogy felhívja, valószínűleg Harryt.

Most költöztünk be az új házunkba, az új városba. Mirabes, a tizennyolc éves lányom már egy hónapja chatel egy bizonyos Harry Styles-al, akivel most egy iskolába került. Míg Mira végzős, Harry tizedikes. Mira elmondása szerint ő a legjobb barát, nagyon kedves, aranyos, és nem kell féltenem, mert Harry meleg, így biztosan nem fog a lányomra mászni. Harryt még nem láttam és a költözködés miatt felbolydult házunkba nem is hívtuk meg, csak Mira ment át hozzá mostanság.
Mira igazság szerint a nővérem lánya, aki tizennyolc éves volt csupán mikor Mira született. Aznap Fiona nővérem szerelme Adam, akitől a gyerek is van, autóbalesetet szenvedett, és belehalt. Én akkor még csak tizenegy éves voltam, egy árvaház lakója. Szüleimet nem is ismertem, Fionából is kevésre emlékszem, de amire emlékszem, az mind kristály tisztán él az elmémben. Együtt kerültünk az árvaházba. Én még nagyon kicsi voltam, nem sok mindent fogtam fel, de Fiona megvédett. Ha jól tudom Mira nem is fogant volna meg, ha nővéremék nem hamarkodták volna el azt a bizonyos dolgot. Áldom az eget, hogy vévül elhamarkodták, mert imádom Mirát, aki apjának hív.
Eleinte gyűlöltem, majd hamar megimádtam a csöppséget. Azóta is én nevelem, bár azt, hogy meleg vagyok, sohasem fogom neki bevallani.
Fiona huszonegy éves volt mikor szintén autóbalesetben meghalt, így a kis Mira az árvaházba került, hozzám. Akkoriban még úgy volt, hogy ha Fiona összegyűjt még pénzt, engem is magához vesz.
Az árvaházban nagyon összetörtem mikor megtudtam, nővérem is meghalt, és nagyon nem érdekelt Mira. Nem is foglalkoztam vele. Mikor aztán nagykorú lettem, elhagytam az árvaházat, Mirát pedig rám bízták, hozzám került, nekem kellett nevelni úgy, hogy ő mindössze tíz éves volt, én meg tizennyolc.
Nem éppen életem legkönnyebb időszaka volt, nehezen viseltem.
Pár éve értelmesen leültünk beszélgetni, és elmeséltem neki mindent.
Tudom, hogy nem a legszebb történet, de ezzel kapcsolatban nem akarok titkolózni, hazudozni neki. Mira elfogadta, de nem tudom nem észre venni mennyire szeretne egy anyukát, és mennyire bántja a múlt.
Imádom a lányom, és tudom, hogy ő is szeret, neki is nehéz gyerek kora volt, ezért mindent amit csak tudok meg akarok tenni érte. Mostanában, hogy kamaszodik egyre jobban meggyűlik vele a bajom. Már nem a legújabb hercegnős újság, meg baba érdekli, és lecsesz, ha bármi cuccához is hozzá nyúlok. Ráadásul folyton hisztizik. Néha meg már úgy viselkedik mint egy kész felnőtt nő. Ilyenek a kamasz lányok? Vagy csak én nevelem rosszul? Pedig mindent megteszek.

A szinte már teljesen kész konyhába mentem, és a hűtőhöz lépve kivettem egy doboz sört, amit nem röstelltem azonnal felbontani, és nagyokat kortyolva eltüntetni. Nem tagadom, hogy abban az időben mikor kikerültem az árvaházból inni kezdtem, és cigizni. Senkim nem volt aki segíthetett volna, nem volt senki rokonom.
Egy valaki állt csak mellettem, Zayn. Ő volt az, aki mindig is mellettem állt. Ugyanabban az árvaházban nevelkedtünk, egy idősek vagyunk, és eleinte utáltuk egymást, majd a sanyarú sors összehozott és elválaszthatatlan barátok lettünk.
Ő biszex, de mi sosem voltunk együtt, semmilyen értelemben. Persze, sokszor átfutott az agyamon, hiszen Zayn egy igazi szex báró, de nem akartam elrontani a barátságunkat, úgysem lett volna belőle több. Mikor én éppen egy árokban fetrengtem valahol részegen, ő akkor is vigyázott lányomra. Azóta sokkal jobb a helyzet, és ezt megint csak Zaynnek köszönhetem. Volt olyan is, hogy falazott nekem Mira előtt, míg én kedvemre kúrtam a közeli meleg bárokban. Ez még van, hogy manapság is megesik.
Neki köszönhetem, mert egy-egy nagy pofonnal mindig észhez térített ilyenkor. Hálás vagyok neki.
Jelenleg egy Liam Payne nevű fiú kerülgeti, bár Malik túl szent ahhoz a hapsihoz. De jó fej a srác, bírom. Találkoztunk már párszor. Ha nem az a domináns típus lenne, még én is lecsapnék rá.
- Apa! - pattant ki a konyhába Mira. Hosszú, világosbarna, enyhén hullámos haja kuszán lóg mindenfelé. Csinos arca, és az enyémhez hasonló szép kék szeme van. Mira gyönyörű lány.
- Harry anyukája azt kéri, hogy a csere előtt menjünk el hozzájuk egy közös vacsorára, mondjuk szombaton.
- Az holnap van...
- Igen! - vigyorgott, majd könyörgő pofira váltott, aminek nem tudtam ellen állni.
- Jól van - adtam meg magam - Ott leszünk.
Fáradtan írtam rá Zaynre, aki nem nagyon reagált, úgyhogy inkább elmentem fürödni. Zúgattam egy kis Slipknotot, majd megnéztem Mirát mi van vele. Az ágyán ült, és éppen beszélt valakivel. Az a valaki Harry volt.
- Itt van apa - közölte a fiúval, majd
felnézett rám.
- Gyere, köszönj a fiadnak - vigyorgott.
Esetlenül lépkedtem a rózsaszín paplanhoz, és leültem rá, majd ránéztem a kijelzőre. Harry homályos, mosolygós arca nézett vissza rám. Nem nagyon láttam, de már így ki tudtam venni a sötét göndör fürtöket, és a nagy zöld szemeket.
- Csókolom! - zökkentett ki a bambulásból Harry, aki vigyorogva integetett a kamerába. Zavart, hogy nem tegez, hisz csak huszonöt éves vagyok, de én is úgy tanítottam Mirát, hogy idegen felnőtteket ne tegezzen.
- Szia... - tapadtak szemeim a kijelzőre.
- Én Harry Styles vagyok, Mira haverja.
- Én pedig Louis Tomlinson vagyok, az apja...
- Hé! Apa! Menny most már ki, majd holnap találkoztok - kezdett el lökdösni a lányom.
- Hé! - fordultam felé, bár kék szemeim nehezen tudtak elválni a képernyőtől - Kimegyek, de neked most már aludnod kell, úgyhogy tegyétek le a telefont.
- Nemár apa, péntek van, ráadásul tizennyolc éves vagyok!
- Éppen ezért. Ki kell aludnod a hetet.
- De apa a velem egyidősek most részegre isszák magukat különböző bulikban!
- Tíz perc múlva visszajövök, és ha nem fekszel az ágyadban a telefonod nélkül, akkor megvonom a tabletet, tévét...egy hétre.
- Nem teheted! - szűkült össze kék nagy szeme.
- Szia Harry - köszöntem el a göndörtől.
- Viszlát! - mosolygott kedvesen, bár a rosszminőségű kamera miatt nem láthattam rendesen. Kimentem, és halkan bezártam magam mögött az ajtót. Még hallottam, ahogyan Mira azt ecsetelgeti, hogy szar szülő vagyok, és neki csak jó lesz az a családcsere. Fáradtan fújtam ki a levegőm, és a nappali kanapéjára rogytam, benyomtam a tévén valami meccset. Nem akarok én olyan hiper szigorú szülő lenni, és nem is hiszem, hogy az vagyok, de Mira lázad, és az bizony szar helyzet. Nehezen kezelem. Ilyenkor jönne jól neki egy anyuka, és egy igazi, tapasztalt apuka. Egyébként is rengeteget ostorozom magam, hogy rossz vagyok, nem vagyok elég jó neki.
Megesett rajta a szívem, és a beígért tíz helyett, húsz perc múlva nyitottam be halkan szobájába, ahol a lámpa le volt kapcsolva, a telefon pedig a világos barna faasztalon pihent, amit még én faragtam ki neki Zaynnel, mikor még kicsi volt.
- Alszol? - suttogtam.
- Nem - hallottam meg a párnák alól durcis hangját.
Óvatosan leültem az ágy szélére.
- Nagyon szeretlek Mirabes Tomlinson. És hidd el nekem, hogy jót akarok...ezt a családcsere dolgot, szóval akarod még?
- Igen apa, jó buli lesz. Legalább összehaverkodsz a legjobb barátommal - bújt ki a párnák alól.
- Ráadásul kipróbálhatom milyen testvérrel élni...meg egy anyával...Harry pedig azt, milyen egy apa... - Elszorult szívvel hallgattam, és abban a pillanatban rájöttem igaza van. Hiszen anya nélkül nevelkedett fel, és most, hogy kamasz lett, igazából már felnőtt, ez elég nehéz neki. Ezért fogom neki engedni, csak ezért.
- Harry? Mármint Harrynek az édesapja?
- Lelépett. Már nagyon rég. Ott hagyta Mayat az édesanyját valami nőért. Magára hagyta a két gyerekkel.
- Sajnálom.
- Mutasd meg neki milyen egy gondoskodó apa oké?
- Úgy lesz - ígértem meg határozottan. - Aludj jól! - keltem fel az ágyról.
- Jó éjt apa!
Már az ajtóban voltam mikor utánam szólt.
- Szeretlek.
- Én is téged - mosolyogtam vissza, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Mivel Zayn azóta sem írt vissza, inkább elvonultam a szobámba, és a sötétkék paplanba bújtam. Gondolataim még elidőztek Harryn. Vajon milyen lesz egy idegen fiúval két hétig? Ráadásul meleg az illető, csak úgy, mint én. Kíváncsi vagyok már közelebbről is erre a Harry Stylesra.

Köszi hogy elolvastad! Ha tetszett vote, komi, hogy tudjam érdemes-e folytatnom! ❤❤❤ 😝 ❤❤❤
(2017.06.07.)