Hirtelen felriadtam, teljesen le voltam izzadva, a hajam a homlokomhoz tapadt és egyáltalán nem éreztem jól magam. Kimentem a fürdőszobába, megmostam az arcom hideg vízzel, de semmit sem segített. 

-Mi a baj babydoll? -valaki hátulról megölelt amit egy sikítással díjaztam. -Ssss, baby én vagyok az, nincsen semmi baj! -megnyugtatott Harry hangja de még mindig nem tértem magamhoz. -Elmondod mi a baj?

-A-azt ál-álmodtam, hogy ú-újra n-négy éves kislány vagyok é-és a-apa e-el-elfenekelt azért m-mert n-nem voltam h-hajlandó odamenni ho-hozzá. -sírtam, zokogtam, alig bírtam beszélni. -A-aztán addig v-vert míg e-el nem ájultam, a-aztán mikor magamhoz tértem lementem a-a f-földszintre ahol a-anyáék veszekedtek. A-apa addig ver-verte anyát míg el n-nem ájult, aztán o-ott hagyta a f-fö-földön. Azt se t-tudtam é-él-e még v-vagy s-sem. -egyre jobban sírtam.

-Ne sírj baby, ez csak egy álom volt. -megfordított, s magához ölelt.

-N-nem. Ez megtörtént. Ú-újra átéltem azt a szörnyű é-éjszakát. B-borzalmas volt. E-elment inni, úgy, hogy a gyerekét ájulásig verte, a-aztán a s-saját f-feleségével is e-ezt tette. A-anya azon a-az éjszakán rengeteg v-vért ve-vesztett.

-Hogy élte túl?

-Szerencséje volt. A-a szomszédnő e-egy igazi h-hárpia volt. Kihívta a rendőrséget csendháborítás miatt a-akik aztán h-hívták a mentőket é-és anya a k-kórházban kötött ki. Amíg ott volt én és Daniel anya húgánál voltunk. A rendőrök kihallgatták anyát az éjszakával kapcsolatban, de azt mondta nem emlékszik semmire. -menyasszony stílusban kivitt a nappaliba, s a fotelba ült én pedig az ölében voltam.

-És azután mi történt?

-Semmi. Anya nyilván hazudott. Szerette és még mindig szereti apát, nem akarta bajba keverni. Miután jobban lett kiengedték a kórházból és minden folytatódott onnan, ahol abbamaradt.

-Jobban vagy?

-Nem.

-Édesem, vége van. Ez csak egy álom volt, nem fog újra megtörténni!

-Tudom, de a-akkor is sz-szörnyű volt. Olyan volt mintha ú-újra átéltem v-volna, k-kegyetlen volt... Ne haragudj, hogy felébresztettelek!

-Nincsen semmi baj.

-Ez volt életem egyik legeslegrosszabb éjszakája. -már nem sírtam, de még mindig az álmom hatása alatt voltam.

-Szeretlek, és vigyázok rád. Nem fog újra megtörténni az az éjszaka, ígérem. -még szorosabban ölelt magához. Nem szóltunk egymáshoz, legalábbis szavakkal nem. A karjai biztonságot nyújtottak. Úgy éreztem nem eshet semmi bajom míg a karjai közt vagyok.

Az éjszaka további részében már nem igazán tudtam aludni és Harry se. Csak ültem az ölében ő pedig a hajamat birizgálta vagy a hátamat simogatta, hogy megnyugtasson.

-Mi a baja a maminak? -kérdezte álmosan Penny.

-Semmi. Menjél vissza aludni, még csak hat óra van!

-Nem vagyok álmos.

-Akkor csak próbáld meg. -próbálta rávenni Harry az alvásra mert ha nem alszik eleget szörnyen nyűgös tud lenni arra meg semmi szükségem nincs.

-Alhatok a ti ágyatokban?

-Igen. -a szemeim egyre nehezebbek voltak, majd végre sikerült nekem is elaludnom.

~*~

-Lyssa, baby, ideje felkelni! Édesem, elmúlt dél! -Harry lágy hangjára keltem fel. A hatalmas keze gyengéden cirógatta az arcom. -Hoztunk neked ebédet is. -felkeltem, de csak addig míg Harry ölébe feküdtem. -Lola, nem alhatsz egész nap.

-De éjszaka se aludtam. Én nem vagyok olyan mint te. Nekem szükségem van az alvásra, hogy szép legyek.

-Nekem meg rád van szükségem, úgyhogy keljél fel szépen!

-Nem akarok.

-Baby, muszáj lesz.

-Mmmm. Hol az ebédem?

-És még csodálkozol, hogy Penelopé éjjel-nappal enni akar... Kint van a nappaliban, de előbb öltözz fel!

-Had aludjak még öt percet!

-Nem.

-Naaa, apuci! Nem akarok felkelni! -még jobban hozzá dörgölőztem.

-Nem ismersz véletlen egy Penelopé nevű gyereket, aki ugyanolyan hisztis mint te?

-Gőzöm sincs ki lehet az... De mintha olvastam volna róla egyszer, nem is tudom... Valami kis celebgyerek talán.

-Aha, teljesen ugyanolyan vagy mint ő.

-Halvány lila dunsztom sincs miért lehet ez... De biztos szép, okos, aranyos meg szerény ha rám hasonlít.

-Persze, szerény...!

-Pont mint az apja.

-Kapsz öt percet arra, hogy letusolj, felöltözz és megedd az ebédedet aztán megyünk a Sekumpul vízeséshez, aztán pedig a Menjangan szigetre. -váltott komoly hangnemre.

-A menjangan tudod mit jelent?

-Nem.

-Szarvast.

-Elvileg csak tavasszal vannak...

-Május van... Ami még tavasz, tudtommal...

-Akik voltak azt mondták teljesen biztonságos, különben se árt egy kis veszély abba a nyugodt kis életedbe.

-Aha, aztán felrúgja az egyik szarvas a gyerekemet, akkor mi lesz?

-Nem csak szarvasok vannak ott. Vannak ott halak, teknősök meg minden ilyen.

-Igazán megnyugtató.

-Vagy még esetleg van egy Waterbom nevű aquapark...

-Persze, nem akarod egyből kidobni a tizedikről a lányodat?! Gyorsabb meg olcsóbb is... -nyilván van gyerek része is, de Pennyt ismerve mindenből a legnagyobbat akarja és csak hiszti lenne a vége.

-Akkor marad a Menjangan sziget, úgy gondolom.

-Inkább...

-Indul az öt perc baby.

-És ha nem leszek kész?

-Neked fog fájni nem nekem. -vonta meg a vállát. Még mindig elég nehézkes volt az ülés ezért inkább elmentem öltözni.  

-Hol van Penny?

-Mesét néz. Kész vagy?

-Igen.

-Tíz perccel tovább tartott mint amennyit megengedtem.

-Öt perc semmire nem elég!

-Erre előbb kellett volna gondolni. -megforgattam a szemem.

-Visszabeszélsz, nem vagy pontos és a szemedet forgattad. Ó baby gondoskodom róla, hogy ma éjjel nem lesz rémálmod, mert álmodni se fogsz majd tudni a fájdalomtól...

-Ne haragudj, de nekem több időre van szükségem mint neked! -ez nem igaz... -Szeretlek! -az ölébe ültem és megöleltem.

-Ez nem segít a helyzeteden...