*Harry szemszöge*

Az új év első napján végig csak az ágyban voltunk és szexeltünk Lola-val. Kihasználtuk, hogy végre csak ketten vagyunk és nem kell dolgozni meg hasonlók.

A nap folyamán rájöttem mi hiányzott az életemből Penny óta; Dolores és az ő gyönyörű teste. Hiába volt 35 hétig terhes, vajúdott napokig és szoptatta nyolc hónapig Pennyt, semmi terhességi csík nincs rajta, gyönyörű feszesek a mellei, a bőre... Nem hiába fizetem a jóga óráit, megéri, ezért a testért bármit megteszek.

-Harry nem gondolod, hogy valami hiányzik?- kérdezte Lola két menet közt

-Nem, minden tökéletes csak adj még egy percet és folytatjuk!

-Úgy értem túl nagy a csend.- alig mondta ki megszólalt a telefonom valahonnan a padlóról

-Érted bármit királynőm. -kacsintottam rá amit ő egy morgással és szemforgatással díjazott.

-Nem veszed fel?

-Nem. Ha fontos majd visszahív vagy hagy üzenetet!

-Vedd fel, lehet, hogy valami fontosat akar mondani. Én itt leszek és megvárlak téged is meg a „kicsi" Harry-d is, addig legalább feltöltődik!- vigyorgott perverzen. Még mindig remegett a lába az előző körtől, de már a következőt akarta. Egy igazi főnyeremény ez a nő!

Kitúrtam a takarók alól a telefonom

-Mikoj jöttök értem? Már este hét ója van és a mami azt mondta ebéd után itt lesztek!- ennyit a Penelopé mentes napról

-Neked is szia.

-Apaa!- nyafogott

-Még csak hat óra van, valamit nagyon elnéztél drágám.

-Nem ez a lényeg! Gyejtek éjtem moszt!!!- ha itt lett volna legszívesebben felpofoztam volna. Mégis, hogy képzeli egy négy éves kis szaros, hogy követelőzzön?!

-Penelopé vigyázz a szádra!

-Mikoj jöttök értem?

-Hétkor.

-De ha késtek hisztizni fogok!

-Anélkül is hisztizel akkor nem teljesen mindegy?- nagyon szeretem őt, jobban mint az életem de abban a pillanatban a hátam közepére se kívántam, csak az anyját. Mocskosul kívántam azt a nőt aki a világra hozta nekem. -Akarsz még valamit mondani?

-Siessetek!

-Szia!- letettem mielőtt elkezdett volna hisztizni

-Penny volt az?

-Igen.

-Hiányzol neki igaz?

-Nem hinném.

-És most mit fogsz csinálni? Apuci pici hercegnőjét választod vagy befejezed amit elkezdtél a királynőddel?

-Befejezem amit elkezdtem a drága mujerem-el, a reina-mal.

-Borzalmas a spanyol kiejtésed, szerintem nem kéne erőltetned édes marido-m!

-Az lehet, hogy az én spanyol kiejtésem ritka szar, viszont a tiéd nagyon szexi!

-Tudom.- a telefonom elhajítottam és az ágyba mentem a gyönyörű feleségemhez, majd folytattuk ahol abba hagytuk...

~*~

~Alyssa szemszöge~

-Harry, rossz irányba megyünk!

-Tudom. Erre hosszabb az út és többet lehetek veled.

-Penny a lányod!

-Az lehet, de ez a saját érdeke is.

-Borzalmas vagy Harry. Más a fél kezét odaadná egy olyan gyönyörű, egészséges, okos, tökéletes gyerekért mint a tiéd te meg eldobod!

-Nem dobom el, szeretem, sőt, imádom őt, de néha annyira fárasztó és mikor hisztizik legszívesebben felpofoznám.

-Ezt is teszed.

-De utálom ezt tenni vele.

-Nem úgy tűnik.

-Jajj Lora, muszáj mindig kötözködnöd?!

-Ne szólíts Lorának!- mondtam higgadtan. Utoljára körülbelül két éve szólított Lorának és már akkor is leordítottam a fejét aminek nem lett túl jó vége...

-Miért?

-Mert.

-Nem tudsz normálisan válaszolni? Lora, Lora, Lora, Lora, Lora...

-ELÉG!- sikítottam- Szólíthatsz Lolának, Lolitának, Loles-nek, Doloresnek, Alyssának, Lyssának, Alynek, sőt még akár Lizzynek is, de nagyon szépen megkérlek ne hívj Lorának!

-Miért ne? A Lora egy szép név.

-Nem, nem az! Nem vagyok Lora!- a szemeimben könnyek gyűltek

-Gyerünk baby, mond el miért nem szereted ha Lorának hívnak!

-Ne haragudj, de nem tartozik rád.

-Lassan hat éve vagyunk házasok, legalább hat éve laksz nálam és nem tudhatom miért nem szólíthatlak Lorának? Ez hülyeség!

-Harry miért nem tudod elfogadni azt a tényt, hogy vannak olyan dolgok amikhez neked az ég egy adta világon semmi közöd nincs!?

-Mert a feleségem vagy!

-És?! Ez nem jelenti azt, hogy mindenről tudnod kéne! Nem csaltalak meg, nincs szeretőm meg semmi hasonló!

-Akkor meg miért olyan nehéz elmondani Lora?

-Harry kérlek fejezd be!

-Mond már el az ég szerelmére és békén hagylak!

-Amikor kicsi voltam apa mindig Lorának hívott.

-És mi ezzel a probléma?

-Az apám egy alkoholista beteg disznó aki verte a feleségét, a gyerekeit, akinek egy józan napja nem volt öt éves korom óta és utálom ő.

-Olyan volt mint én?

-Nem. Ő ájulásig verte az anyámat és a gyerekeit sem igazán kímélte... Te nem azért vered Pennyt mert élvezed hanem azért, hogy legyen belőle valaki, ő viszont azért vert minket mert neki jól esett és élvezte. Ráadásul te már legalább egy éve nem ittál ami miatt nagyon büszke vagyok rád.

-Nekem azt mondtad meghalt.

-Mindenkinek ezt mondom, de igazából nagyonis él és virul valahol Kolumbiában.

-Van más titkod is?

-Nincs.

-Akkor olyan amit nem mondtál el?

-Olyan van.

-Akkor hallgatom.

-Nem!- egyáltalán nem akartam neki a múltamról mesélni, senkinek semmi köze nincs hozzá, nemhogy neki.

-Így is játszhatunk. -megállt az út szélén, leállította a motort és minden figyelmét rám szentelte- Addig nem megyünk tovább míg el nem mondasz mindent amit tudni akarok!

-Biztos nem! Ismersz, mindent elmondok neked amiről tudnod kell, nincsenek előtted titkaim, de miért nem hagyjuk ezt a témát?

-Mert gyakorlatilag nem tudok rólad semmit.

-Több mint hat év állt a rendelkezésedre, hogy megismerj, ezzel már elkéstél!

-Sosincs késő...

-Néha annyira utállak téged! Mit akarsz tudni?

-Mindent.

-1989. május 9-én születtem  egy Sogamoso nevű kolumbiai városban, Helena López és Julio Rodríguez második gyermekeként...

-Második?!

-Csss! Folytatnám! ...Dolores Rosalía Rodríguez López néven. Van egy báttyjám, Daniel, aki hat évvel idősebb nálam. Négy éves koromig a dolgok rendben mentek, nem voltunk milliomosok, sőt, még a közelében se voltunk, de boldogok voltunk és madre próbált mindent megadni nekünk amire szükségünk volt. Egy szép napon padre munkahelye csődbe ment. Ezelőtt mindig játszott velem, elvitt a játszótérre, vigyázott rám, meg minden. Én voltam az ő porcelán babája. De egy nap minden megváltozott. Padre teljesen részeg volt mikor haza tért, kiabált madre-val, tört-zúzott a nappaliban. Dühös volt, minket hibáztatott amiért elvesztette az állását. Madre egy teljes évig tűrt, de miután már minket is bántott, madre besokalt. Minden félretett pénzét összeszedte és elvitt onnan, de Daniel nem akart jönni és akkor hazaért padre... Daniel kezdett olyan lenni mint ő... Persze tizenegy évesen még nem volt alkohol függő, de durva volt és mogorva. Madre nem győzködte tovább Daniel-t, elvitt, mielőtt még túl késő lett volna és bármennyire is fájt neki, ott hagyta Daniel-t. Mivel padre elitta a vagyonunkat szó szerint a nulláról indultunk Wellington-ban. Anyának ápolónői végzettsége van, és nagy nehezen, de sikerült állást találnia, emellett pedig pincérnő volt egy helyi étteremben. Elég fiatalon elhatároztam, hogy nem akarok ilyen körülmények között élni a jövőben. Ösztöndíjból és rengeteg diákmunkából sikerült kivennem Denverben egy albérletet és éppen állásinterjúra mentem mikor találkoztunk.

-Annyira zavarodott voltál. -mosolygott

-Te is az lettél volna ha egy két méteres férfi elkezd veled ordítani Denver közepén!

-Előszöris, ezért kell a lábad elé nézni, másodszor, 178 centi vagyok, ami nem olyan magas, te vagy túl alacsony. Folytasd!

-Elég nagy sokként ért mikor felvettél egy harmadéves egyetemistát teljes állásra. Ráadásul keresve se találhattam volna jobb munkahelyet és a havi fizetésem több volt, mint amit  madre keresett két állással. De mindigis utáltam azt a tényt, hogy egy milliárdos zenésszel járok, ott voltak a rajongóid utáló levelei és az egész világ úgy tartott számon mint egy senkiházi kurvát, aki csak a pénzedre hajt, ami azt illeti még most is... De ez  sosem volt igaz. Néha utáltam, hogy ennyire gazdag vagy, megadsz/megveszel nekem mindent, erre én semmit nem tudtam adni neked. Néha, sőt, elég gyakran elviselhetetlen, mogorva, arrogáns, bunkó és durva vagy, de mégis szeretlek. És nem azért, mert sok pénzed van hanem, mert vannak jó pillanataid, amiket imádok. Amikor kedves vagy, mikor Penny-vel vagy. Olyankor is imádlak mikor a vágytól ég a tűz a szemeidben.

-Aki nem bírja elfogadni, hogy feleségem van az nem rajongó hanem egy beképzelt, álmodozó ribanc. Azok az apróságok amiket én adok neked semmi ahhoz képest amit te adsz nekem. Mindig utáltam kézzel fogható ajándékot kapni, mert csak foglalják a helyet teljesen feleslegesen. Sose értettem, hogy bírsz velem lenni. Annyi sok szörnyűséget tettem veled, de te mégis velem maradtál.

-Nincs más választásom.

-Ez mondjuk igaz...

-Elmondanád mégis mit adtam neked?

-Egy gyönyörű kislányt, és azt, hogy itt vagy nekem. Amikor nem tudsz aludni és rémálmaid vannak meg hasonlók az az apád miatt van, igaz?- kezdett neki összeállni a kép

-Többek közt...

-És még?

-Miattad...

*

La reina- királynő
El padre- apa
La mujer- feleség
El marido- férj