8. Fejezet

*Harry szemszöge*

A lábam egy helyi bár fele vezetett. Két vodkával akartam indítani de miután a pultos kurva ideadta már semmi kedvem nem volt az egészhez.

A farkam már akkor kőkemény volt mikor megláttam Lyssa-t abban a fűzőben, és mikor ott riszálta előttem a seggét az csak rátett egy lapáttal. Legszívesebben rácsaptam volna arra a kívánatos popsijára, nem túl erősen, de úgy, hogy ott maradjon a tenyerem nyoma, hogy lássák kihez tartozik, majd megbasztam volna az asztalon, nem törődve senkivel és semmivel.

A legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy Dolores így ki fog akadni. Szívem szerint utána mentem volna és addig vertem volna míg beszélni tud, de még időben sikerült megfékezni magam és most itt ülök ebben a kibaszott bárban.

Kate egy azon nők közül akiket megbasztam és ott hagytam a szarban. De valamelyik nap rájött az öt perc és jött a szokásos dumával, hogy így meg úgy szeret, szó szerint rám mászott és mielőtt leállíthattam volna a nyelve a számban volt. Lola nyilván csak eddig látta és elment mielőtt megpofoztam Kate-et.

Maia pedig az egyik legbetegebb exem. Fél Amerika végig ment már rajta és az összessel elhiteti, hogy terhes tőle. Gusztustalan.

A legszerencsésebb ember vagyok a világon, hogy Dolores-t magaménak tudhatom. Tudom, hogy sosem csalna meg és megnyugtat az a tény, hogy rajtam kívül még senki nem ért hozzá ott ahol én, és nem is fog senki mert eltöröm a kezét majd kiherélem az illetőt.

Amikor nekem jött az utcán már akkor bele szerettem, a zavartságába, a gyönyörű mosolyába, a telt kebleibe... mindenébe. Egy igazi szájhős, de mikor velem van látom a félelmet a szemeiben, a rettegést. Fél tőlem és én ezzel tökéletesen tisztába vagyok, hiszen ez volt a célom már az eleje óta. Uralkodom felette, mint minden ember felett.

Tudom, hogy tud azokról a lányokról akikkel megcsaltam, de mikor megtudtam, hogy terhes megfogadtam, hogy soha többet nem fogom ezt tenni vele. Dolores a legkedvesebb, legszebb, legokosabb nő, akit valaha ismertem és neki van a legnagyobb szíve az egész világon.

Két ember van a világon akiért bármit megtennék, akiket képes vagyok teljes szívemből szeretni; Penelopé és Dolores. Ha bármelyikőjüket is elveszíteném abba bele döglenék.

Mikor feleségül vettem Lola-t, megígértem az anyjának, hogy vigyázni fogok rá most meg mégis ebben a kurva bárban vagyok, azt se tudom mit csinál vagy egyáltalán hol van az én Latin-amerikai szépségem.

Nem tagadom, az eredeti tervem az volt, hogy hulla részegre leiszom magam aztán talán haza megyek- már ha egyáltalán feltudok állni-, de Lyssa utálja ha részeg vagyok, mert elmondása szerint sokkal agresszívabb és durvább vagyok olyankor, amit ő utál.

Csak szemeztem a finom vodkával. Hiányzott az íze, ahogy végig marta a torkom. Nem sok kellett, hogy megigyam, de akkor Dolores-re gondoltam és a lányunkra és inkább haza mentem abban reménykedve, hogy ott lesz ő is. Nélküle semmi vagyok. Hiába a nagy házak, yachtok, autók, pénz... nélküle semmit sem ér.

~Alyssa szemszöge~

Miután ott hagytam Harryt rájöttem, hogy gyakorlatilag semmim sincs. Mielőtt megismertem őt egy kis albérletben éltem, ami azóta már meg sincs, ha meg anyához mentem volna az feltűnt volna Penny-nek és hamar összerakta volna, hogy valami nincs rendben. Így haza mentem és imádkoztam, hogy Harry ne jöjjön utánam de ne is kezdjen el újra inni.

Már éjfél is elmúlt mikor zörgést hallottam lentről. Tudtam, hogy Harry jött haza és már csak a remény maradt, hogy nem holt részeg... Hallottam ahogy jött fel a lépcsőn, majd be a hálószobába. Próbálta halkan levenni a ruháit, nem nézett ki részegnek... Közelebb jött az ágyhoz, s letérdelt előttem. A hatalmas keze az arcomat kezdte el simogatni, mire automatikusan odakaptam a kezem

-Harry kérlek ne bánts!

-Ssshhh! Sose bántanálak ok nélkül! -ettől csak még jobban féltem hiszen adtam rá okot az étteremben- Igazad volt.- levette a kezem az arcomról, s a kezébe rakta, majd adott rá egy puszit- És nagyon sajnálom, hogy annyiszor megcsaltalak. Ma este mikor ott hagytál úgy éreztem elveszítettelek. Rájöttem, sokkal jobban szeretlek mint gondoltam. Fontos vagy nekem Dolores. Szeretlek! Te vagy az én egyetlen gyönyörű királynőm, s soha többet nem fogom hagyni, hogy elmenj!

-De azért mosdóba elmehetek egyedül?

-Ha akarod oda is megyek veled.

-Inkább kihagyom.

-Mindjárt jövök. -adott egy puszit az arcomra, aztán elment fürdeni.

Körülbelül másfél óra múlva- ameddig ő fizeti a víz számlát nincs gondom azzal, hogy ilyen sokáig szarakodik- éreztem, hogy besüllyedt alattam az ágy, majd egy erős kéz húzott magához

-Jó éjszakát Dolores!

-Aha. Neked is!- motyogtam fél álomban

~*~

Az éjszaka borzalmasan aludtam, szinte nem is aludtam. Csak forgolódtam és ha sikerült elaludnom akkoris rémálmaim voltak a gyerekkoromról, aztán Harry-vel kapcsolatban is, röviden; borzalmas éjszakám volt. Öt óra előtt tíz perccel úgy döntöttem elég a szenvedésből, inkáb kihasználtam az alkalmat, hogy Harry alszik és olyat tettem amit az öt év alatt még sosem tehettem. Részletesen szemügyre vettem az arcának minden egyes gyönyörű négyzetmilliméterét, néztem ahogy a mellkasa fel-le emelkedik, ahogy ver a szíve... Sokkal nyugodtabb mikor alszik. Olyan mint mikor Penny-vel van. Az arca ki van simulva, nem veszekszik, nem kiabál... Csak fekszik és alszik, talán valami szépről álmodik...

-Mit mondtam a bámulásról Dolores?- pontban öt órakor... Harry többek között a pontosságáról híres. Soha egy percet sem késik, mindig pontosan érkezik mindenhova és pontban 5:00-kor kel fel

-Hogy neked mindent nekem semmit.

-Nem így fogalmaztam, de lényegében igen. Hogy-hogy már fent vagy Loles?- csak madre és Harry hív Loles-nek, amit én kifejezetten utálok. Egy ovis kislány jut róla eszembe. 26 éves vagyok, lassan 27, szerintem már túl vagyok az óvodás korszakomon...

-Nem tudtam aludni.

-Éreztem.

-Sajnálom, hogy emiatt te sem tudtál.

-Megbocsájtok, ha még maradsz egy kicsit. Nem kell aludnod, csak legyél mellettem.

-Oké.- ezzel meg mi a fene történt?! Lehet többször kéne riszálnom előtte a seggem aztán ott hagyni őt egyedül a francba...

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top