-Drágám csak egy hétre megyünk nem költözünk oda! -mondtam Pennynek miután már a fél szobáját be akarta rakni a bőröndbe

-Nem baj!

-Ha nem csökkented a felére a bőrönd tartalmát itthon hagyunk!

-Apuci úgyis elvisz.

-Megint jóba vagytok?

-Mi mindig jóba vagyunk.

-Főleg mikor tépitek egymást, hát persze! -ügyet se véve arra amit mondtam neki, tovább pakolta a játékait. -Penny! Mintha az előbb azt mondtam volna, hogy kevesebbet pakolj abba a kibaszott bőröndbe! -kezdtem besokallni és még továbbra is csak pakolt. -Tudod mit Penelopé? Pakolj úgy ahogy akarsz, de engem felejts el! -imádom őt, de az idegeim nem mindig képesek elviselni őt.

-Apaaaaaa!!! -kiabálta.

-Harry kezdj valamit a lányoddal mert nekem ebből elég volt! -Harry az utolsó reményünk, mind nekem, mind Pennynek.

-Oldjátok meg! -ennyit Harryről és a segítségéről...

-Rám ne számíts csak akkor ha elkezded kipakolni a bőröndödet és minden felesleges dolgot visszaraksz szépen a helyére!

-Nem!

-Akkor szia!

-Hívd ide apucit!

-Hagyd már dolgozni a jó ég áldjon meg Penelopé! Csak próbálj kevesebb dolgot hozni magaddal! Például ezekkel a babákkal itthon sem játszol nemhogy majd ott. Ráadásul ott lesz a tengerpart, a medencék, az aqua parkok, időd se lesz játszani! Ezek csak arra a tizenhárom órás útra kellenek, hogy lefoglald magad!

-Akkoj segíts!

-Pakolj vissza mindent a helyére és kezdjük előröl az egészet!

-De már késő van!

-Akkor jobb ha mihamarabb hozzá kezdesz gyémántom mert szeretnék aludni. -jött be Harry a szobába

-Ettől tudsz ajudni.

-Hiányzik a hálótársam. Nélküle nem tudok aludni.

-Én isz egyedül alszok.

-Meg még ezer párnával meg plüss állattal.

-Ezt most fejezzétek be! Dobálj ki mindent a bőröndből! -kezdett elegem lenni, hogy ezzel ment el a délutánom.

-Oké. -vigyorgott és egy mozdulattal a bőrönd tartalma a szoba közepén volt.

-Kicsit finomabban gondoltam... -leültem a szőnyegre és elkezdtem összehajtogatni a ruháit, majd beleraktam a szükséges holmikat a bőröndbe, a többit meg visszaraktam a helyére.

-Én akajtam volna! -duzzogott

-Itt volt az egész délutánunk rá. Kell még valami?

-Nem.

-Akkor gyerünk fürdeni!

-Siess! -suttogta Harry a fülembe, adott egy puszit az arcomra majd elment.

Hála az égnek volt annyira fáradt, hogy hagyta, hogy megfürdessem majd mindenféle segítség nélkül elaludt.

Gyorsan letusoltam, aztán nekiálltam összepakolni a saját ruháimat.

-Nem fogsz aludni?

-De, majd igen.

-Hagyd a picsába az egészet és gyere aludni!

-Reggel már nem lesz rá idő és nem áll sehogy az egész!

-Mondtam valamit! -a hangja teljesen nyugodt volt.

Lekapcsoltam a villanyt majd mellé feküdtem.

-Tudod néha örülök annak, hogy nem lehet több gyerekünk... -a hátán feküdt, s a plafont bámulta

-Elméletileg Penny se lehetne itt... -emlékezettem egy aprócska tényre

-Az egy dolog. De gondolj bele. Te eltudnál ide képzelni még egy gyereket?

-Nem.

-Én sem. Tudod, mi így vagyunk teljesek. Nekem ez így tökéletesen megfelel és nem akarok több gyereket.

-Ami azt illeti én sem...

-Szörnyű bele gondolni abba, hogy majdnem elveszítettelek. A királynőm a halál küszöbén állt míg a hercegnőm akkor született meg. Úgy éreztem ketté szakadok.

-Igazából az is a te makacsságod miatt volt...

-De legalább most gyönyörű, heg mentes hasad van.

-Borzalmas vagy Harry, borzalmas! Kismillió krém van kifejezetten hegekre. És amúgy ha meghalok?

-Megyek utánad.

-És akkor mi lett volna a lányoddal?

-Nem tudom.

-Madre mindig azt mondta, ne panaszkodjak amiatt amim nincs hiszen van akinek még annyi se adatott meg mint nekem. És igaza van. Nézzük a dolgok jó oldalát; végül minden jóra fordult és igaz, hogy vannak nehezebb pillanatok, percek, órák, napok, hónapok, évek, de mindig lesz benne valami jó.

-Hogy lehetsz ennyire optimista...?

-Valahogy túl kell élnem melletted, bár nem mindig sikerült... -mosolyogtam.

-Ez nem vicces! -suttogta a fülembe, s védelmezően magához ölelt. -Jó éjszakát!

-Neked is! -adott egy puszit a vállamra majd elaludt.

~*~

-Oké, akkor ameddig te bepakolsz a bőröndünkbe addig én felébresztem Penelopét és egy óra múlva találkozunk lent a konyhában, addigra legyen kész a reggeli! -parancsolta Harry kifele menet a fürdőszobából

-Harry azt se tudom ki vagyok annyira fáradt vagyok! Majd útközben reggelizünk valamit. -nyomtam el egy ásítást. Alig láttam valamit, alapból rossz a szemem és ehhez még hozzá jött, hogy alig aludtam.

-Ha én azt mondtam, hogy egy óra múlva a reggeli az asztalon lesz akkor a reggeli kurvára az asztalon lesz pontosan -az órára nézett -hét óra tizenhat percre! -a hangja komoly volt, s tekintélyt parancsoló.

-Rendben. -inkább beleegyeztem és elkezdtem pakolni.

A reggelek általában katasztrófálisan indulnak; Penny nem akar felkelni, Harry olyan mint egy elmebeteg én meg inkább nem veszekszem velük. Néha olyan mintha egy teljesen kívülálló lennék.

Bepakoltam a fontosabb dolgokat a bőröndbe, felöltöztem, majd lementem reggelit készíteni őfelségének. Pennynek csináltam müzlit, az apjának meg pirítóst, mellé pedig tojást meg bacont sütöttem. Főztem kávét, csináltam kakaót és imádkoztam, hogy ne fussak ki az időből.

-Penelopé kurvára nem fogsz ennyi szart hozni mert nem te fogod hozni én meg kurvára nem vagyok hajlandó cipelni ezt a sok kibaszott párnát, takarót meg egyéb faszomat! -hallottam Harry kiabálását fentről

-Ezek nélkül nem megyek sehova! -láttam magam előtt a leklki szemeimmel ahogy Penny keresztbe rakta a karjait és megmakacsolta magát.

-Teljesen higgadt vagyok. Komolyan. -a hangja valóban higgadt volt, de valójában majd' felrobbant -De ha nem fogadsz szót nekem én esküszöm olyat teszek amit mindketten nagyon meg fogunk bánni!

-Akkorsem!

-Ennyi volt. -egy hatalmas csattanást hallottam amit keserves sírás, s sikítás követett, majd még egyet és még egyet.

Gyorsan megterítettem mielőtt Harry leért volna.

-Most pedig felöltözöl, meg fogsz egy párnát meg egy takarót, majd levonszolod a feneked az étkezőbe, megeszed a reggelid és indulunk, világos voltam? -akkor volt a legveszélyesebb mikor nyugodt volt a hangja.

-Nem!

-Úgy látom nem voltam elég érthető...

-Hagyjál békén! -sikította sírva. Hallottam ahogy elkezdett rohanni, ezzel még dühösebbé téve Harry-t.

Mikor Harry leért a lépcsőn a feje szinte lángolt. Leült az asztalfőre, s némán elfogyasztotta a reggelijét, közben pedig az iPadjén újságot olvasott. Nem mertem hozzászólni, nem akartam még jobban feldühíteni őt.

-Gyere ide! -kijjebb húzta a széket, hogy az ölébe tudjak ülni.