Míg a brazil levegő jót tett neki, Bali levegője csak még inkább ingerülté tette Harryt. Képtelenség volt hozzá szólni, frusztrált volt és ideges. Ráadásul még Penny is rátett egy lapáttal az álmatlanságával. Valahogy képtelen volt átállni az itteni időzónára, pedig nem először volt más időzónában...

-Penny, édesem, gyere! Menjünk, nézzünk körbe a szigeten, jó? Sétáljunk egy kicsit, hagyjuk apát pihenni!

-Nem szeretnék! -minél később volt annál aktívabb lett. 

-Pen. Apa fáradt, szeretne aludni. De az úgy nem fog menni neki ha itt pörögsz meg kiabálsz! Gyere ide! -megfogtam a kezét és magamhoz húztam. -Minél fáradtabb annál hamarabb jár el a keze. Ezt szeretnéd?

-Nem.

-Akkor gyere, nézzünk körbe a szigeten!

-Rendben.

-Elmegyünk Pennel sétálni, hátha megnyugszik és sikerül elaludnia. Szeretlek és próbálj meg lenyugodni! -adtam Harrynek egy puszit majd elmentünk Pennyvel.

-Mami, ha hazamentünk eljöhet Gracie?

-Ezt apucival beszéld meg, ne velem. Felőlem eljöhet, de nem akarok botrányt belőle.

Ezután nem szóltunk egymáshoz csak némán sétáltunk és gyönyörködtünk a lélegzetelállító szigetben. Az egész megnyugtató volt és áradt a pozitív energia. Csak Penny meg Harry képes ilyen nyugodt helyen ennyire frusztrált lenni.

Már körbe jártuk az egész hotelt legalább háromszor mire Penny kezdett fáradni.

-Anyuci légyszíves vegyél fel! -amint felvettem szinte már aludt.

Visszamentem vele a lakosztályunkba, s leraktam az ágyára. Ha reggelig így fog aludni akkor csodálatos éjszakám lesz. Feltéve ha Harry is így gondolja...

-Elaludt?

-Igen.

-Ügyes vagy. Nézd mit találtam! -egy pendrive volt a kezében.

-Az micsoda?

-Egy pendrive.

-Azt én is látom de mi van rajta?

-Emlékszel mikor az esküvő után pár nappal Gemma elhagyta a pendrive-ot amin a képek voltak? -bólintottam. Hatalmas balhét csapott le miatta Harry. Pár képünk volt, ez volt Gemma szerencséje, amik más fényképezőgéppel voltak fényképezve mind bekereteztette és a ház valamint az irodája különböző részeit díszíti. -Ez az a pendrive. Megtalálta mikor végre életében először rendet rakott.

-Az összes kép rajta van?

-Mind. Még a videó is rajta van. -életem utolsó normális napja volt.

-Megnézzük?

-Azért hoztam el. Mivel holnap lesz a hatodik házassági évfordulónk, ez csak az előleg. Gyere ide!

-Nem bírok ülni...

-Babydoll, legalább öt nap eltelt már azóta.

-De még mindig fáj és az egész tiszta lila!

-Nem érdekel, old meg valahogy!

*Visszaemlékezés*

2010.05.19.

Mégis melyik idióta tartja szerdán, a hét közepén az esküvőjét?! De igazából nem érdekelt. Teljesen mindegy melyik nap megy valaki férjhez, a lényeg, hogy szívből, teljes odaadással szeressék egymást. Rengetegszer felmerült bennem, hogy meggondolatlanul cselekszem, hiszen 21 évesen, alig fél évnyi ismertség után férjhez megyek a főnökömhöz, aki amúgy ha munkáról van szó egy szigorú, maximalista faszkalap, de a magánéletben egy udvarias és csodálatos, gondoskodó ember.

Szörnyen ideges voltam, izgultam és ráadásul még sehogy nem álltam. A ruha nem érkezett meg időben és innentől minden borult. Már egy hete itt vagyunk Monacoban, milliószor elpróbáltunk mindent, hogy tökéletes legyen az egész erre pont a ruhám nem volt meg.

-Liz, itt a ruhád, huszonöt perced van még az esküvőig! -rohant be Gem a szobába kezében a ruhámmal.

Anya segített felvenni, de akadt egy kis probléma...

-Anya, ebbe nem fér bele a cicim!

-Nem érdekel! Bele foglak gyömöszölni még ha bele is halunk! Nincs már időnk kicserélni, vegyél egy nagy levegőt! -szorosan meghúzta a fűzőket, majd megkötötte én meg úgy éreztem elájulok.

-Én ebben öt percet se fogok kibírni, mindjárt megfulladok!

-Nem érdekel aranyom, végig csinálod, ha kell majd a kórházban ad össze titeket a pap, de ezt a ruhát le nem veszed az esküvő végéig! Az a szerencséd, hogy nem vagy kövér és nem folysz ki belőle valamint a melleid is kisebbnek tűnnek...

-Ezek után minimum három kosárral kisebb melltartó fog kelleni...

-Fel se tűnne. -szólt bele Anne.

-Ha kibeszéltétek magatokat nem ártana indulni...

-Anya félek.

-Nem lesz semmi baj édesem. Minden rendben lesz! Ismerd ki Harryt és próbáld meg nem feldühíteni! Akkor nem lesz baj. -adott egy puszit a homlokomra. Még ő is legalább tíz centivel magasabb nálam, hogy lettem ilyen pici?!

Akkor még nem is sejtettem miért ne dühítsem fel Harryt... Akkor még nem is gondoltam, hogy Harryt egyáltalán fel lehet dühíteni. Mindig olyan nyugodt volt és összeszedett, elképzelni se tudtam volna, hogy ő is tud dühös lenni.

Des már az ajtóban várt. Mivel apa Kolumbiában volt, ráadásul Harry úgy tudja meghalt, Des kísért az oltár elé.

Harry már az oltár előtt állt, rám várt. Csodálatosan nézett ki szmokingban. Az egész olyan volt mint egy gyönyörű álom. A terem fel volt díszítve, tele volt virágokkal. A domináns szín az arany volt és a fehér.

-Ideges vagy? -suttogta Des a fülembe.

-Egy kicsit.

-Nem kell. Minden rendben lesz, ne félj. Fiatal vagy és gyönyörű, Harry vigyázni fog rád, ne aggódj! -adott egy puszit az arcomra. -Mehetünk? -bólintottam, majd elindult az Esküvői induló. A gyomrom görcsbe rándult, az idegességem pedig csak fokozódott.

Des átadott Harrynek. Harry szeméből áradt a nyugodtság, hogy lehet valaki ilyen nyugodt az esküvője pillanatában?!

Igazából azt se értettem egyáltalán miért állt velem szóba Harry. Csak egy kis egyetemista kislány vagyok, nincs pénzem, és egy albérletben éltem. Szó szerint nincs semmim ráadásul kilenc évvel fiatalabb vagyok nála és még fiatalabbnak nézek ki a koromnál, külső szemmel az apám is lehetne.  Azt is tudja, hogy meddő vagyok és soha nem fogok tudni neki gyereket szülni, pedig tudom mennyire szeretne... Akkor mégis mire kellek én neki?

Elmondtuk egymásnak az esküt majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt, pontosabban csak akarta, mivel a melegtől meg az idegességtől feldagadt az ujjam.

-Csak erőszakold rá! -eleget téve a kérésemnek ráerőszakolta a gyűrűt az ujjamra majd megcsókolt.

Az esküvő után segített levenni a ruhámat, majd halkan a fülembe suttogta mivel voltak még bent a szobában rajtunk kívül: 

-Szeretném ha tudnád, mivel a feleségem vagy, elvárom, hogy alázatos légy, ellenkező esetben nem fogok habozni, hogy emlékeztesselek a jó feleség szerepére! -majd egy csókkal nyomatékosította amit mondott.

*Visszaemlékezés vége*

S a soha véget nem érő játék itt kezdődött...