Apa és Harry egyből egy hullámhosszra kerültek, amint elkezdtek beszélgetni. Mondjuk nem csodálom, vannak közös vonásaik, nem is kevés, például mindkettő szereti jól elverni az asszony seggét, szeret inni, hazudni és szereti tönkretenni a körülötte élőket... 

Hihetetlen, hogy miután tönkre tette az életemet az állandó veréssel még arra biztatta Harryt, hogy végső esetben ez a helyes és példaként még engem hozott fel, hogy milyen gyönyörű és tisztelettudó nő lett belőlem, a nagy számért meg anya a hibás amiért nem emelt rám kezet. Utálom ezt az embert és már értem, hogy anya miért nem akarja egybetartani a családot... 

Édes jó Istenem, add, hogy mihamarabb véget érjen ez a rémálom! Mondjuk otthon se lesz jobb, mert Harry átnézte a lapokat, és nem mondott róluk semmit. Ismerem őt, és a hallgatás a legrosszabb rám nézve... 

-Dolores, becsüld meg Harryt. -Harry lement Pennyvel kaját keresni, így apával ketten maradtunk. -Sokkal jobb apja Penelopénak, mint én valaha voltam neked és egy csodálatos ember, valamint sokkal jobb férj mint én. Szerencsés vagy, soha ne engedd el magad mellöl, mert ő megtudja neked azt adni amire szükséged van és Pennynek is. Megfogtad az isten lábát aranyom! Ha megtudom, hogy elváltatok vagy csak összevesztetek, miattad, esküszöm az égre, hogy a térdemre fektetlek!

-Apa, ha több mint hat éve boldogítjuk egymást és eszem ágában sincs elválni. -de innen mihamarabb el akarok menni.

-Ezt örömmel hallom. Harry szeret téged, meg Penelopét is, mindennél jobban, ugyanúgy mint én, csak az a hibája, hogy ezt nem tudja kimutatni. Tudom, hogy rengeteget dolgozik, de mindig szán rátok időt. Tiszteld őt, szeresd, és legyél jobb feleség mint az anyád volt!

-Még mindig a feleséged...

-És az is marad. Régen szar feleség volt.

-Nem lehet, hogy te voltál szar férj?

-Az is igaz... Amióta leültél a kanapéra nem tudsz rendesen ülni. Folyton ficánkolsz, beleültél valamibe?

-Nem, szimplán csak hosszú volt az este akaratom ellenére.

-Értem. Helyes. Biztos vagyok benne, hogy te vagy érte a hibás, hiszen ok nélkül nem üt meg senkit. -remek, már a saját apám is ellenem van...

-Örülök, hogy mellettem állsz...

-Drágám. Ha kiprodukáltad, így jártál. Ha úgy viselkedtél volna ahogy azt ő elvárja, ez nem fordult volna elő.

-Ennyi volt. Én ezt nem hallgatom tovább! Több mint egy éven keresztül csak bántottál, teljesen tönkretettél, és még Harry oldalán állsz?! Igaza volt anyának. Egy cseppet sem változtál! Remélem soha többet nem találkozunk! Csak remélni tudom, hogy a pokolban rohadsz meg, mert azt érdemled! Szia! -majd elmentem.

~*~

Harryvel szemben ültem a dolgozószobájában, némán nézett, ezzel is fokozva az idegességem. Csak egy boxer volt rajta, rajtam pedig egy hálóing, karba tett kézzel ült, előtte ott voltak a lapok, tele piros javításokkal. Tényleg olyan volt mintha egy harmadikos kislány lennék...

-Huszonhét hiba. Ez azt jelenti, hogy 73%-ot értél el, tehát több mint az egynegyedét elrontottad. Ami nem olyan rossz, de tőled borzalmas. Hajolj az asztalra! -semmi kedvem nem volt az egészhez, a fejem majd széthasadt és még álmos is voltam, de tettem amit kért, nem akartam még jobban feldühíteni. -Huszonhét ütést fogsz kapni, plusz hármat a délutániért, hogy kerek legyen! -még reálisnak is gondoltam egészen addig míg meg nem éreztem a favonalzó csípős ütését a fenekemen. Felhajtotta a hálóingem. -Nincs bugyi, helyes. -vigyorgott önelégülten. -Nem kell számolnod. -hála az égnek!

Tegnap este már teljesen szétverte a fenekemet, de csak az alsó részét meg a combjaim tetejét. Tudja, hogy hol a legérzékenyebb a bőröm, hol fáj a legjobban és ezt ki is használja. Ugyanott folytatta a verést ahol tegnap abbahagyta. Direkt lassan csinálta, hogy jobban érezzem a fájdalmat és tovább tartson.

A huszadik után újra felhasadt a bőr a fenekemen. Az asztal oldalát szorítottam, hogy ne sikítsak fel. Nem akartam még többet kapni, már feküdni is fáj, nemhogy ülni. Nem könyörögtem, hogy fejezze be, csak némán tűrtem.

Az utolsó öt volt a leggyorsabb és a legerősebb egybe. Úgy éreztem még egy büntetés az agyongyötört fenekemre és meghalok. Túl sok volt ez a két nap, teljesen kikészített és ott van még apa is...

Miután végzett megigazította a hálóingemet, felegyenesedtem, majd megöleltem. Visszarakta a helyére a vonalzót, s viszonozta az ölelésem.

-Köszönöm. -felálltam a székre, de egy pillanatra se engedtem el, s adtam neki egy puszit az ajkára. -Szeretlek.

-Én is szeretlek Dolores.

-Akkor is amikor bántasz?

-Igen, akkor is. Akkor a legjobban. Nem élvezem, bármennyire is azt gondolod, de muszáj, mert másképp nem érted meg, hogy ki az uralkodó kettőnk közül, és olyankor én örömmel adom tudtodra a szabályokat. Egy ujjal nem érnék hozzád ha tudnál viselkedni.

-De az nem lenne jó. Én szeretem mikor azokkal a hosszú ujjaiddal csodákat művelsz rajtam vagy esetleg bennem...

-Úgy értettem nem büntetnélek meg. 

-Az más. 

-Miért rohantál el úgy apádtól? 

-Mert egy hazug pöcs, aki lehet már nem iszik annyit mint régen és szereti anyát, de úgy hazudik mint a vízfolyás. Láttad micsoda luxusban él? Pf, még, hogy nincs pénze! Egy dologhoz ért. A hazudozáshoz. De ahhoz nagyon. Meg ahhoz, hogy felidegesítsen. 

-Baby, ne idegesítsd fel magad rajta, inkább menjünk aludni. -ó Harry miért vagy ilyen sokoldalú?