Háromnegyed hat körül végre hallottam ahogy Harry megérkezett.

-Megjöttem babydoll! -meg akart puszilni, de elfordítottam a fejem.

-Ne babydollozzál nekem! Bejött a szobalány, mexikói volt, azt hitte valami őrült BDSM kapcsolatban élek és ááá nem, kicsit sem nézett hülyének! Mondhattam neki spanyolul, angolul vagy akár portugálul de nem értette meg, hogy én normális vagyok te meg egy fasz vagy és nem valami gusztustalan szexuális játék része az, hogy az ágyhoz vagyok bilincselve! -teljesen ki voltam akadva, de Harry csak jót szórakozott rajtam. -Harry szerinted ez vicces?! -sikítottam. -¡Déjame quieta! ¡Te odio! 

-Akarod, hogy lekerüljön rólad a bilincs vagy nem? 

-Harry, egy szál semmiben, az ágyhoz bilincselve talált rám a szobalány aki amúgy elmúlt ötven legalább. Őszintén szólva, engem nem érdekel mit csinálsz, de hagyjál békén!

-Akkor szia!

-Előbb szedd le rólam a bilincset!

-Azt mondtad neked mindegy.

-Tudom mit mondtam de most azt mondom, hogy szedd le rólam a bilincset!

-Szerintem megérdemled még, hogy szenvedj. Elhagysz, -elkezdett számolni a hosszú ujjai segítségével. -beadod a válókeresetet, ellenkezel velem, káromkodsz, visszapofázol és a lista még hosszú... Úgyhogy a bilincs marad. 

-Szavakkal el nem mondható, hogy mennyire gyűlöllek Harry! Legalább hagytál volna nekem valami kaját vagy akármit! Tegnap este óta nem ettem csak egy csokiszeletet és nem ittam semmit. Meg akarsz ölni?! És a kibaszott bilincsed meg már szétbaszta a kezemet, úgyhogy kurva gyorsan szedd le rólam és utána menj el.

-Elhagytam a kulcsot... 

-Harry ne baszd fel az agyamat még jobban! 

-Miután rád raktam elfelejtettem hova raktam...

-HARRY! -sikítottam.

-Hiába hisztizel, engem nem hat meg.

-Mi amable esposo, por favor! -váltottam hangnemet -Vedd le rólam a bilincset!

-Ez attól függ mit mondtál előtte spanyolul...

-Azt, hogy: drága férjem, kérlek! Vedd le rólam a bilincset!

-Nem is olyan nehéz szépen kérni, igaz? -elővette a kulcsot a zsebéből, majd kinyitotta a bilincset.

-Nem is volt olyan nehéz kinyitni azt a kurva bilincset, igaz? -utánoztam, amit egy pofonnal díjazott. -És még csodálkozol, hogy elegem van...!

-Mindent. A szó szoros értelmében mindent megadok neked amit csak kinyögsz azon a hatalmas szádon és még neked van eleged?!

-Gyakorlatilag a semmiért kapsz naponta milliókat amiből teljesíted a "vágyaimat" és elmondanám, hogy egyáltalán nincsenek nagy igényeim! Nekem viszont napi szinten el kell viselnem mind a lelki, mind pedig a fizikai fájdalmat amit te okozol! 

-Üss meg! 

-Micsoda? 

-Gyerünk babydoll, üss meg olyan erősen amennyire csak tudsz! 

-Nem foglak megütni! 

-Nem adom vissza, semmi következménye nem lesz csak pofozz meg amilyen erősen csak tudsz! -így már tetszett az ajánlata. Minden erőmet beleadva megpofoztam. Ő meg se rezzent, nekem viszont az egész tenyerem égett, de jól esett. -Érzed? -a kezébe vette a tenyeremet, s megcsókolta. -Fáj, igaz? Ég és sajog, de nem bántad meg. Én is ugyanezt érzem mikor megütlek, de érted teszem. Azért, hogy egyszer végre megtanulj viselkedni. Tudod ha nem ellenkeznél nem kéne elviselned a fájdalmat; se neked, se nekem. 

-Ma az ágyhoz bilincseltél, de holnap mit fogsz velem csinálni, hogy a seggemen maradjak? Hmm? Az ágyhoz kötözöl? Vagy bezársz a házadba?

-A világon élő nők 90%-a bármit megadna azért, hogy akár egy napig velem lehessen erre te meg itt nyafogsz mint valami rossz ribanc!

-Az lehet, csakhogy én abba a maradék 10%-ba tartozok és nagy ívben leszarom mennyire vagy híres! Azok a nők mind azt hiszik, hogy olyan kis cuki kiskutya vagy meg ártatlan szelíd bárányka, de egyik se tudja, hogy a valóságban mekkora egy seggfej vagy és milyen goromba meg bunkó tudsz lenni! Elmentem! -megfogtam a táskám és elindultam volna ha Harry vissza nem ránt az ölébe.

-Mégis hova? 

-El tőled, jó messzire! 

-Nincs semmid, csak rám tudsz támaszkodni, ugyan hova mennél?! 

-Ebben nagyon tévedsz! Nem véletlenül vagyok gazdasági igazgató, értek ezekhez a dolgokhoz és szoktam előre gondolkozni, így nem csak a te kibaszott pénzedből tudnék megélni! Úgyhogy engedj el! 

-Nem mész az ajtónál messzebbre, ismerlek. 

-Nem engedsz az ajtónál messzebbre, van különbség! De inkább neked kéne elmenned, mert neked van házad velem ellentétben. 

-Gyere vissza velem. 

-Nem. 

-Visszajössz magadtól vagy erőszakkal kell visszarángatnom téged? 

-Nem. Fogok. Visszamenni. Hozzád. Se most. Se máskor. Nem érdekel, ha ennyire a férjem akarsz maradni, akkor maradjál, de nem fogok egy fedél alatt élni veled! És azt se fogom hagyni, hogy tönkre tedd a lányom életét! Erről jut eszembe, hol van most Penny? 

-Otthon. 

-És mégis kivel?! 

-Egyedül. 

-Te képes voltál egy négy éves kislányt tök egyedül hagyni abba a kibaszott házban?! Te nem vagy normális! -sikítottam. 

-Igen, úgyhogy jobb ha jössz mielőtt történne vele valami... 

-Remélem egyszer a pokolban fogsz megrohadni és legalább annyira fogsz szenvedni mint én melletted! Utállak! 

-Biztos vagyok benne, hogy te majd társaságot nyújtasz nekem, hiszen elég sok mocskos dolgot csináltunk már mi ketten együtt... 

-Belerángattál és rám erőszakoltad, szóval amíg én a menybe leszek az istennő, addig te a pokol ura leszel. -megforgatta a szemét. 

-Mehetünk? 

-Mondtam, hogy nem megyek sehova!  

-Mikor tanulod már meg végre, hogy a makacsság nem vezet sehova?! -belebugyolált egy takaróba, majd felkapott a hátára és kivitt a szobából. 

-Harry a jó Isten áldjon meg, nincs rajtam semmi és azonnal tegyél le! 

-Nem. Te, Lola hozzám tartozol és most szépen hazamegyünk, elég volt a cirkuszból! 

*

¡Déjame quieta! ¡Te odio! -Hagyjál békén, utállak!