Hajnalban arra keltem, hogy egy hideg láb van a nyakamban, ami nem Harryé

-Hmm!- nyögtem álmosan, miközben próbáltam letolni magamról

-Nya!- csapott rá Pen a kezemre

-Mi a fenét csináltok hajnal ötkor?- remek, már Harry is felkelt- Egyáltalán mit keresel itt Penelopé? Megbeszéltük, hogy egyedül alszol és csak akkor jössz át ha valami baj van!

-Az már nem elég ha csak hiányosztatok?

-Még egy ilyen és elfelejtheted a hálószobánkat!

-Miért nem akarsz egyedül aludni?- érdeklődtem

-Csak.

-Ha kérdeznek valamit, te rendesen válaszolsz, főleg ha a szüleid kérdeznek tőled! Ha továbbra is ilyen neveletlen leszel, az fájni fog!- figyelmeztette Harry

-Bocánat! Azéjt szejetek veletek aludni mert apuszinak nagy keze van, maminak meg puha bője ész ha veletek vagyok nem bánthatnak a szöjnyek mejt apuszi megvéd az erős kezeivel.

-De ez nem ok arra, hogy velünk aludj! Nagy kislány vagy már, aludj egyedül! Szörnyek, mumusok, sárkányok nem léteznek! A viharban ugyanúgy nincs semmi csak esik az eső meg fúj a szél, villámlik meg dörög az ég! De nincs benne semmi különös!- erre inkább nem mondtam semmit, mivel én se szeretem a vihart

-De mami isz fél a vihajban, pedig ő már tényleg nagylány!

-Ha majd te is olyan idős leszel mint a mami, akkor lesz egy férfi melletted aki majd vigyáz rád!

-Mint te mamira?- hogy lehet ilyen aktív korán reggel?!

-Igen.

-Te szereted mamit?

-Igen.

-És mami te is szereted apuszikát?

-Igen.- szeretem Harryt, nyilván ezért mondtam neki igent. Harry egy csodálatos férfi, akinek szerető családja van meg minden ami kell. Harry egy arrogáns, öntelt fasz, de ettől függetlenül tudom, hogy mélyen, nagyon mélyen, legbelül szeret engem. -Nem akarsz aludni?

-Nem.

-Öt óra van!

-Nem baj, nem vagyok álmosz!

-Csak akkor maradhatsz itt ha alszol még legalább fél órát, ellenkező esetben kívül tágasabb!- Harry napközben is goromba, de reggel nem igazán ajánlatos vele beszélni...

-De csak fél ója!- alkudozott

-Rendben.

~*~

Megigazítottam a blúzom, majd elkezdtem kelteni Pennyt

-Penny, hét óra, ébresztő!- hiába szólogattam, meg se moccant csak szuszogott tovább

-Csak apuszikával!

-Apa lent reggelizik, ha gyors vagy elvisz oviba!

-Nem akajok oviba menniiii!!! Nem megyek oviba!- jelentette ki magabiztosan

-Mi az, hogy nem mész oviba!?- jött be Harry

-Az, hogy nem vagyok hajlandó felkelni! Nem szejetek odajájni! Unalmasz!

-Hol van a nyakkendőm?

-Melyik?

-A sötétszürke.

-Gardrób.

-Köszönöm. Penelopé, ha öt perc múlva nem leszel indulásra kész, pizsamában foglak oviba vinni!

-Gonoszak vagytoook!- hisztizett

-Már csak négy és fél perc!- figyelmeztette Harry miközben a nyakkendőjét kötötte

-Arrrghhh!!!! Nem, nem, nem!!! Nem fogok felöltözni és nem fogok oviba menni!

-Négy perc, és ha nem fejezed be a hisztit, az ovi lesz a legkisebb problémád! A helyedben elkezdenék öltözni, hacsak nem akarsz pizsamában menni... Mondjuk az utolsó is megoldható, csak azt elfenekelés fogja kisérni...

-Én aludni akajok ész aludni isz fogok!

-Tévedésben élsz kiscica. -szó szerint kihúzta az ágyból és levitte az autóba.

Megfogtam a ruháját és rohantam utánuk, mert Harry képes lenne pizsamában elvinni Penny-t

-Légyszíves emeld fel a kezed, mert így nem tudok segíteni!

-Álmosz vagyoook!

-Majd alszol délután, csak kérlek emeld már fel a kezed, hogy letudjam venni a pizsamádat, majd rád tudjam adni a többit!

-De fázok!

-Azért öltözöl fel, hogy ne fázzál! Különben meg megy a fűtés. -becsukta a szemét és hagyta, hogy végre felöltöztessem.

~*~

A gyermek Isten ajándéka. A legcsodálatosabb dolog a világon. De csak akkor ha nincs munkád, ellenkező esetben az ördög utódja...

-Mit csinálsz?- jött be Harry az irodámba

-Számlázok.

-Hova menjünk hétvégén?

-Orlando, Disneyland. Penny három éves, ami legjobban leköti az Mickey egér és társai. A torta és az ajándék legyen pénteken, beszélek anyádékkal.

-Inkább én. De ha ők ketten egy fedél alá kerülnek ott kő kövön nem marad...

-Ha már az unokájukért sem képesek megbékélni húsz percre ott már gondok vannak. -nekem van a legcsodásabb anyukám, de ha ő és Harry anyja egy légtérbe van ott kitör a háború

-Sok dolgod van még?

-Mindjárt végzek aztán elmegyek Penny-ért.

-Majd Naomi elhozza. Gyere ide!- mutatott az ölére

Az ölébe ültem úgy, hogy szembe legyek vele

-Hiányoztál. -megcsókolt majd, levette a blúzom és apró puszikkal halmozta el a bőröm, néhol erősen megszívva azt.

-Ne itt, kérlek!- fordultam el

-Emlékszel mikor a nászéjszaka után ismertettem veled a szabályokat és hogyan tanítottam meg neked őket?- bólintottam- Ne akard, hogy előröl kezdjük!

-Bármit csak azt ne!- szó szerint belém verte az idióta szabályait. Addig verte egy pálcával a hátsóm míg meg nem tanultam kívülről mind a húsz hülye szabályát. Miután végeztünk három napig nem bírtam rendesen ülni a fenekemen.

-Akkor fogd be a szádat és légy alázatos nekem!

-És ha valaki benyit?

-Kezdhet új munka után nézni.

-Annyira szívtelen vagy.

-Te pedig gyönyörű. Az én gyönyörű királynőm vagy. Csak az enyém.- a zongorára fektetett, és lehúzta rólam a nadrágomat a bugyimmal együtt mire felszisszentem- Még mindig sajog a hátsófeled, igaz baby?- válaszul csak bólintottam- Remélem megtanultad a leckét és nem kell megismételnem!-szenvedélyesen megcsókolt, majd lassan belém hatolt. Nem sietett sehova, nyugodt volt és szenvedélyes.

~*~

*Harry szemszöge*

Kezdem érteni miért Lyssa dolga elhozni Pennyt az oviból. Kész kínszenvedés ez az egész. Amióta haza jöttünk -5 perce- megállás nélkül visítozik mert nem vittem el fagyizni mínusz ötven fokban. A legidegesítőbb teremtmény a Földön. Az ember csak tv-t akar nézni, évente egyszer, erre úgy visít mint akit kínoznak

-Penny gyere ide!- mondtam neki egyenlőre higgadtan

-Nem! Nem, nem!!! Fagyit akarok, most!!!

-Nem fogsz fagyizni télen! Fogd be a szádat, szeretném hallani a tv-t! –mintha meg se hallotta volna- Ebből elég volt!- megfogtam a kezét és az ölembe rántottam. Lehúztam a nadrágját a bugyijával együtt majd elfenekeltem. Nem túl erősen, de ahhoz elég volt, hogy fájjon neki és a fájdalomtól sírjon.

Utálom ezt csinálni vele, mert a lányom, -Alyssa-val más a helyzet- de máshogy nem érti meg.

-Ááá!!!- sikította

-Jobban tennéd ha leállnál a hisztizéssel!

-Utállak!!!- a fenekét szorítva felrohant az emeletre

~Alyssa szemszöge~

Mikor haza értem már az ajtóból hallottam Penny sírását. Betettem a tortát a hűtőbe, majd felmentem megnézni Pennyt aki ott zokogott az ágyán fülig betakarózva

-Mi történt?- mellé ültem az ágyon és próbáltam kibugyolálni, de nem hagyta- Kérlek Pen, mondd el!

-Apuszi megütött.

-Miért?

-Nem tudom.

-Ok nélkül nem bánt senkit. Mit csináltál?- sikerült leszednem róla a takarót s így láthattam a piros fenekét- Fáj?

-Ühüm.- bólintott.

-Ha nem mondod el miért kaptad, nem tudok segíteni!

-Mert nem hagytam dolgozni meg tv-t nézni és hisztiztem.

-Menj és kérj tőle bocsánatot!

-Biztosz nem! Ő fenekelt el engem, nem én őt!

-Penny! Ne legyél olyan mint ő!

-Akkor szem fogok tőle bocánatot kérni, kéjjen ő!

-Ha bocsánatot kérsz tőle, hétvégén sütünk együtt mézeskalácsot és úgy díszítheted ki ahogy akarod.

-Komolyan?

-Igen. De akkor a bocsánat kérésnek szívből kell jönnie és komolyan kell gondolnod! Szívből meg kell bánnod amit tettél és megígérned, hogy soha többet nem teszel ilyet! Rendben?

-Ahhhjjjj!!!! Oké!- ment bele nagy nehezen némi hezitálás után

Lassan lement a nappaliba én pedig szorosan mentem utána.

-Telefonál, úgyszem fog rám figyelni, menjünk innen!- Penny fordult volna már vissza, de megállítottam

-Nem! Mindjárt befejezi aztán odamehetsz hozzá.

-De utána majd bisztos más is hívni fogja, aztán el kell mennie meg a többi butasága!

-Penny!

-Fontosabb neki az a sok szar mint én!

-Hé! Vigyázz a szádra!

-De ha egyszer így van!

-Akkor sem beszélhetsz így! És elmondanám, hogy abból a "sok szarból" lesz a pénze aminek a nagy részét ránk költi, hogy nekünk jobb legyen! Apa azért dolgozik éjjel-nappal, azért telefonál ennyit, hogy mindent meg tudjon neked adni amit csak kiejtesz azon a pici szádon, cserébe csak annyit kér, hogy fogadj szót neki! Befejezte a telefonálást, menj!

-De ha nem élem túl, azéjt te leszel a felelős!

-Menj már!- mosolyogtam

-Oké-oké!

Harry éppen e-mail-t írt, de mikor látta, hogy Pen ott van előtte, befejezte. Penny-n látszott, hogy fél és ideges.

-Apuszi...

-Mondd!

-Bocsánat.

-És miért kérsz bocsánatot?

-Amiéjt hisztisztem. A reggeliért is meg a délutániért is. Meg azért, hogy azt mondtam, utállak. Ez nem igaz. Szejetlek apuszi, nagyon-nagyon szejetlek!- az ölébe mászott és megölelte.