-Harry te mit keresel itt?! -féltem, eszméletlenül féltem, hiszen nem tudtam milyen állapotban van, ivott-e, haragszik-e vagy egyáltalán miért jött. -És, hogy jutottál be egyáltalán ide?

-Sok pénzem van. -vonta meg a vállát. -Nem is örülsz, hogy láthatod a férjedet? -józan volt, de többet nem mutatott a viselkedése.

-Őszintén? Igen is meg nem is...

-Kibaszottul naiv vagy ha azt hiszed, hogy elmehetsz tőlem.

-Harry, beadtam a válókeresetet, innen nincs vissza út...

-Mit csináltál?! -ordított.

-Halkabban mert felébreszted Pennyt! -bár ez képtelenség, hiszen ha egyszer elaludt, reggelig fel se kel, kivéve ha vihar van vagy telihold.

-Neked kicseszettül elmentek otthonról?!

-Harry, én ezt nem bírom tovább és felnőtt nő vagyok, azt csinálok amit akarok, különben se vagy az apám!

-Mikor lesz a tárgyalás?

-Holnap...

-Olyan hamar?! Leszoptad a bírót, hogy ennyire előrehozta?! Nem fogsz elmenni. -jelentette ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-Hogy mondtad?

-Jól hallottad. Nem fogom hagyni, hogy elváljunk! Komolyan mondom. Teljesen higgadtan és józanul jöttem ide hozzád, amióta elmentél egy kortyot nem ittam, de kurvára feldühítettél és ha nem vonod vissza akkor elintézem, hogy a bal melled alatt is legyen egy olyan gyönyörű vágás mint ami a másikon van, aztán ha kell erőszakkal foglak magam mellett tartani, hogy ne tudj megjelenni a tárgyaláson és akkor automatikusan megszüntetik a pert. Ezt akarod?

-Nem. Harry nem teheted ezt velem!

-Dehogyisnem, és meg is teszem. Te, Dolores az enyém vagy, hozzám tartozol és nem fogom hagyni, hogy egy kis hülyeség miatt kicsússz a kezemből. Valamint azt sem fogom hagyni, hogy ilyen könnyen megszabadulj tőlem!

-Kérlek Harry, csak hagyd, hogy békében váljunk el! Nem kérek semmit, se a pénzed, se a házad, se semmid. Csak Pennyt kérem és ennyi. Nem akarok feleslegesen veszekedni, kérlek Harry, menj el!

-Penelopét még annyira se kapod meg mint a válás örömét! -gúnyosan mosolygott.

-Menj el, nem akarlak látni!

-Ha én megyek, te jössz velem!

-Nem. Végeztünk, örökre. Nem akarok veled élni tovább, -hazudsz Lyssa! -elegem van az állandó hangulatingadozásaidból meg abból, hogy nem csak fizikailag, de lelkileg is csak fájdalmat okozol. Elegem van abból is, hogy mindig az van amit te akarsz és én gyakorlatilag csak vagyok. Úgy bánsz velem mintha valami bábu lennék és a kedvedre mozgatsz. Nem vagyok a tulajdonod, se a rabszolgád!

-Nyilván azért vittelek magammal Rio de Janeiroba, aztán Beverly Hillsbe, azért engedem, hogy nálam dolgozz és azért engedem, hogy a házamban élj mert nem foglalkozok veled és a bábum vagy.

-Nem mondtam, hogy nem foglalkozol velem. Nagyon is foglalkozol velem és azzal, hogy tele legyek zúzódásokkal meg hegekkel!

-Most kurva gyorsan lehiggadsz, elmész fürdeni, aztán lefekszel és alszol, majd holnap reggel összepakolod a cuccaidat, visszavonod a válópert és visszajössz hozzám vagy nagyon megbánod!

-Nem!

-Megteszed magadtól vagy erőszakkal fogom megtenni helyetted, az utóbbi neked fog fájni. De a döntés a te kezedben van baby.

-Nem megyek sehova, maximum lakást és új munkát keresni. -a hajamnál fogva kirángatott a folyosóra, s a falhoz nyomott.

-Úgy gondolom nem voltam elég világos. -egy hatalmas pofon csattant az arcomon, de mivel a másik kezével a hajamat húzta nem a földön kötöttem ki. -Nem fogunk elválni, ha tetszik ha nem és ez ellen nem tehetsz semmit.

-Már tettem. -egy újabb pofon. Harry feje már forrt a dühtől, látszott rajta, hogy nem sok hiányzott ahhoz, hogy sokkal fájdalmasabban módszerekhez folyamodjon.

-Élvezed a verést vagy tényleg ilyen hülye vagy?!

-Egyik sem és ha megengeded, szeretnék aludni!

-Nem, nem engedem meg!

-Látod, pont ezért akarok elválni. Unom már a folyamatos veszekedést, meg azt, hogy a semmin is összeveszünk. Engedj el!

-Nem foglak elengedni, tudod nagyon jól.

-Miért akarod, hogy visszamenjek hozzád? Miért nem tudsz keresni magadnak valami kurvát és miután elváltunk, feleségül venni? Miért van rám ennyire szükséged?

-Mert az enyém vagy.

-Már nem sokáig... Egész nap azon rágódtam minek mentem a bíróságra, miért nem bírtam a seggemen maradni, de amint megjelentél tudtam, hogy helyesen döntöttem. -a szemei szikrákat szórtak, a puszta tekintetével képes lett volna megölni.

-Ha engem kérdezel, jobban jártál volna ha a seggeden maradsz.

-Helyesen cselekedtem és még jó, hogy nem kérdeztelek. -elengedte a hajamat, s visszakézből egy erős pofon csattant az arcomon. Nem tartott meg, hagyta, hogy a padlón kössek ki.

-Állj fel és vonszold be a segged a szobába, most!

-Ne parancsolgass nekem, nem vagyok a kutyád, de még a feleséged se!

-Egyenlőre még az vagy és az is maradsz, úgyhogy jobban teszed ha befejezed a nyafogást és kurva gyorsan csinálod azt amit mondok!

-Nem! -törökülésbe ültem, összefontam a karjaim a mellem előtt, s megmakacsoltam magam.

-Tessék?

-Azt mondtam: n e m! -betűztem.

-Kibaszott neveletlen lettél ezalatt az egy nap alatt.

-Akkor sem fogom azt tenni amit mondasz.

-Rendben. -bement a szobámba és még belülről is bezárta az ajtót, nehogy véletlen bebírjak menni. Kizárt a saját hotelszobámból.

Felálltam és amilyen erősen csak tudtam dörömböltem az ajtón.

-Harry azonnal engedj be! Hallod! Ez az én szobám, nem zárhatsz csak úgy ki!!! Engedj be! Harry!!! Ne csináld ezt velem, engedj be! -hirtelen kinyitotta az ajtót mire én szó szerint a lábai előtt hevertem.

-Majd ha lehiggadtál aranyom! -a lábával visszarugdosott a folyosóra, s becsukta az ajtót. Ekkora pendejot még az életembe nem láttam.

-¡La concha de tu madre Harry! -kiabáltam, hogy biztos meghallja.

-Káromkodással nem mész semmire! -kiabált vissza.

-Kérlek szépen Harry, engedj be! Kérlek! -lassan lecsúsztam a földön, az ajtóhoz dőltem, s elkezdtem sírni. -Ígérem nem megyek el a tárgyalásra, visszavonom a válási pert, meg minden csak engedj be! Kérlek! -zokogtam. -Könyörgöm Harry, ha egy ici-picit is szeretsz akkor engedj be! Kérlek! -talán most jött ki rajtam az elmúlt nap feszültsége és egyre jobban zokogtam.

*

Pendejo -seggfej

La concha de tu madre -anyád picsáját