Miután Penny beleegyezett abba, hogy csak akkor jön át hozzánk ha tényleg baj van, végre valahára én is aludhattam. Harry mellé feküdtem, aki szorosan magához húzott. Az alvás határán voltam mikor valami puha megcsapta az arcomat, aztán pedig valaki próbált Harry meg közém préselődni.

-Vidd a képemből a takaródat! -morogta Harry.

-Várj egy kicsit!

-Penelopé mi a francot keresel te itt?

-Nem tudok aludni!

-Így már én se tudok... -motyogtam

-Arról volt szó, hogy csak akkor jössz át ha baj van. Az ég szerelmére nem tudunk úgy aludni, ha te is itt vagy! Rugdosol meg beszélsz álmodban és nem hagysz körülötted senkit sem aludni!

-Nem szejettek?

-De igen drágám, szeretünk, imádunk, de kész rémálom veled aludni... -felkapcsoltam az éjjeli lámpát. -Aludjál már egyedül, az én kedvemért! -könyörögtem.

-Nem akajok egyedül aludni!

-Rendben, velünk alhatsz, de vannak feltételek! Anyád mellett alszol, hagysz minket aludni és az első rúgásod után mész az erkélyre! -nem lennék Harry gyereke, ez biztos!

-De hát ezt nem én irányítom!

-Akkor jobban teszed ha kontrollálod a lábaidat vagy mész a szabadba ahonnan még félelmetesebb a vihar...

-Ahhjjj! Rendben!

-Lekapcsolhatom a lámpát?

-Előtte takarj be!

-Harry engedj el!

-A-amm!

-Díos mío, borzalmasak vagytok! -betakartam Penny-t, bár nem volt egy egyszerű feladat, Pen lekapcsolta a lámpát és végre úgy nézett ki a dolog, hogy alhatok -Buenas noches! Mindenki álmodjon szépeket és egy hangot nem akarok hallani reggelig, senkitől! -Harry magához ölelte Pennyt és vele együtt engem is, majd adott egy puszit a vállamra és végre alhattam.

~*~

-Alyssa kelj fel és kezdj valamit ezzel a kis hisztis picsával! -Harry kiabálása keltett fel.

-Oldjátok meg! -nyögtem álmosan.

-Szóval oldjam meg?! Rendben! -nem tudom mit csinálhatott Harry, az egyetlen dolog amit hallottam az Penny sikítása volt. -Majd ha lenyugodtál akkor beengedlek!

-Nem!

-De igen, szia! -s becsapta az ajtót.

-Mit csináltál? -túl lusta voltam ahhoz, hogy kinyissam a szemem.

-Kizártam a folyosóra, majd ha lehiggadt beengedem.

-Mit csináltál?!

-Jól hallottad.

-Miért?

-Nem fogom hallgatni a hisztijét! Ha hajlandó felöltözni majd esetleg bejöhet.

-Te meztelenül kizártad őt a folyosóra?! -egyből kipattantak a szemeim és felültem az ágyon.

-Igen.

-Te nem vagy normális!

-Ugyan már Dolores, az egész emelet a miénk valamint a fölöttünk és az alattunk lévő is. A folyosó tele van testőrökkel, nem lesz semmi baja. Feltéve ha lenyugszik, ellenkező esetben nagyon megbánja.

-Ne bántsd őt, ő még kicsi és nem olyan természetes ez neki mint nekem vagy neked! Inkább gyere ide mellém és aludjunk!

-Egyenlőre még egy ujjal se értem hozzá.

-Maradjon is ez így.

-Akkor kint fogja tölteni ezt a pár napot, engem nem érdekel.

-Hogy lehetsz ennyire szívtelen Harry? A saját lányodról van szó!

-Dolores drága ha majd veled csinálja ugyanazt amit velem ma reggel akkor megnézem mit csinálsz!

-Hát nem rakom ki a folyosóra...

-Jó, neked van türelmed ehhez, de nekem nincs!

-Gyere ide mellém!

-Nem.

-Naaa, kérlek szépen!

-Nem.

-Kérlek Harry! -néztem rá kiskutya szemekkel.

-Engem ez nem hat meg, tudod nagyon jól.

-Ha jól emlékszem ma nem mész sehova... Penny a folyosón, teljes biztonságban... Lehet még azt is kihisztizi, hogy levigyék a medencékhez... Miért nem tölthetnénk értelmesen el az időt, csak mi ketten? Hmm? Mondjuk alhatnánk...

-Azt hittem tényleg normális dologra gondoltál mint például a... -be se bírta fejezni a mondatát mivel bejött Penny -Te mit keresel itt?

-A bikinimet. -s bement a szobájába, majd a kis fehér masnis fürdőruhájával a kezében tért vissza. Levette a ruháit -már ami volt rajta -majd felvette a fürdőruhát, Harry pedig kiment a folyosóra

-Gyereket próbálok nevelni erre ti leviszitek a kurva medencékhez?! És még csodálkoznak, hogy egyre több az elkényeztetett hisztis picsa!

-Én sajnálom Mr. Styles, de itt hisztizett már mióta és aztán elkezdett könyörögni én meg nem bírtam mit kezdeni vele!

-Mondjuk szó nélkül hagyod, hogy hisztizzen, egyszer úgyis leáll! -míg Harry a semmibe is belekötött addig felfogtam kontyba Penny haját, adtam neki egy puszit ő pedig elment.

-Sziasztok! -küldött nekünk egy puszit a kezével, s elment.

-Ő se fogad szót nekem, te sem, senki! Mi lesz még itt később?!

-Hát, kezdesz veszíteni a hatalmadból...

-Igen?

-Igen. Kezdesz emberien viselkedni. De tisztában vagyok azzal, hogy ez nem tart sokáig... Megyek, felöltözök!

-Úgy öltözz, hogy elmegyünk ebédelni!

-Hova?!

-Ebédelni. Drágám már elmúlt dél.

-És mit vegyek fel?

-Ruhát.  

-Jó oké, de milyet?

-Teljesen mindegy.

-Hova akarsz vinni?

-Valami normális étterembe.

-Neked vagy nekem normális?

-Nekem.

-Akkor majd jövök. -kivettem a szekrényből egy fehér inget meg egy sötétkék nadrágot -Ez megfelel vagy valami elegánsabb kell?

-Tökéletes, csak ebédelni megyünk. Keress hozzá valami magassarkút aztán indulhatunk.

-Muszáj magassarkú?

-Igen mert egy; nő vagy, kettő; szörnyen alacsony és még a végén azt hiszik, hogy Pennyvel jöttem. -persze, hogy csak a legmagasabb sarkú cipő illet hozzá.

-Utállak Harry! Úgy megyek ebben a kínzólábbeliben mint aki mindjárt összeszarja magát!

-Próbálj meg benne normálisan menni és menjünk!

-Könnyű azt mondani...! -megfogtam a táskám, s elindultunk ebédelni.

~*~

-A fiúk átjöhetnének hozzánk húsvétkor a gyerekekkel együtt... -ajánlottam.

-Igen és mehetnénk Beverly Hillsbe mivel Denverben esik a hó.

-Ez jó ötlet. Ott a szabadban a gyerekek tudnak tojást keresni meg egyéb apróságokat amit a nyuszi hozott, őket ez még úgyis érdekli.

-Megbeszélem a többiekkel.

-És akkor ne is menjünk haza hanem egyből Beverly Hills, annak több értelme van.

-Kérsz még valamit?

-Nem, mehetünk. 

-Rendben.

Miután fizetett kimentünk az étteremből. Gyalog mentünk, hisz nem volt olyan messze a hotel valamint a tengerpart is ott volt...

-Én még nem akarok felmenni, sétáljunk egy kicsit vagy valami. -a derekamnál fogva a lehető legközelebb húzott magához.

-Még magassarkúban is olyan kis alacsony vagy.

-Gyűlöllek Harry! Utállak teljes szívemből te egy szívtelen, kegyetlen, embertelen állat vagy!

-Tudom, hogy szeretsz.

-Rosszul tudod! Mindig csak kritizálsz!

-Mert szeretlek.

-Elég érdekesen mutatod ezt ki...

-Ilyen ez. Inkább örülj, hogy egy ilyen helyes és tökéletes férfinek lehetsz a felesége, merthogy nem sokan mondhatják el magukról ugyanezt...