Már képtelen voltam visszaaludni, ezért csináltam reggelit és felhívtam apát. Régen ő kelt fel leghamarabb -anya után -reméltem, hogy ez nem változott.

-Szia apa! -hála a jó égnek, ez nem változott. 

-Dolores? 

-Igen. 

-Mit szeretnél? 

-Öhm... Itt vagy még Denverben? 

-Igen. 

-Mivel több mint húsz évet kihagytál az életemből arra gondoltam, adok egy esélyt, hogy bebizonyítsd, valóban megváltoztál. Gondolom anya már mesélte, hogy férjhez mentem...

-Hát te se gondolkodtál rajta sokáig... -célzott anyára aki a tizenhetet is alig töltötte be mikor házasságot kötött apával.

-Szeretném neked bemutatni Harryt és ha gondolod Pennyt is. Nem szeretném azt, hogy egy városban van az egész család, mégse szól a család fele egymáshoz. Szeretném ha rendes család lennénk, félreraknánk a múltat és előröl kezdenénk.

-Anyád ezért meg fog ölni, és nem engem, hanem téged. Nem akarja, hogy találkozzunk.

-Tudom. De én nem szeretném ha széthullana a család.

-Én sem, de ez már akkor széthullt mikor elmentetek.

-Nem, hiszen nem váltatok el, és anya nem igazán erőlteti ezt a válás dolgot... Gyakorlatilag még házasok vagytok és anya szeret téged, mindennél jobban. Ismerem őt, azért nem erőlteti, hogy újra együtt legyetek, mert teljesen összetörted őt lelkileg, és nem akar újra pofára esni.

-Volt neki bárkije mióta eljöttetek?

-Nem. -hazudtam.

-Dolores...!

-Igen volt, de egyik se tartott egy hónapnál tovább mert számára te vagy a tökéletes. Az összes férfinek kiadta az útját, gondolhatod pedig mennyien akartak a férje lenni! 50 éves, de olyan ránctalan, feszes bőrt nem találsz minden utcasarkon!

-Az biztos. Gyönyörű, a legszebb nő a világon. Sokkal gyönyörűbb mint amire emlékeztem, kinézet alapján akár a nővéred lehetne. Akaratos, nagyszájú, szép, nagy mellei vannak, formás feneke, gyönyörű arca... -áradozott. -De visszatérve arra amit eredetileg akartál. Felőlem ma is jöhettek, bármikor amikor ráértek. Grand Hyatt hotel, 26-os lakosztály.

-Rendben. Örülök, hogy beszéltünk.

-Rajtam nem múlt. Kismilliószor hívtalak az elmúlt hónapokban!

-Tudom és ne haragudj, de nem volt semmi mondanivalóm. És szerintem az én helyemben te se szívesen beszéltél volna magaddal... Megyek, mert felébredt Penny, szia!

-Hozd Penelopét is!

-Rendben, szia!

-Szia. -majd letettem.

-Kivel beszéltél? -jött be álmosan a konyhába Penny.

-Abueloval.

-Mi a reggeli?

-Amit szeretnél, egyél nyugodtan! Jól aludtál?

-Aha. -leült az asztalhoz és elkezdte enni a reggelijét.

-Álmodtál valamit?

-Nem tudom, nem emlékszem.

-Álmos vagy még?

-Egy kicsit.

-Aludj még vissza, fél hat van! Legalább egy kicsit, jó?

-Megpróbálok. -befejezte a reggelijét, majd felment a szobájába.

Hat óra körül Harry jött le a lépcsőn, kezében a lapokkal, amiket -gondolom -én írtam. Fel se nézett a lapokból, minden egyes betűt tízszer átnézett legalább, nehogy egy apró hiba legyen benne. Próbáltam odafigyelni mikor írtam és a lehető legszebben írni, de késő este ez már nehéz volt, féltem, hogy van benne hiba, nem is kevés.

-Jó reggelt!

-Neked is. -még mindig nem vette le a szemét a papírról.

Evés közben is azt olvasta én pedig egyre rosszabbul voltam. Miután befejezte a reggelit szó nélkül felment a dolgozószobájába. Utána mentem, hogy tudjak vele beszélni, ha már magától nem hajlandó beszélgetést kezdeményezni.

-Zavarok? -még kopogtam is, nehogy az legyen a baja milyen illetlen picsa vagyok.

-Gyere be nyugodtan. -a hangja nyugodt volt és komoly. Túlságosan is...

-A yachton említetted, hogy szeretnéd megismerni a családom másik részét... Ha még mindig szeretnél találkozni apával akkor azt mondta bármikor mehetünk...

-Rendben.

-Haragszol rám?

-Miért kéne haragudnom rád?

-A tegnapi miatt...

-Nem, nem haragszom, miből gondolod, hogy haragszom rád?

-Egész reggelinél nem szóltál hozzám, még annyit se nyögtél ki, hogy ízlett-e vagy sem a reggeli.

-Ha lett volna vele bármi bajom azt szóvá tettem volna. -jogos... -Délután elmehetünk apádhoz.

-Rendben.

-Csak úgy szólok, hogy eddig tíz hiba van abban amit írtál, már az első oldalon mert nem figyeltél eléggé. Kihagytál betűket, értelmetlen amit írtál és a lista még hosszú...! -mondjuk bazd meg azért mert éjfélkor írtam, alig láttam valamit és fájt a fenekem ami miatt ülni se tudtam!

-Sajnálom.

-Nem sajnálni kell hanem figyelni kellett volna. -nem akartam tovább hallgatni a hegyi beszédét ezért inkább kimentem, mit sem törődve a következményekkel ami utólag bevallva, óriási hiba volt.