-Mami maradhatok ma isz Gjésziéknél? -végre valahára haza értünk Denverbe, Penny viszont még nem akart haza jönni.

-Hát már amúgy se mennénk érted...

-Nem is hiányzunk? -Harry mellkasán feküdtem, egyik kezével a laptopot tartotta, míg a másik a derekamon pihent.

-De igen, viszont Gjészivel nem minden nap látjuk egymászt!

-Együtt jártok oviba, balettre, szünetekben is találkoztok...

-De az kevész.

-Meddig szeretnél maradni?

-Ma meg holnap délután.

-Louis majd elvisz titeket oviba aztán délután haza hoz, jó?

-Igen. Megyek enni, sziasztok! -küldött egy puszit a kezével, majd elment.

-Annyira sokat eszik mostanában! -Harry a dohányzóasztalra rakta a laptopot, s szorosan magához ölelt.

-Had egyen.

-De én nem akarom, hogy guruljon mint a golflabda! -úgy gondolom jogosan akadtam ki, hiszen hiába fejlődő szervezet, rengeteget eszik.

-Te is folyton eszel, mégse vagy kövér, sőt!

-Jó Harry, de én 26 éves vagyok, ő meg még csak négy!

-27 már lassan...

-Addig még van több mint egy hónap, ne is emlékeztess rá!

-Mit szeretnél szülinapodra?

-Semmit.

-Úgyis kapsz valamit, akkor már jobb ha olyat kapsz amit szeretnél...

-Értesz te ehhez, biztos vagyok benne, hogy kitalálsz valamit!

-Mond meg.

-Menjünk el valahova, mi hárman, úgy, hogy végig velünk vagy és nem leszel harminc órát távol a huszonnégyből! -már láttam, hogy közbe akar szólni, így folytattam -Mielőtt kioktatnál, hogy ez nem lehetséges, direkt túloztam! És tulajdonképpen igazam van, mivel te képes vagy a lehetetlenre is...

-Oké és a világ melyik részére szeretnél menni?

-Európa.

-Baby, ez így egy elég tág meghatározás...

-A déli részére.

-Spanyolország, esetleg Görögország? Vagy Olaszország, Franciaország?

-Franciaország már inkább a nyugati része...

-Kit érdekel!? Azt kérdeztem hova akarsz menni!

-Görögországba, de nem akarok hotelba menni meg semmi, mert már elegem van abból, hogy a sok pasi a hotelben mind a melleimet bámulják.

-Yacht?

-Nekem jó.

-Rendben. Jó éjszakát! -adott egy puszit az arcomra, majd a pléddel betakart minket.

-Nem lenne kényelmesebb fent aludni?

-Nekem itt is tökéletes.

-Nem zavar, hogy rajtad fekszem?

-Nem, de az igen, hogy nem hagysz aludni.

-Jó éjszakát! -tapsolt kettőt, mire a lámpák lekapcsolódtak. Borzalmas milyen mocskosul gazdag...

~*~

Drága Dolores! Daniel vagyok, a bátyád. Nem tudom mennyire emlékszel még rám... Anyától van meg az e-mail címed... Tulajdonképpen azért írok neked, mert szeretném ha találkoznánk, és megismernénk egymást. Tudom, hogy rengeteg hülyeséget csináltam, de szeretném ha újra találkoznánk. Azóta szeretnék veled találkozni mióta rám öntötted a kávédat... Holnap délután ötkor ott leszek abban a kávézóban melyben legutóbb találkoztunk, s ha szeretnél újra találkozni velem akkor gyere el. Szeretettel: Daniel.

Ez az e-mail fogadott reggel... Hogy lehet pofája a történtek után még jópofizni?!

Eltettem az iPademet, megittam a kávém majd elmentem dolgozni.

A munka kellőképpen elvonta a figyelmem Danielről, de miután mindennel végeztem egész végig rajta járt az eszem. Ugyan mégis mit akarna bepótolni?! Az elmúlt huszonkét évet, és ha igen, akkor mégis hogyan?! Annyiszor lett volna rá szükségem mikor kisebb voltam, szükségem lett volna egy nagy tesóra aki ott van mellettem és vigyáz rám míg anyáék veszekedtek. Az elején még így tett, de aztán ugyanazt csinálta velem mint apa anyával. Most meg majd' negyed évszázaddal később ki akar békülni!? Na abból nem kap, az én jó indulatomnak is vannak határai. Összeszedtem a dolgaimat, majd megkerestem Harryt.

Szokásához híven a stúdióban volt és minden embert kioktatott, semmi sem volt elég jó neki.

-Harry!

-Várjál egy kicsit! -s visszatért a szerencsétlen lánnyal való kiabáláshoz. -Most pedig ha nem akarsz a híd alá kerülni akkor előröl kezded azt a kibaszott dalt és úgy énekled el mintha egy kicsit is át tudnád élni a szövegnek a lényegét vagy mehetsz amerre akarsz! Én vagyok a dalod producere, de nem fogom egy ilyen szarhoz adni a nevemet! -kiabált egyre hangosabban. 

-Sajnálom Mr. Styles, é-én megpróbálok m-minden tőlem telhetőt m-megtenni! -dadogta a lány. 

-Ez a minimum! Kezd előröl, most! -a lány csak bólintott és látszódott rajta, hogy próbál mindent beleadni a dalba. 

-Harry! -próbáltam újra elérni, hogy rám figyeljen miután a lány befejezte az éneklést. 

-Mondjad drágám! 

-Megyek haza, mit szeretnél vacsorázni? 

-Mindjárt végzek én is. 

-Akkor megvárlak. 

-Rendben, ülj le addig! -adott egy puszit a homlokomra, majd leültem a fotelba. -Áruld el nekem, mi a faszért nem tudtad elsőre így elénekelni ezt a kibaszott dalt?! 

-N-nem tudom, é-én sajnálom, legközelebb m-megpróbálom elsőre jól énekelni... 

-Remek, gyere Lyssa! -a derekamnál fogva magához húzott, s így hagytuk el az épületet. Oké, itt valami nem stimmel... Harry túl régóta ilyen kedves... Miért érzem úgy, hogy hamarosan robbanni fog a bomba benne?