-Mit szeretnél édesem?

-Jó éjt puszit!

-Már mész aludni? De hiszen még csak nyolc óra múlt! -Penny nem az a fajta aki olyan korán lefeküdne...

-Igen. Álmos vagyok. Jó éjt! -adtam egy puszit az arcára.

-Betakarjalak?

-Majd apuci betakar.

-Rendben.

-Jó éjszakát!

-Neked is.

Pár perccel később miután Penny felment, lejött Harry, s leült az asztalhoz.

-Gyere baby, egyél velem! -leültem mellé.

-Holnap meddig leszel?

-Nem tudom még, miért kérdezed?

-Mert holnap Laurennel elmegyünk vásárolni és sokáig leszünk. -az utóbbi időkben eléggé összebarátkoztunk Laurennel. Nem éppen a szívem csücske, de ha Niall komolyan vele akar élni akkor jóba kell lennem azzal a bestiával.

-Nem.

-Mi nem?

-Nem fogsz elmenni. -jelentette ki szárazon.

-Hogy mondtad?!

-Jól hallottad.

-Miért?

-Mert én azt mondtam. Nem akarom, hogy a feleségem egy ilyen beképzelt hárpiával vásárolgasson!

-Na nem! Azt már nem! Nem mondhatod meg nekem, hogy mit tehetek és mit nem!

-De igen, megmondhatom és meg is fogom mondani!

-Nem! -sikítottam. -Egyenjogúságban élünk, és ha tetszik, ha nem, jogom van azt csinálni amit akarok! Szabad nő vagyok és elegem van abból, hogy mindent te irányítasz! -felrohantam a lépcsőn, egyenesen a hálószobánkba és imádkoztam, hogy ne jöjjön utánam.

Fürdés közben végig az járt a fejemben, mekkora nagy hülyeséget csináltam és őszintén szólva megérdemlem, hogy elfenekeljen... Soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de életemben először jogosan fog megbüntetni, hiszen ha befogtam volna a számat nem tartanánk itt. Ismerem Harryt, évek óta, mindig eljátssza. Egy kis ideig kedves aztán újra egy szadista, irányításmániás pöcs. 

*Harry szemszöge*

Nem mentem egyből utána, adtam neki egy kis időt, hogy lenyugodjon -meg magamnak is. Tudtam, ha egyből utána megyek, nem lesz kegyelem, addig verem míg levegőt is alig bír venni a fájdalomtól, de ezt nem akartam. Nem akartam őt igazán bántani. Fél órát hagytam neki. Úgy gondoltam ennyi elég ahhoz, hogy ő is meg én is lenyugodjunk. Penny már aludt, hála a jó égnek. Nem hiányzott még az ő hisztije is, bőven elég volt Doloresé. 

Jobban belegondolva máskor napi szinten eljátszottuk azt ami a vacsoránál történt, következmények nélkül, de kezdett elegem lenni. Nem fogom hagyni, hogy a feleségem olyan legyen mint az anyám, azt meg végképp nem, hogy megmondja mit csinálhat meg mit nem. Pontosan ez volt a baj. Hogy nem büntettem meg érte és azt gondolta ezt majd hagyom neki. Hát tévedett és itt az idő, hogy jól elverjem azt a gyönyörű, kerek popsiját érte...

A hálószobába beérve szokatlan látvány fogadott. A szoba bal felső sarkában Dolores állt egy hófehér csipkés szatén köntösben. A gyönyörű hosszú, hullámos, világos barna haja szoros kontyba volt feltűzve. Észrevette, hogy bámulom őt, ezért levette a köntösét és a széktámlájára rakta. A köntöse alatt nem volt semmi csak a csodálatos meztelen teste. Már egyáltalán nem volt dühös, már sokkal inkább ideges volt. Egy kicsit talán sokáig időztem a tökéletes kerek fenekén, mert kezdett mozgolódni; kezdett kényelmetlen lenni neki, hogy bámulom.

-Miért vagy meztelen? -tökéletesen tudtam az okát, de egy ujjam is sok lenne ahhoz, hogy összeszámoljam Lola hányszor kért önszántából büntetést. Hatalmas hisztiket vágott le ezelőtt ha a büntetésről volt szó, most pedig teljesen magától áll meztelenül a sarokban a büntetésére várva.

Nagy levegőt vett majd belevágott a mondanivalójába.

-Rosszul viselkedtem, amiért arra kérlek, hogy büntess meg. -komolyan beszélt.

-Kifejtenéd mit értesz "rossz viselkedés" alatt? -még mindig nem fordult meg. -Lola, nézz a szemembe ha hozzád beszélek! -megfordult és egyenesen a szemembe nézett.

-Úgy viselkedtem mint egy önző, hisztis három éves kisgyerek aki nem kapott meg valami idétlen játékot. Hisztiztem és kiabáltam ok nélkül. Sajnálom Harry, hogy ennyire neveletlen és önző voltam, ígérem nem fordul elő többet! -úgy hadarta a szavakat, hogy szerintem még ő maga se fogta fel amit mondott...

-Adok egy esélyt, hogy kitalálj valamit amivel enyhítheted a helyzeted!

-Nem hinném, hogy erre lenne megfelelő magyarázat.

-Nem? Pedig fél órája még elég nagy szád volt. Hangsúlyoztad; te szabad nő vagy és eleged van abból, hogy mindent én irányítok. Azt is mondtad, egyenjogúság van és ezáltal te azt csinálsz amit akarsz. Szerinted ez helyes? Így viselkedik egy huszonhét éves érett felnőttnő? Vagy már elfelejtetted miket vágtál a fejemhez? -a hangom teljesen nyugodt volt. Akkor sem emeltem fel mikor szembesítettem azzal amit mondott.

-N-nem. -remegett a hangja, az ajka meg volt duzzadva és lüktetett. -E-egyáltalán nem volt helyes a-az ahogy viselkedtem. -dadogta. -Dühös voltam... -szerencsére már elég higgadt volt ahhoz, hogy belássa a hibáit és szembe nézzen a következményekkel.

-Miért? Mert olyat mondtam ami neked nem tetszett? Ez elég gyenge kifogás ha engem kérdezel... És tudod, igazából... Nem is ez a baj... Hanem az, hogy azt gondoltad a hisztiddel majd mindent megoldasz, majd hagyni fogom, hogy te parancsolgass. Lehet, hogy az utóbbi időkben kedves voltam, nem voltam szigorú veled, sőt! De már látom, hogy hiba volt... Azt hitted elpuhultam és te ezt egyből kihasználtad. Elvittelek a világ másik végére és jövő héten újra ezt fogom tenni, előbbre helyeztelek a dalírásnál, pedig karácsonyra az albumnak már a polcokon kéne lennie, de még nem áll sehogy, és mit kapok cserébe? Egy engedetlen, követelőző, hisztis feleséget.

-Sajnálom.

-Tudod, az itt már kevés... Félsz?

-Igen. -mondta halkan és őszintén.

-Mitől?

-A fájdalomtól... -Lolának van a világon a legalacsonyabban a fájdalomküszöbe. Egyáltalán nem tűri jól a fájdalmat, már attól eljön a világvége ha elvágja az ujját egy késsel főzés közben.

-Ha mondjuk rendesen viselkedtél volna nem kellene ettől félned... Hasalj az ágyra! -gyengéden bólintott, majd az ágyhoz ment.

Némán néztem ahogy egy kupacba rakta a párnákat, majd a kispárnáját a feje alá rakta, s ráfeküdt, így a feneke a magasba emelkedett.

Nézte ahogy elkezdtem kicsatolni az övemet, majd becsukta a szemét és a fejét a párnába fúrta. Hallotta ahogy a fémcsat kinyílik és kiszabadul a bőrszíj a bujtatókból, egyre feszültebb lett.