-Szerintem nem ártana ha egy kicsit kedvesebb lennél az előadóiddal Harry... -én a kolumbiai People magazin legújabb számát olvastam, Harry pedig próbált dalt írni a zongoránál. 

-Én kedves vagyok.

-Hát hogyne! Szerencsétlen kislány szinte sírt a stúdióban, annyira fél tőled!

-Helyes, legalább legközelebb megpróbál mindent beleadni már az első próbán!

-De ez akkor sem jó! Nem tarthatod minden körülötted lévő ember lelkét terrorban, ez nem vezet sehova!

-Ahhoz képest mindenem megvan... 

-Szerintem akkor is lehetnél kedvesebb.

-Még jó, hogy ezt nem te döntöd el. Hétvégén átjönnek anyámék ebédre. 

-Nem akarok egy légtérben lenni az anyáddal! -az anyja olyan mint a fia. Hiába gyönyörű; egy rasszista, előítéletes, beképzelt, gazdag picsa. Nekem igazából semmi bajom nincs vele, ő viszont utál engem azért mert kolumbiai vagyok és mert nem származok olyan mocskosul gazdag családból mint ő. 

-Az kár, mert fogsz. 

-Egyáltalán minek hívtad meg? 

-Jön ő magától. 

-Az egész családod jön vagy csak az anyád? 

-Az egész család. 

-Mi a bánatért? 

-Mert egyenlőre ez a ház még mindig az enyém és azt hívok meg akit akarok. 

-Az lehet, csakhogy az ebédet nekem kell megfőznöm! -oké Dolores vegyél visszább, hiszen ez a pár nap volt a hatalmas villámlás a még nagyobb dörgés előtt!  

-És ez gondot okoz neked? -letettem a magazint meg a szemüvegem az üvegasztalra, s odamentem Harry-hez.

-Igen, nem vagyok egy kibaszott szakácsnő, hogy hat ember részére főzzek! Valamint színésznő se, hogy játsszam nekik mennyire illedelmes picsa vagyok, arról nem is beszélve, hogy bármit teszek így is, úgy is utálni fognak csak azért mert nem vagyok egy kis hófehérke brit és az anyám nincs kitömve pénzzel! Teljesen olyan vagy mint az anyád és abból egy is elég egy házba, sőt! 

Felállt a zongorától, egyre csak közeledett mire én egyre csak hátráltam aztán egyszer csak egy hatalmas pofon csattant az arcomon, minek hatására elvesztettem az egyensúlyom, s  pechemre pont úgy estem, hogy az üvegasztal éles széle átszakítva a blúzomat, egy hosszú, mély, s fájdalmas csíkot hagyott a mellem alatt. Mindketten a vágásra néztünk és kétségbeesetten vettem észre, hogy már pár pillanattal az eset után komoly mennyiségű vér áztatta el a blúzomat. 

-Kész, vége, ennyit bírtam! -sikítottam. A kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. -Nincs szükségem a segítségedre! -felálltam a földről, s a fürdőszobába vonszoltam magam. 

Bezártam az ajtót, majd lassan lecsúsztam a földre az ajtó mentén és csak zokogtam ahogy a mellkasomra néztem. Kivettem egy törölközőt a szekrényből és amilyen erősen csak tudtam, a vérző sebre szorítottam. 

-Dolores nyisd ki az ajtót és engedd, hogy segítsek! 

-Éppen eleget segítettél már! 

-Dolores ne csináld ezt! Nyisd ki az ajtót és hagyd, hogy segítsek mielőtt elvérzel! 

-Ugyan hol érdekel az téged, hogy én elvérzek, hmm?! Egy gonddal kevesebb! 

-Ez nem igaz. 

-Jajj, igazad van, hiszen ki fog ebédet főzni a drága édesanyádnak ha én nem leszek? Majd mindjárt megsajnállak! Attól félsz, hogy egyedül kell majd felnevelned Penelopét, de Louis is megoldotta, neked is sikerülni fog! De várjunk egy pillanatot! Te Harry Styles vagy, aki inkább bedugja egy intézetbe a saját lányát minthogy felelősséget vállaljon érte! Akkor semmi gond nincs! 

-Kérlek Lola, engedj be! 

-Azt mondtam nem! Nem foglak beengedni! Egy pszichopata, szadista, beteg állat vagy bipoláris zavarral! Menj el pszichiáterhez vagy akárhova, csak engem hagyjál békén! 

-Segíteni akarok neked erre olyan vagy mint egy hisztis kurva! Tudod mit!? Csinálj amit akarsz, felőlem meg is halhatsz ha ilyen egy makacs ribanc vagy! -hallottam ahogy elment. 

Fájtak a szavai, fájt amit mondott, de valahol talán igaza volt...  

Összeszedtem magam és kimentem a fürdőszobából, fel a dolgozószobámba. Kivettem egy mappát a fiókomból majd a hálószobába mentem ahol Harry az ágyon ült, tudomást se véve rólam. Letettem a mappát az éjjeliszekrényemre, majd a gardróbhoz mentem, s levettem a véres blúzom. 

-Harry hozol nekem légyszíves gézt vagy valamit? 

-Hozzál magadnak, azt mondtad nem kérsz a segítségemből! -átvettem a melltartómat aztán az ágyhoz mentem. Kivettem a fiókból egy tollat, s aláírtam a mappában lévő papírokat. 

-Ennyi volt. Szabad ember vagy Harry, legálisan kúrhatsz azzal akivel csak akarsz! -visszaraktam a tollat a fiókba, a papírokat pedig a mappába, majd a fürdőszobába mentem, s miután bekötöttem a sebet, elmentem. 

-Remélem tudod Dolores, hogy ezzel semmit sem oldasz meg! -kiabált utánam Harry. Tudtam, hogy igaza volt, de nem tehettem mást. Nem vagyok mazochista és nem fogom kínozni magam ha nem muszáj. Szeretem Harryt, de ezt én már nem bírom tovább elviselni. 

Ugyanabba a hotelba, s ugyanabba a szobába mentem mint három hónappal ezelőtt, s ugyanúgy telesírtam az ágyneműt mint múltkor, de egy valami nem volt ugyanolyan. A fájdalom. Sokkal intenzívebb volt a lelki fájdalom mint ezelőtt. Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat belülről, úgy éreztem kettéhasít. A telefonom csörgését hallottam a szoba másik végéből. Tudtam, hogy Harry hívott, de se kedvem, sem pedig energiám nem volt vele beszélni.   

A századik csörgés után a lábammal a kezem alá húztam a táskám és kivettem belőle a telefonom. 

-Harry, nem fogok haza menni, hiába hívogatsz! -kiabáltam. 

-Louis vagyok. 

-Ne haragudj, azt hittem Harry hív! 

-Mit csináltatok már megint?!

-Kérdezd Harryt! 

-Már túl vagyok rajta és azt mondta kérdezzelek téged. Mindegy, igazából semmi közöm hozzá, csak azért hívtalak, hogy mindjárt ott vagyunk Pennyvel. Harry azt mondta inkább hozzád vigyem. 

-Te beszéltél Harryvel? Hogy van? Nagyon részeg? Dühös? Hiányzom neki? Feltűnt egyáltalán neki, hogy elmentem? Válaszolj már! 

-Igen, beszéltem vele. Szépen mondva is szarul van, józan, dühös, hiányzol neki, és igen, észre vette, hogy elmentél. 

-Hogy érted azt, hogy józan? 

-Hát tudod az olyan emberek akik... 

-Tudom mit jelent a józan szó! -szakítottam félbe. -De, hogy érted azt, hogy Harry józan? 

-Azt mondta nem fog inni, mert tudja, hogy azzal végleg elvesztene téged. 

-Hazudott. Úgyse bírja sokáig... 

-Most az egyszer igazat mondott... Most leteszem, mindjárt ott vagyunk! Puszi, szia! 

-Puszi. -majd leraktam. Harry nem iszik csak azért, hogy visszakaphasson?! Ez hülyeség. Eddig sosem érdekelte, hogy visszamegyek-e hozzá vagy sem. Hiányzik, mocskosul hiányzik, de ha én szenvedek akkor szenvedjen ő is.