~Alyssa szemszöge~

-Ez itt báránysült párolt zöldségekkel és tepsiben sült burgonya, jó étvágyat! -letettem az asztalra az ételt és mindenki szedett magának, s jó ízűen elkezdte enni Penny és Anne kivételével. Penny azért mert a csirke húson kívül nem eszik mást, neki külön csirkét sütöttem, Anne meg azért nem evett mert egy válogatós liba. 

-Nincs hozzá mentaszósz?

-De igen, van. -letettem elé egy külön kis tálkába a szószt.

-Ugye nincs benne mogyoró?

-Nincs.

-Akkor jó, allergiás vagyok a mogyoróra. -legközelebb azt fogok belerakni.

Láttam rajta, hogy bele akart kötni, de ízlett neki, bármit is mondott.

Miután láttam, hogy mindenki megette, kivittem a tányérokat, s helyette kis tálkákban feltálaltam a pudingot.

-Oké, remélem senki nem allergiás a pudingra meg semmire sem ami benne van. -próbáltam mindent úgy csinálni, hogy a nagyasszonynak megfeleljen, de egyszerűen képtelenség.

-Nem szeretem a pudingot, nincs valami más?

-Mit szeretnél Anne? -sóhajtottam. 

-Triflet. -honnan az anyámból szerezzek neki triflet?! -Tudod egyáltalán mi az?

-Igen, tudom. 

-Meg is tudod csinálni?

-Igen. Milyet szeretnél?

-Tripla tejes kókuszos triffle tortát.

-Rendben, de kell hozzá egy kis idő.

-A kezed járjon ne a szád! -Harry meg az apja a fejüket rázták, Gemma meg rosszallóan nézett az anyjára. Mindenki szerint sok volt amit csinált, de direkt folytatta.

~*~

Megpróbáltam a lehető legjobban megcsinálni a triflet, sikerült is, úgy nézett ki ahogy kellett, az íze is olyan volt, ha nem ízlik neki dugja a seggébe.

-Remélem ízleni fog, jó étvágyat!

-Gyorsabban nem ment volna?

-Ne haragudj, de ezt nem lehet gyorsabban megcsinálni! -mindenki az asztalnál szenvedett, illedelmességből Anne rájuk parancsolt, hogy maradjanak az asztalnál egészen addig míg be nem fejezi ő is az ebédet.

-Mami álmosz vagyok ész szeretnék meszét nézni!

-Kicsim várd meg amíg a nagyi befejezi az ebédet, nem illik felállni az asztaltól, míg nem fejezte be mindenki az evést!

-Ahhjj már! -hisztizett.

Gemma már a haját tépte az unalomtól, Des karba tett kézzel ült, Harry meg a boros üveggel szemezett.

-Anya egyél már! -sürgette őt Gemma, de ezzel csak azt érte el, hogy még lassabban evett. -Finom legalább?

-Ettem már ennél jobbat is...

-Dehogy ettél! Nekem ebből elég volt. -Harry felállt az asztaltól.

-Mégis mit képzelsz magadról?! Azonnal ülj vissza a seggedre! -meg se hallotta amit az anyja mondott. -Hova mész?!

-Pisilni, örülsz?

-Harry! Ez is a te hibád Alyssa! Mióta megismert ilyen bunkó állat!

-Harry azelőtt is egy tapló volt, mióta megismerte Lizzyt azóta egy sokkal jobb ember lett belőle! -kelt a védelmemre Gemma.

-Te most velem vagy vagy ellenem?

-Én nem állok senki oldalán, de ha választani kéne, Lizzyt választanám. Ízlik legalább a trifle? -ízlett neki, de túl nagy volt a büszkesége ahhoz, hogy bevallja.  -Lyssa a szívét-lelkét beleadja, hogy meg tudjon felelni neked, te meg arra nem vagy képes, hogy kinyögd; finomat főzött!

-Gemma, nem tűröm ezt a hangnemet!

-Pedig igaza van... -szólt közbe Des.

-Remélem büszke vagy magadra Alyssa, sikerült a saját családomat magam ellen fordítanod!

-Mi nem ellened vagyunk hanem a viselkedésed ellen.

-Des, menjünk! -Des első szóra ugrott a feleségének. Mi a fasz, Harryt honnan szerezték?!

-Rendben édesem! -mindketten adtak Pennynek egy puszit majd elmentek. Legalább a triflet ette volna meg...

-Penny drágám mehetünk? -Penny az éjszakát Gemmáéknál tölti, nem akartam, hogy Louishoz menjen, hiszen csomót volt ott az elmúlt időben és tudom milyen nehéz három gyerekkel egyedül, anyát inkább nem terhelem ezzel, elég neki apa, Danielben nem bízom, így maradt Gemma.

-Pillanat. -áldásnak vette, hogy végre felállhatott az asztaltól, egyből rohant fel a szobájába.

-Elmentek már? -kiabált Harry az emeletről.

-Igen. -kiabált vissza Gemma.

~*~

-Hova szeretnél menni vacsorázni? -kérdezte Harry este tíz óra körül illedelmességből, hiszen tudta, hogy már úgyse megyünk sehova mert egyikünknek sincs hozzá semmi kedve és van jobb dolgunk is a vacsoránál.

-Inkább főzök neked. -még mindig nem kaptam rendesen levegőt.

-Vagy hagyjuk ki a vacsorát és majd én megetetlek. -vigyorgott perverzen.

-Mondanám, hogy azzal én éhen halnék...

-...de akkor hazudnál. -vágott félbe.

-Igen, ez igaz.

-Ohh baby, ha jól számolom délután fél kettő óta ezt csináljuk.

-Kezdesz fáradni? Mondjuk megértem, a te korodban nem lehet olyan könnyű az élet...

-Szóval öregnek tartasz?

-Én ilyet nem mondtam, de lassan már olyan mintha a nagyapámmal dugnék. -ez nem volt igaz, de szeretem húzni az agyát, úgyse bántana mert járni is alig bír.

-Milyen kis pimasz lettél.

-A te kicsi pimasz esposád vagyok és az is maradok, örökre.

-Azt ugye tudod, hogy habár felállni nem biztos, hogy feltudok, de a kezem az tökéletesen funkcionál?

-Tégy velem azt amit jónak látsz.

-Ígérj meg nekem valamit.

-Mit?

-Azt, hogy soha többé nem adod be a válásikeresetet. Soha. Feleslegesen megy a hiszti miatta, úgyis tudod, hogy a végén mindig nálam kötsz ki, semmi értelme nincsen és ráadásul Penny is csak azt látja, hogy mi folyton veszekszünk, ami neki se jó meg nekünk sem. Szeretsz?

-Igen.

-Akkor ígérd meg nekem.

-Rendben, de akkor ígérd meg, hogy leállsz az ivással most és mindörökre!

-Megpróbálom.

-Én nem azt mondom, hogy ne emelj rám kezet, hiszen van, hogy tényleg megérdemlem, néha én is felpofoznám saját magamat, csak ne az alkohol vezessen hanem a józan eszed. És ha az is azt diktálja, hogy megérdemlem akkor rendben, állok elébe. Szeretlek, és tudom, hogy az önkontroll meg te az két külön univerzum, de próbálj meg uralkodni magadon néha. Akkor neked is jobb lesz, nekem is, meg Penelopénak is. 

-Nem ígérek semmit, de megpróbálom. 

-Köszönöm. 

~*~

Reggel arra keltem, hogy Harry nincs az ágyban, pedig még csak fél öt van. Végig futtattam a kezem az ágyon, de még mindig üres volt. Felvettem a köntösömet és kissé sántítva, elindultam lefele a lépcsőn. 

-Harry! -kiabáltam, de nem jött válasz. 

Körbejártam a házat mire megláttam őt a teraszon. Gyönyörű volt, mint mindig, meredten nézte a tájat és mélyen a gondolataiba volt temetkezve. 

-¡Buenos días! ¿Dormiste bien? -mosolyogtam. 

-Még mindig nem tudok spanyolul...

-Jó reggelt, hogy aludtál? 

-Köszönöm, jól. 

-¿Te traigo una taza de café? 

-Kérek-e kávét? 

-Sí. 

-Igen, kérek. Ezentúl csak spanyolul fogsz beszélni? 

-No. Csak ha szeretnéd. Hat éve élsz együtt egy kolumbiai nővel, de egy szót nem tudsz spanyolul. Ez szégyen! 

-El tudok számolni ötig. 

-Mi amor, a lányod, aki négy éves, elszámol tízig! 

-Mert anyai ágon mindenki beszél nála spanyolul, úgy könnyű. 

-Mindjárt jövök, csinálok neked kávét! 

Hideg volt kint, én majd megfagytam, Harry viszont egy szál pólóban ült kint a teraszon. Megcsináltam a kávéját, majd kivittem neki. 

-Ma megtanítalak spanyolul. 

-Sok sikert hozzá! 

-Jajj Harry ne legyél már ennyire pesszimista! Legalább az alapokkal legyél már tisztába ha már a férjem vagy! 

-Lola, ezt már egyszer megpróbáltuk, és nem igazán jött össze... 

-Mert kanos voltál. 

-És szerinted most nem leszek az? 

-Már az vagy.

-Nem tehetek róla, hogy olyan szexin beszélsz spanyolul! -megforgattam a szemem. 

-Betegesen sokat gondolsz a szexre. 

-Melletted még a szűz is hímringyó lesz. 

-Hát melletted meg a meddő lesz terhes... 

-Ilyen egy tökéletes házaspár. 

-A tökéletes házaspárok nem vesznek össze a legapróbb dolgokon. 

-Mert az asszony nem köt bele mindenbe. 

-Mert az asszony a főnök. 

-Ott már baj van. 

-Anyádéknál is Anne a főnök, ahogy láttam tegnap... 

-Ki mondta, hogy ott minden rendben van? -ez igaz...

*

La esposa -Feleség

¡Buenos días! ¿Dormiste bien? -Jó reggelt! Jól aludtál? 

¿Te traigo una taza de café?  -Kérsz egy csésze kávét? 

No -Nem

Mi amor -szerelmem