,,Ma sokkal csendesebben szeretem, de ugyanúgy képtelen vagyok másra gondolni..." -Paulo Coelho

*55 évvel később*

Drága Harry!

Mikor ezt a levelet olvasni fogod én már valószínűleg nem leszek, de szeretném ha tudnád, hogy örökké szeretni foglak.
Őszintén szólva az első búcsúlevelemet a nászéjszakán írtam, a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy túl élem, de végül sikerült... Féltem tőled, rettegtem, féltem, hogy újra megversz... Te azt mondtad szeretetből teszed, hogy ne legyek egy házisárkány, de én nem hittem neked, teljesen abszurdnak tartottam. Ha szeretsz valakit akkor nem vered meg, ez lenne a normális, el se tudtam képzelni, hogy lehet valakit szeretetből bántani, hiszen engem ezelőtt csak dühből vertek, saját élvezetre. De mikor megszületett Penelopé, egyre nagyobb lett és egyre neveletlenebb, bebizonyítottad nekem, hogy igenis lehet szeretetből ,,bántani" valakit.

Ahogy teltek az évek egyre jobban beléd zúgtam. Tudósok szerint, a szerelem maximum kettő évig tart, aztán átalakul szeretetté és már csak tiszteled a társad, de ez rám egyáltalán nem volt igaz. Én még hatvanegy évvel később is érzem a pillangókat a gyomromban mikor rád nézek, még mindig ugyanúgy szeretlek és szeretni is foglak. Szerelmes vagyok beléd és tisztellek az elejétől kezdve, míg világ a világ.
Mindig is tudtam, hogy nagy családot szerettél volna. Szerettél volna egy kisfiút, utána pedig egy gyönyörű kislányt, hogy megvédhesse a húgát a bajban. Te tudtad, hogy meddő vagyok, az elejétől kezdve, de mégis feleségül vettél, ezzel bebizonyítottad nekem, hogy igazán szeretsz és magamért szeretsz.

Az esküvő után egy évvel terhes lettem... Igazi csodának számított, hiszen az esély arra, hogy teherbe essek, egyenlő volt a nullával. Mikor megtudtad, hogy lányunk lesz őszinte mosolyt láttam az arcodon. Akkor láttalak először szívedből, őszintén mosolyogni. Szerintem abban a pillanatban te voltál a legboldogabb ember a földön... Mindenben mellettem álltál és támogattál -legalábbis míg terhes voltam... S habár voltak nehezebb éveink, nem is kevés, senkivel sem cserélnék, semmi pénzért sem.
Együtt felneveltük a gyönyörű lányunkat, aki megadta neked azt, amire én sohasem voltam képes, egy csodálatos fiú unokát, majd egy kislányt, a kisfiú nagyfiú lett és csodálatos dédunokát hozott össze nekünk, szintén egy fiút... Szerintem sikerült kárpótolniuk fiúkkal...

Harry, te egy csodálatos ember vagy, neked van a leggyönyörűbb lelked a világon. Szigorú vagy, nem is kicsit, de ez csak a felszín. Mikor először voltam nálad, azt írtam a hálanaplómba, hogy szeretném ha kinyílnál nekem és jobban megismerhetnélek, úgy gondolom ez sikerült... Gondoskodtál róla, hogy megfelelő endorfint termeljen a szervezetem és ne tudjak ülni a fenekemen.

Szeretném ha boldog lennél. Ígérem az álmaidban újra találkozni fogunk, s ezek az álmok egyszer valósággá válnak. Ígérem egyszer újra találkozni fogunk, s onnantól kezdve örökké együtt leszünk. Ha létezik menny meg pokol, mi a poklot fogjuk uralni, közösen, ha van újjászületés akkor a következő életünkben is együtt leszünk. De ígérd meg nekem, hogy nem csinálsz butaságot annak érdekében, hogy ez hamarabb megtörténjen! Ne tégy dühből soha, semmit! Ha eljön a te időd visszajövök érted és magammal viszlek, ígérem! 

U.i.: Az összes naplóm a dolgozószobám széfjében van, mind a hatvankettő. Azért nem spanyolul írtam, hogy egyszer megtudd, milyen volt nekem, mit éreztem és hogyan éltem át a nehezebb időket...

Örökké szeretni foglak: Dolores

Három hónap telt el Dolores halála óta, azóta Harry teljesen összeomlott. Dühös volt, szörnyen dühös, amiért Dolores elhagyta őt, de belül haldokolt a fájdalomtól. Amikor megtudta, hogy Dolorest már soha többé nem ölelheti meg és nem csókolhatja meg, egy gyönyörű, s hatalmas kápolnát építtetett Dolores emlékére. Szerette a nőt, jobban mint bárki mást, a világot jelentette számára. Minden este vele álmodott és egyre jobban hiányzott neki. Harry milliószor elolvasta a búcsúlevelet, újra és újra. Azt gondolta ez csak egy szörnyű rémálom, de sajnos nem az volt. Tudta, hogy el fog jönni a nap, mikor már nem lesznek fizikailag együtt, de nem volt rá felkészülve. Tudta, hogy Doloresnek nincs sok hátra hiszen idősek voltak, de reménykedett abban, hogy ezt neki sose kell átélnie mivel kilenc évvel idősebb nála...

Fél évvel Dolores halála után, Harry látta őt. Dolores visszajött érte, ahogy ígérte, s magával vitte egy sokkal szebb helyre ahol újra együtt lehettek, s örökké együtt élhettek. Ez az ő történetük vége. Bebizonyították, hogy habár nem volt mindig minden a legnagyobb rendben köztük, szerették egymást és rengeteget jelentettek a másik számára, ez fontosabb volt az összes hülyeségüknél. Egy nagyon mély és erős belső kötelék soha nem engedte nekik, hogy amíg élnek szétváljanak. 

,,Az igaz szerelem sose múlik el."

Még ma írok egy "írói utószót" addig sírjatok nyugodtan😭😭😭