Gyakornoki állásra volt szükségem, hogy fizetni tudjam az albérletet. Késésben voltam, és nem néztem az orrom elé mikor véletlen neki mentem. Ő elkezdett az utca közepén ordítani velem, majd másnap már a könyvelője voltam teljes állásban az egyetem mellett.

Fél évnyi ismeretség után megkérte a kezem. Én igent mondtam. Mindenki azt mondta meg fogom bánni, és, hogy ez még túl korai lenne, de engem nem érdekelt. Az esküvőig minden rendben ment, sőt, még az után két napig is... Aztán minden megváltozott.

Ő egy művész. Egy hatalmas birodalmat irányít, egy lemezkiadó céget. Milliárdjai vannak. Vele ellentétben én csak a cégének vagyok a könyvelője meg a gazdasági igazgatója.

Eleinte szeretett, legalábbis ezt állította, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ő saját magán kívül nem igazán szeret mást.

Az egyetlen ember, akit talán képes teljes szívéből szeretni, az a lányunk, Penelopé.